HU/SMD5

5. FEJEZET Lelki avatás (Dīkṣā)

1. A dīkṣā meghatározása

A dīkṣā meghatározása:

Śrīla Jīva Gosvāmī Bhakti-sandarbha című művében (283) elmagyarázza, mi a dīkṣā:

divyaṁ jñānaṁ yato dadyāt kuryāt pāpasya saṅkṣayam

tasmāt dīkṣeti sā proktā deśikais tattva-kovidaiḥ

„A dīkṣā az a folyamat, amelynek a segítségével az ember felébresztheti transzcendentális tudását, és elpusztíthat min­den bűnös tettből származó visszahatást. A kinyilatkoztatott szentírások hozzáértő tanulmányozói dīkṣānak nevezik ezt a folyamatot.”

Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 15.108

A dīkṣā jelentése:

A dīkṣā valójában azt jelenti, hogy a lelki tanítómester a transz­cendentális tudást átadva – amelynek hatására a tanítvány megszabadul minden anyagi szennyeződéstől – felavatja a tanítványt.

Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 4.111

2. Az avatás szükségessége és célja

A Kṛṣṇához fűződő valódi kapcsolatunkat az alapozza meg, hogy egy hiteles lelki tanítómester felavat bennünket:

[A Kṛṣṇához fűződő] kapcsolatot azzal alapozhatjuk meg, hogy kapcsolatba kerülünk egy hiteles lelki tanítómesterrel, aki Kṛṣṇa közvetlen képviselője a tanítványi láncolatban. … Azt, amikor valaki kapcsolatot létesít egy lelki tanítómesterrel, avatásnak nevezik. A lelki tanítómestertől kapott avatás pillanatában meg­ szilárdul a viszony Kṛṣṇa és a Kṛṣṇa­tudatot gyakorló ember között. Anélkül, hogy egy hiteles lelki tanítómester felavatna bennünket, sohasem lehet igazi kapcsolatunk a Kṛṣṇa­tudattal.

Az odaadás nektárja

Aki nem kapott megfelelő avatást, annak minden odaadó tette hiábavaló, és ismét az állati fajokba süllyedhet:

A vaiṣṇava szabályozó elvek alapján brāhmaṇa avatást kell kapnunk. A Hari-bhakti-vilāsa (2.6) a következő utasítást idézi a Viṣṇu-yāmalából:

adīkṣitasya vāmoru kṛtaṁ sarvaṁ nirarthakam

paśu-yonim avāpnoti dīkṣā-virahito janaḥ

„»Akit nem avat fel egy hiteles lelki tanítómester, annak min­den odaadó tette hiábavaló. Aki nem kapott megfelelő avatást, ismét az állati fajokba süllyedhet.«”

Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 15.108

Az avatás célja:

A tanítványt a lelki tanítómester szabadítja ki māyā karmai közül azzal, hogy beavatja a Hare Kṛṣṇa mahā-mantra ének­lésébe. Az alvó ember így a Hare Kṛṣṇa, Hare Kṛṣṇa, Kṛṣṇa Kṛṣṇa, Hare Hare / Hare Rāma, Hare Rāma, Rāma Rāma, Hare Hare éneklésével magához térhet. Úgy is mondhatnánk, hogy a lelki tanítómester eredeti tudatára ébreszti az alvó élő­ lényeket, hogy imádhassák az Úr Viṣṇut. Ez a dīkṣā, az avatás célja. Az avatás azt jelenti, hogy tiszta tudásra teszünk szert a lelki tudatot illetően.

Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 9.61

Hozzátartozik a sādhana-bhaktihoz, hogy avatást és utasításokat kapunk a lelki tanítómestertől:

„Kezdetben hitre van szükség. Azután az ember keresni kezdi a tiszta bhakták társaságát, majd avatást kap a lelki tanítómestertől, és az ő utasításai szerint betartja a szabályozó elveket. Így megszabadul minden nemkívánatos szokástól, és rendíthetetlenül szilárddá válik az odaadó szolgálatban. Ezután ízre és ragaszkodásra tesz szert. Ez a sādhana-bhakti, a szabályozó elvek szerint végzett odaadó szolgálat útja. Fokozatosan felerősödnek az érzelmek, s végül felébred a szeretet. Így megy végig az istenszeretet fejlődésének lépcsőfokain a Kṛṣṇa-tudat iránt érdeklődő bhakta.”

Bhakti-rasāmṛta-sindhu 1.4.15-16 [idézi: Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 23.14-15]

Az avatási szertartás neve upanīti, és arra szolgál, hogy közelebb vigyen a lelki tanítómesterhez:

… a hiteles lelki tanítómester gondjaiba veszi a tanítványo­kat, megtanítja őket a védikus tudomány minden rejtélyére, és megadja nekik a második születést. Az upanīti nevű szertartás, amellyel bevezeti őket a lelki tudomány tanulmányozásába, arra szolgál, hogy közelebb vigye a tanítványokat a lelki tanító­ mesterhez. Aki nem képes közelebb kerülni egy lelki tanítómes­terhez, az nem kaphat szentelt zsinórt, és így śūdrának minősül.

Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 1.46

Az ember csak akkor hordozhatja a szívében az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, ha olyan valakitől kap avatást, akinek már a szívében van:

Ezután teljes kiterjedései kíséretében és fensége teljében az Istenség Legfelsőbb Személyisége, aki a legnagyobb áldást hozza az egész univerzumra, Vasudeva elméjéből Devakī elméjébe került. Vasudeva ezzel felavatta Devakīt, aki amiatt, hogy az Úr Kṛṣṇát, mindenki eredeti tudatát, minden ok okát hordozta szíve mélyén, éppúgy megszépült, mint ahogyan a keleti égtáj válik csodálatossá a kelő holdtól.

MAGYARÁZAT: A manastaḥ szó arra utal, hogy az Istenség Legfelsőbb Személyisége Vasudeva elméjének vagy szívének mélyéből Devakī szíve mélyére került. Alaposan meg kell jegyez­nünk, hogy az Úr nem az emberi lényekre jellemző módon került Devakī szívébe, hanem dīkṣā, avatás útján. Ez a vers tehát az ava­tás fontosságáról is említést tesz. Ha valaki nem egy olyan meg­ felelő személytől kap avatást, aki mindig a szívében hordozza az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, nem tehet szert arra a képes­ségre, hogy az Istenség Személyiségét ő maga is a szívébe zárja.

Śrīmad-Bhāgavatam 10.2.18

Az ember második születésekor a lelki tanítómestert lesz az apa, a Védák pedig az anya:

Az emberi lénynek kétszer kell megszületnie. Először gyermek­ként egy jó apától és anyától, majd még egyszer a lelki tanító­mestertől és a Védáktól. Az első anya és apa világra hozzák, majd a lelki tanítómester és a Védák válnak második apjává és anyjává.

