HU/Prabhupada 0160 - Kṛṣṇa tiltakozik: Difference between revisions
YamunaVani (talk | contribs) (Created page with "<!-- BEGIN CATEGORY LIST --> Category:1080 Hungarian Pages with Videos Category:Prabhupada 0160 - in all Languages Category:HU-Quotes - 1973 Category:HU-Quotes -...") |
(Vanibot #0019: LinkReviser - Revise links, localize and redirect them to the de facto address) |
||
Line 6: | Line 6: | ||
[[Category:HU-Quotes - in India]] | [[Category:HU-Quotes - in India]] | ||
[[Category:HU-Quotes - in India, Bombay]] | [[Category:HU-Quotes - in India, Bombay]] | ||
[[Category:Világi ügyek - videók]] | |||
[[Category:A Kṛṣṇa-tudatú mozgalom küldetése - videók]] | |||
[[Category:Māyā energiái - videók]] | |||
[[Category:Félrevezetett civilizáció - videók]] | |||
[[Category:A Kṛṣṇa-tudat terjesztése - videók]] | |||
<!-- END CATEGORY LIST --> | <!-- END CATEGORY LIST --> | ||
<!-- BEGIN NAVIGATION BAR -- DO NOT EDIT OR REMOVE --> | |||
{{1080 videos navigation - All Languages|Hungarian|HU/Prabhupada 0159 - Nagy terveket szövögetnek, hogy az embereket megtanítsák keményen dolgozni|0159|HU/Prabhupada 0161 - Legyetek Vaiṣṇavák és érezzétek át az emberiség szenvedését|0161}} | |||
<!-- END NAVIGATION BAR --> | |||
<!-- BEGIN ORIGINAL VANIQUOTES PAGE LINK--> | <!-- BEGIN ORIGINAL VANIQUOTES PAGE LINK--> | ||
<div class="center"> | <div class="center"> | ||
Line 15: | Line 23: | ||
<!-- BEGIN VIDEO LINK --> | <!-- BEGIN VIDEO LINK --> | ||
{{youtube_right| | {{youtube_right|8G3Jb-4DfnE|Krisna tiltakozik -<br /> Prabhupāda 0160}} | ||
<!-- END VIDEO LINK --> | <!-- END VIDEO LINK --> | ||
<!-- BEGIN AUDIO LINK --> | <!-- BEGIN AUDIO LINK --> | ||
<mp3player> | <mp3player>https://s3.amazonaws.com/vanipedia/clip/731026RC.BOM_clip.mp3</mp3player> | ||
<!-- END AUDIO LINK --> | <!-- END AUDIO LINK --> | ||
Line 27: | Line 35: | ||
<!-- BEGIN TRANSLATED TEXT --> | <!-- BEGIN TRANSLATED TEXT --> | ||
A mi Krisna-tudatú mozgalmunk célja, hogy megtanítsa az embereket arra, hogy megértsék az élet értékét. A modern oktatási rendszer és kultúra annyira leromlott, hogy az emberek elfelejtették az élet értékét. Az anyagi világban többnyire mindenki megfeledkezik az élet értékéről, viszont az emberi lét egy esély arra, hogy felébredjen az élet jelentősége. A Srímad-Bhágavatamban (5.5.5.) az áll: „Mindaddig, amíg valaki nem tesz fel kérdéseket az élet lelki értékeiről, élete vereségnek számít, és örökké szenvednie kell a tudatlanságból származó gyötrelmektől.” Amíg valaki tudatában nem ébred fel az önmegvalósítás utáni vágy, az ostoba élőlény, bármit is tesz, mindig veszíteni fog. A vereség az alsóbb létformákban nyilvánul meg, mert ők nem képesek megérteni az élet értékét. A tudatuk fejletlen. De ugyanez a vereség az emberi létben is folytatódik. Ezért ez nem túl jó civilizáció. Ez csaknem állati civilizáció. Áhára–nidra–bhaja–maithunam csa / szamánjam état pasubhir naránám (Hitópadésa 25.). Ha az emberek pusztán a négy testi szükséglet kielégítésével foglalkoznak – evés, alvás, párzás és önvédelem –, mely az állatokra ugyanúgy jellemző, akkor az nem a kultúra fejlődése. A Krisna-tudat mozgalma megpróbálja megtanítani az embereket arra, hogy éljenek felelős emberi életet. Ez a mi védikus kultúránk. Az élet problémái nem azok a nehézségek, melyek néhány évig tartanak ebben az életben. Az élet valódi problémája az, hogyan oldjuk meg az ismétlődő születést, halált, öregséget és betegséget. Ez a Bhagavad-gíta tanítása. Dzsanma-mritju-dzsara-vjádhi- / duhkha-dósánudarsanam ([[ | A mi Krisna-tudatú mozgalmunk célja, hogy megtanítsa az embereket arra, hogy megértsék az élet értékét. A modern oktatási rendszer és kultúra annyira leromlott, hogy az emberek elfelejtették az élet értékét. Az anyagi világban többnyire mindenki megfeledkezik az élet értékéről, viszont az emberi lét egy esély arra, hogy felébredjen az élet jelentősége. A Srímad-Bhágavatamban ([[HU/SB 5.5.5|5.5.5.]]) az áll: „Mindaddig, amíg valaki nem tesz fel kérdéseket az élet lelki értékeiről, élete vereségnek számít, és örökké szenvednie kell a tudatlanságból származó gyötrelmektől.” Amíg valaki tudatában nem ébred fel az önmegvalósítás utáni vágy, az ostoba élőlény, bármit is tesz, mindig veszíteni fog. A vereség az alsóbb létformákban nyilvánul meg, mert ők nem képesek megérteni az élet értékét. A tudatuk fejletlen. De ugyanez a vereség az emberi létben is folytatódik. Ezért ez nem túl jó civilizáció. Ez csaknem állati civilizáció. Áhára–nidra–bhaja–maithunam csa / szamánjam état pasubhir naránám (Hitópadésa 25.). Ha az emberek pusztán a négy testi szükséglet kielégítésével foglalkoznak – evés, alvás, párzás és önvédelem –, mely az állatokra ugyanúgy jellemző, akkor az nem a kultúra fejlődése. A Krisna-tudat mozgalma megpróbálja megtanítani az embereket arra, hogy éljenek felelős emberi életet. Ez a mi védikus kultúránk. Az élet problémái nem azok a nehézségek, melyek néhány évig tartanak ebben az életben. Az élet valódi problémája az, hogyan oldjuk meg az ismétlődő születést, halált, öregséget és betegséget. Ez a Bhagavad-gíta tanítása. Dzsanma-mritju-dzsara-vjádhi- / duhkha-dósánudarsanam ([[HU/BG 13.8-12|Bg. 13.9.]]). Az embereket zavarba ejti az élet rengeteg problémája, de az élet valódi problémája az, hogyan állítsuk meg a születést, halált, öregséget és a betegséget. Az emberek érzéketlenek. Annyira üresfejűvé váltak, hogy nem értik az élet problémáját. Réges-régen, mikor Visvámitra Muni találkozott Dasaratha Mahárádzsával, Dasaratha Mahárádzsa a következőt kérdezte Visvámitra Munitól: aihisztam dzsat tam punar dzsanma dzsajája. „Kedves Uram! Hogyan próbálod legyőzni a halált? Sikerrel jársz? Van-e bármi, ami megállítja?” Tehát a védikus kultúránk arról szól, hogyan győzzük le a születést, halált, öregséget és betegséget. De a modern korban nincs erről tudásunk, ráadásul senkit sem érdekel. Még a nagy tudósok sem tudják, hogy mi van az élet után. Még abban sem hisznek, hogy létezik élet a halál után. Tehát itt egy vak civilizáció működik. Megteszünk minden tőlünk telhetőt, hogy megtanítsuk őket az élet céljára, különösen az emberi lét céljára, mely különbözik a testi szükségletektől: evés, alvás, párzás és védekezés. A Bhagavad-gíta ([[HU/BG 7.3|7.3.]]) szintén kijelenti: manusjánám szahaszrésu / kascsid jatati sziddhajé. „Sok ezer ember közül talán egy törekszik a tökéletességre.” Sziddhajé, sziddhi. Ez a sziddhi: legyőzni a születést, halált, öregséget és betegséget. És manusjánám szahaszrésu / kascsid jatati sziddhajé ([[HU/BG 7.3|Bg. 7.3.]]). A modern, civilizált ember annyira buta, hogy nem ismeri a sziddhi jelentését. Azt gondolják: „Ha szerzek egy kis pénzt, egy nyaralót és egy kocsit, az a sziddhi.” Ez nem sziddhi. „Néhány évre kaphatsz egy szép nyaralót, kocsit és szép családot. De az egyik pillanatban vége lesz ennek az elrendezésnek és el kell fogadnod egy másik testet.” Ezt nem tudják. És nem is törődnek azzal, hogy megtudják. Így lettek ennyire üresfejűek, habár nagyon