HU/SB 9.19.11: Difference between revisions

(Srimad-Bhagavatam Compile Form edit)
 
(Vanibot #0035: BhagChapterDiac - change chapter link to no diacritics form)
 
(No difference)

Latest revision as of 23:57, 6 September 2020


Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


11. VERS

sambaddha-vṛṣaṇaḥ so ’pi
hy ajayā kūpa-labdhayā
kālaṁ bahu-tithaṁ bhadre
kāmair nādyāpi tuṣyati


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

sambaddha-vṛṣaṇaḥ—visszakapva a heréit; saḥ—ő; api—szintén; hi—valójában; ajayā—a nőstény kecskével; kūpa-labdhayā—akit a kútból kapott; kālam—egy ideig; bahu-titham—hosszú-hosszú ideig; bhadre—ó, kedves feleségem; kāmaiḥ—ilyen kéjes vágyakkal; na—nem; adya api—még mostanáig is; tuṣyati—elégedett.


FORDÍTÁS

Kedves feleségem! Amikor a kecskebak visszakapta heréit, élvezetet merített a nőstény kecske társaságából, akit a kútból mentett ki, de annak ellenére, hogy sok-sok éven át volt része élvezetben, máig sem vált teljesen elégedetté.


MAGYARÁZAT

Amikor az embert a felesége iránti vonzódás leláncolja, ragaszkodni kezd azokhoz a nemi vágyakhoz, amelyeket oly nehéz legyőzni. Ezért a védikus civilizáció szerint az embernek önként el kell hagynia úgynevezett otthonát, s az erdőbe kell vonulnia. Pañcāśordhvaṁ vanaṁ vrajet. Az emberi élet célja az ilyen tapasya, azaz lemondás. Azzal a lemondással, hogy önként felhagy otthonában a nemi élettel, s az erdőbe vonul, hogy lelki cselekedeteket végezzen a bhakták társaságában, az ember eléri az emberi élet valódi célját.