Śrīmad-Bhāgavatam 3.24.15

Civilizált ember az, aki másodszor is megszületik, amikor kapcsolatba kerül egy lelki tanítómesterrel:

Civilizáltnak az az ember nevezhető, aki kétszer született. Az élőlények a földi világban a férfi és a nő egyesülésének köszön­hetően születnek meg. Az emberi lény az apa és az anya egye­sülése következtében a világra jön, ám egy civilizált ember újra megszületik a lelki tanítómesterrel kapcsolatba kerülve, aki valódi apja lesz. Az anyagi test apja és anyja csak egy életen át az, s a következő születéskor talán egy másik pár lesz az apa és az anya. De a hiteles lelki tanítómester az Úr képviselőjeként az örök apa, mert kötelessége, hogy a tanítványt elvezesse a lelki felszabaduláshoz, vagyis az élet végső céljához. Ezért a civilizált embernek kétszer születettnek kell lennie, másképp nem különb az alacsonyrendű állatoknál.

Śrīmad-Bhāgavatam 3.5.7

A hiteles lelki tanítómestertől kapott avatás megváltoztatja a tanítvány életét:

Nāradajī előző életében a nagy bölcsek kegyéből megkapta a lelki tudást, s élete érzékelhetően megváltozott, noha még csak öt éves volt. Fontos jel ez, amely a hiteles lelki tanítómestertől kapott avatás után mutatkozik meg. A bhakták társasága rövid idő alatt változást hoz az ember életében, a lelki megvalósítást elősegítve.

Śrīmad-Bhāgavatam 1.6.5

Amikor valaki avatást kap és betartja a szabályozó elveket, megtisztul az anyagi élet szennyeződésétől:

Ha valaki komolyan gondolja a lelki életet, avatást kap – ezt a szintet nevezik bhajana-kriyānak. Ezután az ember valóban az Úr odaadó szolgálatába kezd a Hare Kṛṣṇa mahā-mantra rendszeres – napi tizenhat környi – ismétlésével, és azzal, hogy tartózkodik a tiltott szexuális élettől, a kábító­ és mámorítósze­rektől, a húsevéstől és a szerencsejátékoktól. A bhajana-kriyā által az ember megszabadul az anyagi szennyeződésektől. Nem megy többé étterembe vagy szállodába, hogy „finom” ételeket ízleljen meg, amelyek hússal és hagymával készültek, és nem törődik többé a dohányzással vagy a tea­ és kávéivással sem. Nemcsak tartózkodik a tiltott szexuális élettől, hanem teljes mértékben távol tartja magát attól. Nem érdekli az sem, hogy spekulálásra vagy szerencsejátékra vesztegesse az idejét. Ily módon megtisztul a nemkívánatos dolgoktól (anartha-nivṛtti). Az anartha szó azt jelenti: nemkívánatos dolgok. Az anarthák eltűnnek, amikor az ember ragaszkodni kezd a Kṛṣṇa­tudat mozgalmához.

A tanítások nektárja Hetedik vers

Az avatás elősegíti a Hare Kṛṣṇa éneklését és a Kṛṣṇa-tudat felébredését:

A Hare Kṛṣṇa mahā-mantra éneklése tehát olyan hatásos, hogy nem függ a hivatalos avatástól, de ha valaki avatást kap, s pañcarātra-vidhit (mūrti­imádatot) végez, Kṛṣṇa­tudata hamarosan felébred, s többé nem azonosítja magát az anyagi világgal. Minél inkább megszabadul az anyagi azonosítástól, annál inkább megvalósítja, hogy a lélek a természetét tekintve ugyanolyan, mint a Legfelsőbb Lélek. Az abszolút szintet elérve ekkor megérti, hogy az Úr szent neve és Maga az Úr azonosak, s a megvalósításnak ezen a szintjén az Úr szent nevét, a Hare Kṛṣṇa mantrát nem tekinti anyagi hangnak. Aki anyagi hang­ vibrációnak tekinti a Hare Kṛṣṇa mahā-mantrát, elbukik. Úgy kell imádnunk és énekelnünk az Úr szent nevét, hogy elfogad­juk: nem különbözik Magától az Úrtól. Ezért aztán egy hiteles lelki tanítómester irányításával, a kinyilatkoztatott szentírások­kal egyetértésben megfelelő avatást kell kapnunk.

Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 15.108

Bárki beléphet az ISKCON-ba és kétszerszületett lehet (s ily módon megértheti az Urat):

Bárki csatlakozhat a Kṛṣṇa­tudat Nemzetközi Szervezetéhez, és bárki avatást kaphat, hogy kétszerszületett legyen. Sanātana Gosvāmī azt mondta, hogy az avatás és a hiteles képzés ered­ ményeképpen bárkiből kétszerszületett válhat. Az első születést a szülőknek köszönhetjük, a másodikat pedig a lelki apának és a védikus tudásnak. Aki nem kétszerszületett, nem értheti meg az Úr és bhaktái transzcendentális jellemét.

Śrīmad-Bhāgavatam 4.12.48

A védikus szertartások végzéséhez és a szent név helyes imádatához brāhmaṇa avatásra van szükség:

A Hari-bhakti-vilāsa (2.3­4) és a Bhakti-sandarbha (283) a dīkṣā szabályozó elveiről ír:

dvijānām anupetānāṁ svakarmādhyayanādiṣu

yathādhikāro nāstīha syāc copanayanād anu

tathātrādīkṣitānāṁ tu mantra-devārcanādiṣu

nādhikāro ’sty ataḥ kuryād ātmānaṁ śiva-saṁstutam

„Szülessen bár brāhmaṇa családban valaki, nem végezheti a védikus szertartásokat, ha nem kapott avatást és nincs szen­telt zsinórja. Jóllehet brāhmaṇa családba született, csak az ava­tás és a szent zsinór szertartása után válik brāhmaṇává. Aki nem kapott brāhmaṇa avatást, nem imádhatja megfelelően a szent nevet.”

Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 15.108

3. Az avatáshoz szükséges tulajdonságok és feltételek

Az avatás feltételei:

… Riporter: Ha szeretnék beavatást nyerni az önök szerveze­tébe, mit kellene tennem?

Śrīla Prabhupāda: Mindenek előtt a tiltott szexuális életről kellene lemondania.

Riporter: Ez magában foglal minden szexuális életet? Mi a til­tott szexuális élet?

Śrīla Prabhupāda: A tiltott szexuális élet a házasságon kívüli szexuális élet. Az állatok korlátlanul élnek szexuális életet, de az emberi társadalomban vannak korlátozások. Minden országban, minden vallásban van valamiféle rendszer a szexuá­lis élet korlátozására. És le kellene mondania minden kábító – és mámorítószer fogyasztásáról is, beleértve a teát, a cigarettát, az alkoholt, a marihuánát – mindent, ami mérgező.

Riporter: Valami másról még?

Śrīla Prabhupāda: A húsevésről, a tojás – és halfogyasztásról. A szerencsejátékról szintén. Anélkül, hogy lemondana ezekről a bűnös tettekről, nem kaphatna avatást.