büszkék az oktatásra, a civilizáció fejlődésére. De tiltakozunk. Tiltakozunk. Nem én tiltakozom. Krisna tiltakozik. Na mám duskritinó múdháh / prapadjanté narádhamáh májajápahrita-dnyána / ászuram bhávam ásritáh ([[HU/BG 7.15|Bg. 7.15.]]). Ezek ostobák, az emberiség alja, akik folyamatosan elmerülnek a bűnös cselekedetekben, az ilyen emberek nem fogadják el a Krisna-tudat elveit. „Nem. Rengeteg a képzett értelmiségi.” Krisna kijelenti: májajápahrita-dnyána. „Nagyon képzettnek tűnnek, mégis az illúzió megfosztotta őket valódi tudásuktól.” Ászuram bhávam ásritáh ([[HU/BG 7.15|Bg. 7.15.]]). Ez az ateista civilizáció nagyon veszélyes. Az emberek ebből az okból szenvednek. De nem túl őszinték. Ezért Krisna múdháh-nak, ostobának nevezi őket. Na mám duskritinó múdháh. Mi megpróbáljuk ezeket a múdháh-kat, a múdha civilizációt kivezetni a lelki élet fényére. Ez a mi szerény próbálkozásunk. Erről már volt szó: manusjánám szahaszrésu ([[HU/BG 7.3|Bg. 7.3.]]). Emberek milliói közül talán egy képes elfogadni. Manusjánám szahaszrésu / kascsid jatati sziddhajé. De ez nem jelenti azt, hogy meg kell állnunk. Ez olyan, mint az iskolánkban, a főiskolás évek. Sir Ashutósh Mukhérdzsi elkezdett egy felsőfokú képzést, posztgraduális tanulmányokat kezdett az egyetemen. Egy-két diák vett részt rajta, a képzés mégis több ezer rúpiába került, eltekintve attól, hogy csak néhány diák volt. Ugyanígy kell a Krisna-tudatú mozgalomnak is folytatódnia. Nem számít, hogy az ostoba emberek nem értik vagy nem jönnek rá. Önmagunknak kell reklámot csinálnunk. Köszönöm szépen. | ||
<!-- END TRANSLATED TEXT --> | <!-- END TRANSLATED TEXT --> |
Latest revision as of 20:02, 17 September 2020
Conversation at Airport -- October 26, 1973, Bombay
A mi Krisna-tudatú mozgalmunk célja, hogy megtanítsa az embereket arra, hogy megértsék az élet értékét. A modern oktatási rendszer és kultúra annyira leromlott, hogy az emberek elfelejtették az élet értékét. Az anyagi világban többnyire mindenki megfeledkezik az élet értékéről, viszont az emberi lét egy esély arra, hogy felébredjen az élet jelentősége. A Srímad-Bhágavatamban (5.5.5.) az áll: „Mindaddig, amíg valaki nem tesz fel kérdéseket az élet lelki értékeiről, élete vereségnek számít, és örökké szenvednie kell a tudatlanságból származó gyötrelmektől.” Amíg valaki tudatában nem ébred fel az önmegvalósítás utáni vágy, az ostoba élőlény, bármit is tesz, mindig veszíteni fog. A vereség az alsóbb létformákban nyilvánul meg, mert ők nem képesek megérteni az élet értékét. A tudatuk fejletlen. De ugyanez a vereség az emberi létben is folytatódik. Ezért ez nem túl jó civilizáció. Ez csaknem állati civilizáció. Áhára–nidra–bhaja–maithunam csa / szamánjam état pasubhir naránám (Hitópadésa 25.). Ha az emberek pusztán a négy testi szükséglet kielégítésével foglalkoznak – evés, alvás, párzás és önvédelem –, mely az állatokra ugyanúgy jellemző, akkor az nem a kultúra fejlődése. A Krisna-tudat mozgalma megpróbálja megtanítani az embereket arra, hogy éljenek felelős emberi életet. Ez a mi védikus kultúránk. Az élet problémái nem azok a nehézségek, melyek néhány évig tartanak ebben az életben. Az élet valódi problémája az, hogyan oldjuk meg az ismétlődő születést, halált, öregséget és betegséget. Ez a Bhagavad-gíta tanítása. Dzsanma-mritju-dzsara-vjádhi- / duhkha-dósánudarsanam (Bg. 13.9.). Az embereket zavarba ejti az élet rengeteg problémája, de az élet valódi problémája az, hogyan állítsuk meg a születést, halált, öregséget és a betegséget. Az