HU/SB 10.11.53

Śrīmad-Bhāgavatam - Tizedik Ének - TIZENEGYEDIK FEJEZET: Kṛṣṇa gyermekkori kedvtelései

SB 10.11.52 - SB 10.11.54

Click here for English

---

Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada

53. VERS

muktaṁ bakāsyād upalabhya bālakā

rāmādayaḥ prāṇam ivendriyo gaṇaḥ

sthānāgataṁ taṁ parirabhya nirvṛtāḥ

praṇīya vatsān vrajam etya taj jaguḥ

SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

muktam—így megmenekülve; baka-āsyāt—Bakāsura szájából; upalabhya—visszakapva; bālakāḥ—valamennyi kisfiú, a játszótársak; rāma-ādayaḥ—Balarāmával az élen; prāṇam—életet; iva—mint; indriyaḥ—érzékek; gaṇaḥ—mindannyian; sthāna-āgatam—saját helyükre menvén; tam—Kṛṣṇának; parirabhya—megölelve; nirvṛtāḥ—megszabadulva a veszedelemtől; praṇīya—miután összeterelték; vatsān—a borjakat; vrajam etya—Vrajabhūmiba visszatérve; tat jaguḥ—hangosan mesélni kezdték a történteket.

FORDÍTÁS

Ahogy az érzékek békélnek meg, amikor visszatér beléjük a tudat és az élet, a tehénpásztorfiúk Balarāmával együtt mind úgy érezték, az életüket kapták vissza, amikor Kṛṣṇa megszabadult e veszedelemtől. Magukhoz térve megölelték Kṛṣṇát, majd összeterelték borjaikat, s visszatértek Vrajabhūmiba, ahol aztán fennhangon mesélni kezdték a történteket.

MAGYARÁZAT

Vṛndāvana lakóinak az volt a szokásuk, hogy verseket költöttek azokról az eseményekről, amelyek az erdőben történtek, amikor Kṛṣṇa megölt egy-egy asurát. Minden történetet versbe szedtek, vagy hivatásos költőkkel íratták meg a verseket, s aztán ezekről az eseményekről énekeltek. Ez a vers azt írja, hogy a fiúk nagyon hangosan énekeltek.

SB 10.11.52 - SB 10.11.54