… Riporter: A „hódolj meg” azt jelenti, hogy az embernek el kell hagynia a családját?

Śrīla Prabhupāda: Nem.

Riporter: De tegyük fel, avatást kapnék. Nem kellene idejön­nöm és a templomban élnem?

Śrīla Prabhupāda: Nem feltétlenül.

Riporter: Maradhatok otthon?

Śrīla Prabhupāda: Ó, igen.

Riporter: És mi lesz a munkahelyemmel? Fel kellene mondanom?

Śrīla Prabhupāda: Nem. Elég, ha szakít a rossz szokásaival, és énekli a Hare Kṛṣṇa mantrát ezeken a gyöngyökön – ennyi az egész.

Riporter: Kellene adnom valamilyen anyagi támogatást? Śrīla Prabhupāda: Nem, csak önkéntes alapon. Ha ad valaki, az jó. Ha nem ad, az se baj. Nem függünk senki anyagi támo­gatásától. Kṛṣṇától függünk.

Riporter: Semmi pénzt nem kéne adnom?

Śrīla Prabhupāda: Nem.

Riporter: Ez az egyik fő dolog, ami megkülönbözteti a hiteles gurut a hamis gurutól?

Śrīla Prabhupāda: Igen, a hiteles guru nem üzletember. Ő Isten képviselője.

Az önmegvalósítás tudománya

A vaiṣṇavák nem fogadnak el olyan tanítványokat, akik nem tartják be a szabályozó elveket:

Néha olyan materialisták akarnak a tanítványaink lenni, akik nem hajlandók feladni bűnös tetteiket: a tiltott nemi életet, az alkohol­ és kábítószer­fogyasztást, a szerencsejátékot és a húsevést. A vaiṣṇavák azonban a hivatásos lelki tanítómes­terekkel ellentétben – akik úgy avatnak fel tanítványokat, hogy nem veszik figyelembe a helyzetüket – nem fogadnak el ilyen komolytalan tanítványokat. Az embernek legalább abba kell beleegyeznie, hogy betartja a tanítvány számára előírt szabá­lyokat, mielőtt egy vaiṣṇava ācārya elfogadná.

Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 12.50

Az avatással a tanítványnak fel kell hagynia a tiltott nemi életettel, a kábítószer- és alkoholfogyasztással, a szerencsejátékkal és a húsevéssel:

Az embernek beavatást kell nyernie a śāstra elveinek követé­sébe. Avatáskor a Kṛṣṇa­tudatos mozgalom arra kéri az ava­tandó személyt, hogy jusson el a śāstrák végkövetkeztetéséig azáltal, hogy megfogadja a śāstra legfelsőbb elbeszélője, Kṛṣṇa tanácsát, és hátat fordít az anyagi életmód elveinek. Az általunk javasolt elvek a következők: el kell kerülnünk a tiltott nemi életet, a kábítószer­ és alkoholfogyasztást, a szerencsejátékot és a húsevést. E négy dolog elhagyása képessé teszi az értelmes embert arra, hogy megszabaduljon a materialista élettől, és hazatérjen, vissza Istenhez.

Śrīmad-Bhāgavatam 6.5.20

Avatáskor meg kell válni minden bűnös tettől:

Amikor az Úr segítségül hívta Sudarśana cakráját, Śrīla Nityā­nanda Prabhu arra kérte, hogy bocsásson meg a két testvérnek, akik az Úr lótuszlábaihoz borulva könyörögtek, hogy bocsás­son meg nekik szörnyű viselkedésükért. Nityānanda Prabhu arra is megkérte az Urat, hogy fogadja el ezeket a bűnbánó lelkeket. Az Úr azzal a feltétellel tett eleget a kérésnek, hogy ezek után teljesen megválnak minden bűnös tettüktől és züllött szokásuktól. A két testvér beleegyezett, és megígérték, hogy véget vetnek bűnös szokásaiknak. A kegyes Úr elfogadta őket, és soha többé nem emlegette a múltjukat.

Ez hát az Úr Caitanya különleges kegye. Ebben a korban senki sem mondhatja bűntelennek magát – ilyet állítani lehe­tetlen. Az Úr Caitanya azonban mindenkinek megbocsát azzal az egy feltétellel, ha ígéretet tesz, hogy miután lelki avatást kap egy hiteles lelki tanítómestertől, nem követ el bűnt többé.

… Ebben a Kali­yugában gyakorlatilag mindenki olyan, akár Jagāi és Mādhāi. Ha meg akarnak szabadulni a bűneik vissza­ hatásaitól, menedéket kell keresniük az Úr Caitanya Mahāp­rabhunál, és a lelki avatás után tartózkodniuk kell attól, amit a śāstrák tiltanak.

Śrīmad-Bhāgavatam Bevezetés

Avatáskor a tanítvány megfogadja, hogy nem követ el többé bűnös tettet, és végrehajtja a lelki tanítómester utasítását:

„A vadász ekkor így szólt: »Drága uram! Azt teszem, amit mondasz.« Nārada erre nyomban megparancsolta neki: »Először is törd el az íjadat, s aztán majd megmondom, mit tegyél!«”

MAGYARÁZAT: Ez az avatás folyamata. A tanítványnak foga­dalmat kell tennie, hogy nem követ el többé bűnös tettet – nem él tiltott nemi életet, nem eszik húst, nem játszik szerencsejátékot, és nem használ mámorítószereket. Megígéri, hogy végrehajtja a lelki tanítómester utasítását. Ezek után a lelki tanítómester gondoskodik róla, és a lelki felszabadulás szintjére emeli.

Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 24.256

Az avatás feltételei:

… a Kṛṣṇa­tudat Nemzetközi Szervezetében nem avatunk azon­nal tanítványokat. Az avatásra váróknak először hat hónapig részt kell venniük az āratin és a śāstrákból tartott előadásokon, be kell tartaniuk a szabályozó elveket, és társulniuk kell a többi bhaktával. Amikor valóban a puraścaryā-vidhi fejlett szintjére emelkednek, akkor a templom vezetője avatásra ajánlhatja őket. Nem lehet bárkit sebtében felavatni, anélkül hogy meg­felelne a követelményeknek. Amikor valaki azáltal, hogy min­dennap tizenhat kört énekel a Hare Kṛṣṇa mantrából, követi a szabályokat és jelen van az előadásokon, tovább fejlődik, a második hat hónap után megkapja a szentelt zsinórt (ami azt jelzi, hogy brāhmaṇának ismerik el).

Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 15.108

Az első és második avatás feltételei:

„Könyvedbe foglald bele a hiteles guru és a tanítvány jellemzőit! Így a lelki tanítómester elfogadása előtt az ember megbizonyosodhat a lelki tanítómester helyzetéről, s a lelki tanítómester ugyancsak meggyőződhet arról, milyen szinten áll a tanítvány. …”

MAGYARÁZAT: A lelki tanítómesternek … meg kell figyelnie a tanítvány tulajdonságait, mielőtt elfogadja tanítványának. Kṛṣṇa­tudatos mozgalmunkban a követelmény az, hogy az embernek készen kell állnia arra, hogy feladja a bűnös élet négy alappillérét – a tiltott nemi életet, a húsevést, a kábító­ és mámorítószerek használatát, valamint a szerencsejátékot. Külö­nösen a nyugati országokban először azt figyeljük meg, hogy a leendő tanítvány kész­e a szabályozó elvek követésére. Azután megkapja egy vaiṣṇava szolga nevét, és avatásban részesül, mely maga után vonja, hogy naponta legalább tizenhat kört kell énekelnie a Hare Kṛṣṇa mahā-mantrából. A tanítvány így legalább hat hónapig vagy egy évig odaadó szolgálatot végez a lelki tanítómester vagy képviselője irányítása alatt. Ezután második avatásra ajánlják, melynek során szent zsinórt kap, és hiteles brāhmaṇának fogadják el.

Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 24.330

Az első, második és a sannyāsa avatás feltételei:

A Kṛṣṇa­tudatos mozgalomban bevett folyamat, hogy minden tanítvány avatásban részesül. A Hari-bhakti-vilāsában Sanātana Gosvāmī kijelenti: tathā dīkṣā-vidhānena dvijatvaṁ jāyate nṛṇām, az avatás bevett folyamata révén bárki brāhmaṇává válhat. Így aztán Kṛṣṇa­tudatos mozgalmunk tanítványai először beleegyez­nek, hogy a bhaktákkal éljenek, majd a négy tiltott tevékenységgel – a törvénytelen nemi élettel, a szerencsejátékkal, a húsevéssel, valamint az alkohol­ és kábítószerfogyasztással – felhagyva foko­zatosan a lelki élet tevvékenységeinek fejlett szintjére emelkednek. Amikor látjuk, hogy valaki állhatatosan betartja a szabályokat, első avatást (hari-nāma avatást) kap, s naponta legalább tizen­hat kört kell japáznia rendszeresen. Azután hat hónap vagy egy év elteltével másodszor is felavatjuk, s az előírásos áldozat és szertartások keretében megkapja a szent zsinórt. Bizonyos idő múlva, amikor még tovább fejlődik, és hajlandó lemondani erről az anyagi világról, a sannyāsa rendbe léphet. Ekkor a svāmī vagy gosvāmī címet kapja, ami azt jelenti: „az érzékek ura”.

Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 17.265

Valaki akkor válik alkalmassá az avatásra, amikor elveszti érdeklődését az anyagi élvezet iránt, és a lelki élet kezdi érdekelni:

A dīkṣāról, azaz a lelki avatásról Śrīla Jīva Gosvāmī így ír a Bhakti-sandarbhában (868):

divyaṁ jñānaṁ yato dadyāt

kuryāt pāpasya saṅkṣayam

tasmād dīkṣeti sā proktā

deśikais tattva-kovidaiḥ

„A dīkṣā által az ember elveszíti érdeklődését az anyagi élvezet iránt, és fokozatosan a lelki élet iránt kezd érdeklődni.”

Ennek számtalan példáját láttuk a gyakorlatban, különö­sen Európában és Amerikában. Sok tanítvány, aki jómódú és tiszteletre méltó családokból jön hozzánk, hamarosan elveszíti érdeklődését az anyagi élvezetek iránt, és mohón vágyni kezd arra, hogy a lelki élet útjára lépjen. Bár nagyon gazdag család­ból származnak, sokan közülük elfogadják az esetleges kényel­metlen életkörülményeket. Kṛṣṇa kedvéért bármilyen életkö­rülmények között hajlandóak élni, csak hogy a templomban lakhassanak, és vaiṣṇavák társaságában lehessenek. Amikor az embert már nem érdekli az anyagi élvezet, alkalmassá válik arra, hogy avatást kapjon a lelki tanítómestertől. A lelki életben történő fejlődés érdekében a Śrīmad-Bhāgavatam (6.1.13) elő­ írja: Tapasā brahmacaryeṇa śamena ca damena ca. Ha valaki komolyan eltökéli, hogy dīkṣāt fogad el, késznek kell lennie a lemondásra, a cölibátusra, az elme és a test kontrollálásának gyakorlására. Amikor ily módon felkészült, és vágyik arra, hogy lelki megvilágosodásban (divya-jñāna) részesüljön, alkalmas az avatásra. A divya-jñānát szakszóval tad-vijñānának nevezik, vagyis a Legfelsőbbről szóló tudásnak. Tad-vijñānārthaṁ sa gurum evābhigacchet: ha valaki érdeklődik az Abszolút Igazság transzcendentális témája iránt, avatásban kell részesülnie. Az ilyen embernek egy lelki tanítómesterhez kell fordulnia, hogy dīkṣāt kapjon. A Śrīmad-Bhāgavatam (11.3.21) a következő­ket szintén előírja: Tasmād guruṁ prapadyeta jijñāsuḥ śreya uttamam. „Ha valakit igazán érdekel az Abszolút Igazságról szóló transzcendentális tudomány, egy lelki tanítómesterhez kell fordulnia.”

Nem szabad lelki tanítómestert elfogadnunk úgy, hogy nem követjük az instrukcióit. Nem szabad lelki tanítómestert elfogadnunk abban az esetben sem, ha a lelki életet csupán divathóbortból vagy magamutogatásból gyakoroljuk. Jijñā-sunak, vagyis nagyon érdeklődőnek kell lennünk ahhoz, hogy tanulhassunk a hiteles lelki tanítómestertől. Az érdeklődésnek szigorúan a transzcendentális tudományra kell irányulnia (jijñā- suḥ śreya uttamam). Az uttamam szó arra vonatkozik, ami túl van az anyagi tudáson. A tama szó azt jelenti, hogy „ennek az anyagi világnak a sötétsége”, az ut pedig annyit jelent: „transz­cendentális”. Az emberek általában a világi témák iránt érdek­lődnek, de amikor valaki elveszíti ilyen irányú érdeklődését, és csak a transzcendentális témák kezdik érdekelni, teljes mérték­ben alkalmassá válik arra, hogy avatást kapjon.

A tanítások nektárja Ötödik vers

Csakis akkor forduljon valaki lelki tanítómesterhez, ha valóban mohón vágyik a megvilágosodásra:

Nagy személyiségek lévén képesek vagytok valódi tudásban részesíteni engem. Olyan ostoba vagyok, mint egy háziállat, mint egy disznó vagy kutya, mert a tudatlanság sötétségébe merültem. Kérlek, gyújtsátok meg a tudás fáklyáját, s mentsetek meg!