emberek érzéketlenek. Annyira üresfejűvé váltak, hogy nem értik az élet problémáját. Réges-régen, mikor Visvámitra Muni találkozott Dasaratha Mahárádzsával, Dasaratha Mahárádzsa a következőt kérdezte Visvámitra Munitól: aihisztam dzsat tam punar dzsanma dzsajája. „Kedves Uram! Hogyan próbálod legyőzni a halált? Sikerrel jársz? Van-e bármi, ami megállítja?” Tehát a védikus kultúránk arról szól, hogyan győzzük le a születést, halált, öregséget és betegséget. De a modern korban nincs erről tudásunk, ráadásul senkit sem érdekel. Még a nagy tudósok sem tudják, hogy mi van az élet után. Még abban sem hisznek, hogy létezik élet a halál után. Tehát itt egy vak civilizáció működik. Megteszünk minden tőlünk telhetőt, hogy megtanítsuk őket az élet céljára, különösen az emberi lét céljára, mely különbözik a testi szükségletektől: evés, alvás, párzás és védekezés. A Bhagavad-gíta (7.3.) szintén kijelenti: manusjánám szahaszrésu / kascsid jatati sziddhajé. „Sok ezer ember közül talán egy törekszik a tökéletességre.” Sziddhajé, sziddhi. Ez a sziddhi: legyőzni a születést, halált, öregséget és betegséget. És manusjánám szahaszrésu / kascsid jatati sziddhajé (Bg. 7.3.). A modern, civilizált ember annyira buta, hogy nem ismeri a sziddhi jelentését. Azt gondolják: „Ha szerzek egy kis pénzt, egy nyaralót és egy kocsit, az a sziddhi.” Ez nem sziddhi. „Néhány évre kaphatsz egy szép nyaralót, kocsit és szép családot. De az egyik pillanatban vége lesz ennek az elrendezésnek és el kell fogadnod egy másik testet.” Ezt nem tudják. És nem is törődnek azzal, hogy megtudják. Így lettek ennyire üresfejűek, habár nagyon büszkék az oktatásra, a civilizáció fejlődésére. De tiltakozunk. Tiltakozunk. Nem én tiltakozom. Krisna tiltakozik. Na mám duskritinó múdháh / prapadjanté narádhamáh májajápahrita-dnyána / ászuram bhávam ásritáh (Bg. 7.15.). Ezek ostobák, az emberiség alja, akik folyamatosan elmerülnek a bűnös cselekedetekben, az ilyen emberek nem fogadják el a Krisna-tudat elveit. „Nem. Rengeteg a képzett értelmiségi.” Krisna kijelenti: májajápahrita-dnyána. „Nagyon képzettnek tűnnek, mégis az illúzió megfosztotta őket valódi tudásuktól.” Ászuram bhávam ásritáh (Bg. 7.15.). Ez az ateista civilizáció nagyon veszélyes. Az emberek ebből az okból szenvednek. De nem túl őszinték. Ezért Krisna múdháh-nak, ostobának nevezi őket. Na mám duskritinó múdháh. Mi megpróbáljuk ezeket a múdháh-kat, a múdha civilizációt kivezetni a lelki élet fényére. Ez a mi szerény próbálkozásunk. Erről már volt szó: manusjánám szahaszrésu (Bg. 7.3.). Emberek milliói közül talán egy képes elfogadni. Manusjánám szahaszrésu / kascsid jatati sziddhajé. De ez nem jelenti azt, hogy meg kell állnunk. Ez olyan, mint az iskolánkban, a főiskolás évek. Sir Ashutósh Mukhérdzsi elkezdett egy felsőfokú képzést, posztgraduális tanulmányokat kezdett az egyetemen. Egy-két diák vett részt rajta, a képzés mégis több ezer rúpiába került, eltekintve attól, hogy csak néhány diák volt. Ugyanígy kell a Krisna-tudatú mozgalomnak is folytatódnia. Nem számít, hogy az ostoba emberek nem értik vagy nem jönnek rá. Önmagunknak kell reklámot csinálnunk. Köszönöm szépen.
- 1080 Hungarian Pages with Videos
- Prabhupada 0160 - in all Languages
- HU-Quotes - 1973
- HU-Quotes - Conversations
- HU-Quotes - in India
- HU-Quotes - in India, Bombay
- Világi ügyek - videók
- A Kṛṣṇa-tudatú mozgalom küldetése - videók
- Māyā energiái - videók
- Félrevezetett civilizáció - videók
- A Kṛṣṇa-tudat terjesztése - videók