HU/SB 7.5.55

Śrīmad-Bhāgavatam - Hetedik Ének - ÖTÖDIK FEJEZET: Prahlāda Mahārāja, Hiraṇyakaśipu szent fia

SB 7.5.54 - SB 7.5.56-57

Click here for English

---

Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada

55. VERS

atha tāñ ślakṣṇayā vācā

pratyāhūya mahā-budhaḥ

uvāca vidvāṁs tan-niṣṭhāṁ

kṛpayā prahasann iva

SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

atha—akkor; tān—az osztálytársak; ślakṣṇayā—nagyon kedves; vācā—beszéd; pratyāhūya—megszólítva; mahā-budhaḥ—Prahlāda Mahārāja, aki nagyon művelt volt, s a lelki tudat fejlett szintjén állt (a mahā szó jelentése „nagy”, a budhaḥ szóé pedig „művelt”); uvāca—mondta; vidvān—nagyon művelt; tat-niṣṭhām—Isten megvalósításának útja; kṛpayā—kegyes lévén; prahasan—mosolyogva; iva—mint.

FORDÍTÁS

Prahlāda Mahārāja, aki valóban a legműveltebb személyiség volt, kedves szavakkal szólt osztálytársaihoz, s mosolyogva tanítani kezdte őket a materialista életmód hiábavalóságáról. Nagyon kegyesen így oktatta őket:

MAGYARÁZAT

Annak, hogy Prahlāda Mahārāja mosolygott, nagy jelentősége van. A többi diák nagyon jól értett ahhoz, hogyan élvezze az anyagi életet a valláson, az anyagi gyarapodáson és az érzékkielégítésen keresztül, ám Prahlāda Mahārāja csak nevetett rajtuk, mert tudta, hogy ez nem valódi boldogság: a valódi boldogságot a Kṛṣṇa-tudatban tett fejlődés jelenti. Azoknak, akik Prahlāda Mahārāja nyomdokait követik, kötelességük, hogy megtanítsák az egész világnak, hogyan legyenek Kṛṣṇa-tudatosak, és hogyan legyenek ezáltal igazán boldogok. A materialisták azért fordulnak az úgynevezett vallásokhoz, hogy valamilyen áldást kapjanak, s így javíthassanak anyagi helyzetükön, és élvezhessék az anyagi világot az érzékkielégítésen keresztül. De a Prahlāda Mahārājához hasonló bhakták csak nevetnek rajtuk, hogy milyen ostobák, hogy ennyire elmerülnek az ideiglenes életben, és mit sem tudnak arról, hogy a lélek egyik testből a másikba vándorol. A materialisták átmeneti javakért küzdenek, míg a lelki tudás fejlett szintjén állókat, köztük Prahlāda Mahārāját, nem érdekli az anyagi életmód. Ők inkább egy tudással és boldogsággal teljes, örök élet síkjára akarnak felemelkedni. Ahogyan tehát Kṛṣṇa mindig könyörületes az elesett lelkekhez, úgy szolgái, az Úr Kṛṣṇa bhaktái is csak azzal törődnek, hogy Kṛṣṇa-tudatra tanítsanak minden embert. Jól tudják, mi a materialista élet hibája, ezért csak mosolyognak rajta, s jelentéktelennek tekintik. Könyörületességből azonban szerte a világon prédikálják a Bhagavad-gītā üzenetét.

SB 7.5.54 - SB 7.5.56-57