MAGYARÁZAT: Ez a módja a tudás elsajátításának. Meg kell hódolnunk a nagy személyiségek lótuszlábánál, akik valóban át tudják adni a transzcendentális tudást. Az írások ezért azt mondják: tasmād guruṁ prapadyeta jijñāsuḥ śreya uttamam [Śrīmad-Bhāgavatam 11.3.21]. „Aki meg akarja érteni a leg­felsőbb célt és az élet értelmét, annak egy hiteles lelki tanító­mesterhez kell fordulnia, és meg kell hódolnia előtte.” Csak az alkalmas arra, hogy egy guruhoz, vagyis egy lelki tanító­mesterhez forduljon, aki valóban tudásra vágyik, hogy szerte­foszlassa a tudatlanság sötétségét. A guruhoz nem szabad az anyagi haszon reményében fordulnunk. Nem szabad csupán azért elmennünk hozzá, hogy kigyógyuljunk egy betegségből, vagy hogy valamilyen csodálatos áldásban részesüljünk. Ez nem a helyes módja a guru megközelítésének. Tad-vijñānārtham: azért kell hozzá fordulnunk, hogy megértsük a lelki élet transz­cendentális tudományát. Sajnos ebben a Kali­korban számtalan csaló guru van, aki varázslatokkal bűvöli el tanítványait, és sok ostoba tanítvány van, aki a puszta anyagi nyereség érdekében e szemfényvesztésre kíváncsi. Az efféle tanítványok nem akarják a lelki élet útját járni, hogy megmeneküljenek a tudatlanság sötétjéből.

Śrīmad-Bhāgavatam 6.15.16

A lelki tanítómesternek nem szabad egy arra méltatlan embert felavatnia:

A lelki tanítómesternek nem szabad olyan tanítványt elfogad­nia, aki nem rendelkezik a kellő tulajdonságokkal. Nem szabad hivatásos lelki tanítómesternek lennie, s nem szabad csupán a pénz reményében tanítványokat elfogadnia. A hiteles lelki tanítómesternek látnia kell az őszinte tulajdonságokat abban, akit fel fog avatni. Egy arra méltatlan embert nem szabad felavatnia.

Śrīmad-Bhāgavatam 3.32.42

A bhakti-vedānták részrehajlás nélkül mindenkit beavatnak a lelki életbe:

A vedānta-vādīk – vagy bhakti-vedānták – nem részrehajlóak az odaadó szolgálat transzcendentális tudományának terjeszté­sében. Számukra nem létezik ellenség vagy barát, művelt vagy műveletlen ember. Senki sem igazán kedves és senki sem ellen­szenves számukra. A bhakti-vedānták látják, hogy az emberek valótlan, érzéki dolgokra pazarolják idejüket. Feladatuk az, hogy rávegyék a tudatlan embereket: keltsék újra életre elveszett kapcsolatukat az Istenség Személyiségével. Törekvésük hatására a legbűnösebb lélek is a lelki élet szintjére emelkedhet, s avatást kapva a bhakti-vedāntáktól az emberek lassanként előrejutnak a transzcendentális megvalósítás útján.

Śrīmad-Bhāgavatam 1.5.24

A lelki tanítómester nem törődve azzal, ki milyen anyagi helyzetben van, oltalmába vesz bárkit, és bevonja a lelki életbe:

Bhavānanda Rāya Śrī Caitanya Mahāprabhu magasztaló szavai hallatán kijelentette: „A társadalom negyedik rendjéhez tartozom, s örökké világi ügyek kötnek le. Noha végtelenül elesett vagyok, Te mégis megérintettél. Ez azt bizonyítja, hogy az Istenség Legfelsőbb Személyisége vagy.”

MAGYARÁZAT: … Azok, akik a lelki megértés rendkívül fejlett szintjén állnak, nem törődnek mások anyagi világban betöltött helyzetével. Egy lelki szempontból fejlett ember min­den élőlényre mint lelki lényre tekint, következésképpen nem tesz különbséget a művelt brāhmaṇa, a kutya, a caṇḍāla vagy bárki más között. Az élőlények anyagi teste nem befolyásolja – lelki lénynek lát mindenkit. Bhavānanda Rāya éppen ezért nagyra becsülte Śrī Caitanya Mahāprabhu kijelentését, amely elárulta, hogy az Úr nem vette figyelembe a śūdra kaszthoz tar­tozó és világi tetteket végző Bhavānanda Rāya társadalomban betöltött szerepét. Ehelyett csupán lelki helyzetét vette számí­tásba, s ugyanígy tekintett Rāmānanda Rāyára és fivéreire is. Az Úr szolgái hasonlóképpen gondolkodnak. Oltalmat nyújtanak mindenkinek – minden élőlénynek –, s nem nézik, hogy valaki brāhmaṇa vagy épp caṇḍāla családból származik­e. Egy lelki tanítómester mindenkit jó útra térít, és mindenkit biztat lelki élete során. Egy ilyen bhaktánál menedéket keresve az ember sikeressé teheti az életét. …

Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 10.54

Az Úr Caitanya láncolatában a lelki tanítómesterek nagyvonalúak a tanítványok elfogadásában:

Aki a sannyāsa rendbe lépett, annak tilos elfogadnia olyan tanítványt, aki erre alkalmatlannak bizonyul. Egy sannyāsīnak először meg kell győződnie arról, hogy leendő tanítványa őszin­tén vágyik­e a Kṛṣṇa­tudatra. Ha nem, akkor nem szabad elfo­gadnia. Az Úr Caitanya azonban olyan indokolatlanul kegyes, hogy azt tanácsolta minden hiteles lelki tanítómesternek, hogy mindenhol beszéljenek a Kṛṣṇa­tudatról. Így aztán az Úr Cai­tanya láncolatában még a sannyāsīk is hirdethetik mindenhol a Kṛṣṇa­tudatot, és azt, aki komolyan szeretne a tanítványuk lenni, mindig elfogadják.

A lényeg az, hogy ha nem gyarapítjuk a tanítványok számát, akkor a Kṛṣṇa­tudat mozgalma nem terjedhet el. Éppen ezért Śrī Caitanya Mahāprabhu láncolatában a sannyāsīk néha még azt a kockázatot is vállalják, hogy elfogadnak valakit, aki nem teljesen alkalmas arra, hogy tanítvány legyen. Az ilyen hiteles lelki tanítómester kegyéből a tanítvány később fokozatosan felemelkedik. Aki azonban pusztán azért gyarapítja tanítványai számát, hogy ezzel tekintélyre vagy hamis tiszteletre tegyen szert, az kétségtelenül el fog bukni a Kṛṣṇa­tudat gyakorlásának útján.

Az odaadás nektárja

Egy hiteles lelki tanítómester vezetése alatt még a legelesettebb ember is a legmagasabb szintre emelkedhet, hiszen a lelki tanítómester bárkit elfogadhat tanítványként (ha az őszinte):

A legalacsonyabb származású ember is az odaadó élet legmaga­sabb szintjére emelkedhet egy hiteles lelki tanítómester vezetésé­vel, aki jártas az Úr transzcendentális szerető szolgálatában. … az Úr odaadó szolgálata mindenki előtt nyitva áll, függetlenül attól, hogy kicsoda. Ez azt bizonyítja, hogy az odaadó szolgá­latot mindenki végezheti.

Ezért mindenkinek – még azoknak is, akik nem emberi lények – szól az a tanács, hogy szolgálják az Urat odaadóan, a hiteles lelki tanítómestertől elsajátított tökéletes tudással.

… Nincs szükség tehát arra, hogy olyan embereket keres­sünk az Úr odaadó szolgálatának végzéséhez, akik rendelkeznek a kellő tulajdonságokkal. Legyenek illedelmesek vagy neve­letlenek, műveltek vagy ostobák, legyenek nagyon ragaszko­dóak vagy a lemondott rend tagjai, felszabadult lelkek vagy felszabadulásra vágyakozók, járatlanok az odaadó szolgálat végzésében vagy jártasak abban, a megfelelő irányítással végzett odaadó szolgálat révén mind eljuthatnak a legmagasabb szintre. A Bhagavad-gītā (9.30, 32) ezt szintén alátámasztja.

Még ha valaki bűnös szokások rabja, azt is a legtökéletesebb szentnek kell tekinteni, ha megfelelő irányítással az Úr transz­cendentális szerető szolgálatát végzi. Mindenki – legyen bárki és bármi… – az élet tökéletességét érheti el, ha nagy eltökélt­séggel az Úr lótuszlábánál keres menedéket, mert hazatérhet, vissza Istenhez. Ez az őszinte eltökéltség az egyetlen szükséges tulajdonság, amely az embert a tökéletes élethez vezetheti.

Śrīmad-Bhāgavatam 2.9.36

A lelki tanítómester nem a születésük alapján fogadja el tanítványait:

Az odaadás vallása szerint – amit általában vaiṣṇava vallásként ismernek – senki számára nincsenek korlátok, amelyek gátol­nák a fejlődésben Isten megvalósítása során. Egy vaiṣṇava olyan hatalommal rendelkezik, hogy még egy kirātát is – vagy az előbb felsoroltak közül bárkit – vaiṣṇavává tehet. A Bhagavad-gītāban (9.32) az Úr azt mondja, hogy bárki, az alacsony származású emberek, a nők, a śūdrák vagy a vaiśyák mind az Úr bhaktáivá válhatnak, és az Úr bhaktájaként mindenki alkalmassá válhat arra, hogy hazatérjen, vissza Istenhez. Az egyetlen feltétel, hogy az ember keressen menedéket az Úr tiszta bhaktájánál, aki ala­pos tudással rendelkezik Kṛṣṇa transzcendentális tudományá­ról (a Bhagavad-gītāról és a Śrīmad-Bhāgavatamról). Bármely részéről származzon a világnak, az, aki alaposan elsajátítja a Kṛṣṇáról szóló tudományt, tiszta bhaktává és az emberek lelki tanítómesterévé válhat, és szívüket megtisztítva jó útra térítheti őket. Még a legbűnösebb ember is azonnal megtisztulhat, ha kapcsolatba kerül egy tiszta vaiṣṇavával. Egy vaiṣṇava tehát a világ bármely részéről fogadhat el őszinte tanítványt, anélkül hogy figyelembe venné kasztját, hitvallását, és a szabályozó elvek segítségével a tiszta vaiṣṇava szintjére emelheti, aki fölötte áll a brahminikus kultúrának. … Hazája sajátságos szokásaitól függetlenül lelki alapon bárki befogadható a vaiṣṇava hitbe, senki sincs kizárva e transzcendentális folyamatból. Az Úr Śrī Caitanya Mahāprabhu utasítására a Śrīmad-Bhāgavatam vagy a Bhagavad-gītā vallását az egész világon prédikálhatjuk, helyes irányba terelve azokat, akik hajlandóak elfogadni a lelki kultú­rát. A bhakták kulturális mozgalmát minden bizonnyal minden értelmes és kíváncsi ember elfogadja, anélkül hogy bármilyen elfogultságot érezne országa szokásai iránt. Egy vaiṣṇava soha­sem a születése alapján tekint vaiṣṇavának valakit…

A végkövetkeztetés tehát az, hogy mivel az Úr mindenható, mindenkit, minden körülmények között elfogadhat a világ bár­mely részéről, akár személyesen, akár hiteles megnyilvánulásán, a lelki tanítómesteren keresztül. Az Úr Caitanya számtalan bhaktát fogadott el a a varṇāśrama rendszeren kívüli közösségekből is, és hogy tanítson minket, Ő Maga jelentette ki, hogy nem tartozik semmilyen kaszthoz és társadalmi rendhez, hanem a vṛndāvanai leányokról gondoskodó Úr (az Úr Kṛṣṇa) szolgájának örök szol­gája. Ez az az út, amely az önmegvalósításhoz vezet.

Śrīmad-Bhāgavatam 2.4.18

A śūdrák sincsenek kizárva a lelki avatásból, csak a lelki tanítómesternek jóvá kell hagynia azt:

A brāhmaṇa, kṣatriya vagy vaiśya testén a szent zsinór a lelki tanítómestertől kapott avatás jelképe, és mit sem ér, ha valaki csupán azért viseli, hogy előkelő származásával kérkedjen. A lelki tanítómesternek az a kötelessége, hogy felavassa a tanít­ványt a szent zsinór szertartással. E saṁskāra, tisztító folyamat után kezdi el igazán tanítani neki a Védákat. E lelki avatásból az sincsen kizárva, aki śūdrának született, ám ennek a lelki tanítómester jóváhagyásával kell történnie. A lelki tanítómester kellőképpen hivatott arra, hogy tanítványának megadja a brāhmaṇák jogait, feltéve, hogy erre tökéletesen alkalmasnak találja.

Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 1.46

Bárki, aki őszinte, alkalmas arra, hogy avatást kapjon a pāñcarātrika folyamatnak megfelelően:

A Hari-bhakti-vilāsa (1.194) a következő utasítást adja:

āntrikeṣu ca mantreṣu dīkṣāyāṁ yoṣitām api

sādhvīnām adhikāro ’sti śūdrādīnāṁ ca sad-dhiyām

„Azok a śūdrák és nők, akik tiszták, és őszintén szeretnék megérteni az Abszolút Igazságot, alkalmasak arra, hogy avatást kapjanak a pāñcarātrika-mantrákkal.” … Ha valaki őszintén vágyik arra, hogy a Hare Kṛṣṇa mantrát vagy a dīkṣā-mantrát énekelje, alkalmas arra, hogy avatást kapjon a pāñcarātrika folyamatnak megfelelően. A védikus elvek szerint azonban csak olyan brāhmaṇát lehet felavatni, aki teljes mértékben alapvető kötelességeit végzi. Śūdrák és nők számára nem engedélyezik a vaidika avatást. Aki a lelki tanítómester meg­ ítélése szerint nem alkalmas erre, az nem fogadhat el mantrát a pāñcarātrika-vidhiből vagy a vaidika-vidhiből. Amikor valaki alkalmas arra, hogy elfogadja a mantrát, avatást kap a pāñcarātrika-vidhin vagy a vaidika-vidhin keresztül. Az ered­mény mindkét esetben ugyanaz.

Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 24.331

A hiteles avatás révén bárki lehet vaiṣṇava (és így az egész világ Kṛṣṇa-tudatossá válhat):

Akik nem tartoznak igazán az ācāryák láncolatához, akik maguk sem tudják, hogyan kell cselekedni az ācārya szerepé­ben, azok csak fölöslegesen bírálják az ISKCON mozgalom tevékenységét az Indián kívüli országokban. A valóságban azonban azok, akik így kritizálnak, semmit sem képesek tenni a Kṛṣṇa­tudat terjesztéséért. Amikor valaki útnak indul és pré­dikál, vállal minden kockázatot, valamint tekintetbe veszi az adott időt és helyet, akkor lehetséges, hogy az imádat módszere megváltozik, de a śāstra szerint ebben nincs semmi hiba. Śrīmad Vīrarāghava Ācārya, a Rāmānuja­sampradāya tanítványi lán­ colatának egyik ācāryája magyarázatában megjegyezte, hogy a caṇḍālák, a feltételekhez kötött lelkek, akik még a śūdra csa­ládoknál is hitványabb származásúak, a körülményeket figye­lembe véve szintén kaphatnak avatást. A külsőségeken néha lehet egy kicsit változtatni annak érdekében, hogy belőlük is vaiṣṇava lehessen. … Az az elv, miszerint a vaiṣṇava kultuszt csak indiaiak vagy hinduk gyakorolhatják, téves elképzelés. Úgy kell prédikálnunk, hogy mindenki csatlakozzon a vaiṣṇava kultuszhoz. A Kṛṣṇa­tudatos mozgalomnak éppen ez a célja. A Kṛṣṇa­tudatos mozgalom terjesztésének nincsenek korlátai: még olyan emberek között is lehetséges, akik caṇḍāla, mleccha vagy yavana családokban születtek. Ezt a gondolatot Indiá­ban Śrīla Sanātana Gosvāmī is kiemelte a Hari-bhakti-vilāsa című könyvében, ami smṛti, s hiteles védikus útmutatást ad a vaiṣṇavák számára mindennapi tetteikre vonatkozóan. Sanā­tana Gosvāmī elmondja, hogy ahogyan a harangfémet arannyá lehet változtatni, ha egy kémiai folyamat során higannyal vegyí­tik, úgy a hiteles dīkṣa, azaz avatás révén bárkiből vaiṣṇava lehet. Avatást kell kapnia egy hiteles lelki tanítómestertől, aki a tanítványi láncolathoz tartozik, s akit így az őt megelőző lelki tanítómester hatalmaz fel. Ezt nevezik dīkṣā-vidhānának. Az Úr Kṛṣṇa a Bhagavad-gītāban kijelenti: vyapāśritya, az ember­nek el kell fogadnia egy lelki tanítómestert. Ezt a folyamatot követve az egész világ Kṛṣṇa­tudatossá válhat.

Śrīmad-Bhāgavatam 4.8.54

4. A lelki tanítómester és a tanítványjelölt kölcsönösen felmérik egymást a tanítványi kapcsolat kialakítása előtt

A guru-tanítvány kapcsolat létrejötte előtt a két fél gondosan felméri egymást:

A śāstra előírja, hogy mielőtt elfogadnánk egy gurut, figyel­mesen vizsgáljuk meg, meghódolhatunk­e neki. Nem szabad egy gurut fanatikus módon azonnal elfogadni – az nagyon veszélyes. A gurunak szintén meg kell vizsgálnia a hozzá for­duló jelöltet, hogy alkalmas­e tanítványnak. A guru–tanítvány kapcsolat kialakításának ez a módja.

Az önmegvalósítás tudománya

A folyamat, melynek során a lelki tanítómester és a tanítvány kölcsönösen felméri egymást:

„Könyvedbe foglald bele a hiteles guru és a tanítvány jellemzőit! Így a lelki tanítómester elfogadása előtt az ember megbizonyosodhat a lelki tanítómester helyzetéről, s a lelki tanítómester ugyancsak meggyőződhet arról, milyen szinten áll a tanítvány.

MAGYARÁZAT: … A lelki tanítómester és a tanítvány köl­csönös vizsgálatával kapcsolatban Śrīla Bhaktisiddhānta Saras­vatī Ṭhākura elmagyarázza, hogy a hiteles tanítványnak sokat kell kérdeznie, hogy megérthesse a transzcendentális témákat. A Śrīmad-Bhāgavatamban (11.3.21) ez áll:

tasmād guruṁ prapadyeta jijñāsuḥ śreya uttamam

„Akit érdekel az élet legfelsőbb rendű céljának és áldásának megértése, annak egy hiteles lelki tanítómesterhez kell fordulnia, és meg kell hódolnia előtte.”

A komoly tanítványnak óvatosnak kell lennie, amikor egy hite­les lelki tanítómestert kiválaszt. Biztosnak kell lennie abban, hogy a lelki tanítómester képes megadni neki mindent, amire lelkileg szüksége van. A lelki tanítómesternek meg kell figyelnie, hogy mennyire érdeklődő a tanítvány, és milyen nagy vágya van arra, hogy megértse a transzcendentális témákat. A lelki tanítómesternek legalább hat hónapig vagy egy évig kell tanul­mányoznia a tanítvány érdeklődését.

Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 24.330

A lelki tanítómester felméri a jelölt eltökéltségét arra, hogy tanítvány legyen:

Most úgy döntöttél, hogy anyád utasítására a meditáció misztikus útjára lépsz, hogy elnyerd az Úr kegyét, ám az én véleményem szerint efféle lemondásokra a közönséges emberek nem képesek. Az Istenség Legfelsőbb Személyiségét nagyon nehéz elégedetté tenni.

MAGYARÁZAT: A bhakti-yoga folyamatának végzése egy­ szerre nagyon nehéz és nagyon könnyű. Śrī Nārada Muni, a leg­főbb lelki tanítómester próbára teszi Dhruva Mahārāját, hogy megnézze, mennyire eltökélten vágyik az odaadó szolgálatra. Ez a tanítvány elfogadásának módja. A nagy bölcs, Nārada az Istenség Legfelsőbb Személyiségének utasítására jött el Dhru­vához, hogy felavassa őt, mégis meg akar győződni Dhruva eltökéltségéről, amellyel követni akarja a folyamatot. Tény, hogy egy őszinte ember számára az odaadó szolgálat nagyon könnyű. Ám aki nem eltökélt és nem őszinte, annak számára ez az út rendkívül nehéz.

Śrīmad-Bhāgavatam 4.8.30

A lelki tanítómester kötelessége, hogy ellenőrizze, milyen komolyan veszi a tanítvány az odaadó szolgálat gyakorlását:

Ezért, kedves fiam, ne is törekedj erre – nem fogsz sikerrel járni! Jobb, ha hazatérsz. Ha felnősz, az Úr kegyéből lehetőséget kapsz majd, hogy e misztikus folyamatokat gyakorold, s akkor majd eleget tehetsz ennek a feladatnak.

MAGYARÁZAT: … A nagy bölcs, Nārada csak azért tanítja Dhruva Mahārāját, hogy próbára tegye. Valójában a közvetlen utasítás az, hogy az embernek el kell kezdenie az odaadó szol­gálatot, függetlenül attól, hogy életének melyik szakaszában jár. A lelki tanítómesternek azonban kötelessége próbára tenni a tanítványt, hogy megnézze, milyen komolyan vágyik az oda­ adó szolgálat végzésére. Csak ezután kaphat avatást.

Śrīmad-Bhāgavatam 4.8.32

5. A lelki tanítómester beavatja a tanítványt a mahā-mantra éneklésébe

A szent névnek csak akkor van hatása, ha a lelki tanítómestertől kapjuk meg:

Az Úr szent nevének szépségét és transzcendentális helyzetét úgy kell megismernünk, hogy a bhakták ajkairól a kinyilatkoztatott szentírásokat hallgatjuk. Sehol máshol nem hallhatunk az Úr szent nevének édességéről.

MAGYARÁZAT: A Padma Purāṇa kijelenti: ataḥ śrī-kṛṣṇa-nāmādi na bhaved grāhyam indriyaiḥ. Az Úr transzcendentális szent nevét nem lehet közönséges érzékekkel énekelni és hall­gatni. Az Úr szent nevének transzcendentális hangja teljesen lelki. Éppen ezért lelki forrásokból kell megkapnunk, s miután hallottuk a lelki tanítómestertől, énekelnünk kell. Aki a Hare Kṛṣṇa mantra éneklését hallja, annak a lelki tanítómestertől kell ezt megkapnia a halláson keresztül. Śrīla Sanātana Gosvāmī megtiltja nekünk, hogy hallgassuk, amint Kṛṣṇa szent nevét avaiṣṇavák, például hivatásos színészek és énekesek éneklik, mert ennek nincs hatása. A Padma Purāṇa megállapítása szerint ez épp olyan, mint az a tej, amelyhez a kígyó hozzáért ajkaival.

Śrī Caitanya-caritāmṛta Antya-līlā 1.101

Avatáskor a tanítvány a lelki tanítómesterétől kapja meg a Hare Kṛṣṇa mantrát, mert amikor az énekli, hatása megsokszorozódik:

Most elmondok egy mantrát, amely nemcsak transzcendentális, tiszta és áldásos, hanem a legjobb ima is azok számára, akik el akarják érni az élet végső célját. Kérlek, hallgassatok nagy figyelemmel, amikor ezt a mantrát éneklem!

MAGYARÁZAT: Az Úr Śiva önként jelent meg, hogy megáldja a király fiait, s a hasznukra legyen. Személyesen énekelte a mantrát, hogy még hatásosabb legyen, s azt javasolta, hogy a király fiai (rāja-putra) szintén énekeljék. Amikor egy mantra egy nagy bhakta ajkairól hangzik el, még nagyobb hatása van. Noha a Hare Kṛṣṇa mahā-mantra önmagában is erőteljes, a tanítvány az avatás alkalmával kapja meg a lelki tanítómesterétől, mert amikor a lelki tanítómester énekli, hatása megsokszorozódik.

Śrīmad-Bhāgavatam 4.24.31-32

A hiteles lelki tanítómester beavatja a tanítványt a szent név éneklésébe, amitől a tanítvány a lelki eksztázis szintjére emelkedik:

Ha egy hiteles lelki tanítómester transzcendentális hangvibrá­cióját, a szent nevek éneklését (Hare Kṛṣṇa, Hare Kṛṣṇa, Kṛṣṇa Kṛṣṇa, Hare Hare / Hare Rāma, Hare Rāma, Rāma Rāma, Hare Hare) a tanítvány meghallja, és követi lelki tanítómestere lábnyomait, valamint hasonló tisztelettel énekli a szent nevet, akkor eljut a transzcendentális név imádatához. Mikor a bhakta imádja a lelki nevet, a név elárasztja dicsőségével a bhakta szí­vét. … A szent név éneklése olyan hatásos, hogy fokozatosan kinyilvánítja felsőbbrendűségét az egész világon. A szent nevet éneklő bhakta eljut a transzcendentális szintre, és eksztázisában gyakran nevet, sír vagy éppen táncol.

Śrī Caitanya tanítása

6. Avatáskor a lelki tanítómester magára veszi a tanítvány bűnös visszahatásait (és a későbbiekben elkövetett bűneiért is szenvednie kell)

A tanítvány felavatását követően a lelki tanítómester azonnal elpusztítja annak minden bűnös visszahatását:

Ahogy Kṛṣṇa azonnal elveszi az ember bűneinek visszahatásait, amint meghódol neki, úgy Kṛṣṇa külső megnyilvánulása, Kṛṣṇa képviselője, aki az Istenség Legfelsőbb Személyisége kegyeként cselekszik, a tanítvány avatása után azonnal elveszi a tanítvány bűnös életének minden visszahatását. Így ha a tanítvány követi a lelki tanítómester által előírt szabályokat, akkor tiszta marad, és nem szennyezi be az anyagi fertőzés.

Śrī Caitanya Mahāprabhu ezért kijelentette, hogy a lelki tanítómesternek, aki Kṛṣṇa képviselőjének a szerepét tölti be, el kell pusztítania tanítványa minden bűnös visszahatását.

Śrīmad-Bhāgavatam 4.21.31

Amikor a lelki tanítómester magára veszi a tanítvány bűnös visszahatásait, saját jámbor tetteinek eredményei lecsökkennek:

Śrī Viśvarūpa így szólt: Óh, félistenek! Noha a papi méltóság elfogadását kedvezőtlennek tartják, mert azzal jár, hogy az ember elveszti mindazt a brahminikus erőt, amelyre addig szert tett, hogyan tagadhatná meg személyes kéréseteket egy olyan ember, mint én? Mindannyian az univerzum kiváló irányítói vagytok. Tanítványotok vagyok, és sokat kell tanulnom tőletek. Éppen ezért nem utasíthatlak vissza benneteket. Saját érdekemben bele kell egyeznem javaslatotokba.

MAGYARÁZAT: … a brāhmaṇa az emberek papja lesz, hogy felemelje őket. Aki vállalja a lelki tanítómester szerepét, az semlegesíti a yajamānának, annak az embernek a bűnös visszahatásait, akinek nevében a yajñát végzi, ezért a pap vagy a lelki tanítómester korábban végrehajtott jámbor tetteinek eredményei lecsökkennek.

Śrīmad-Bhāgavatam 6.7.35

A lelki tanítómester néha szenved amiatt, hogy a tanítványai bűnöket követtek el a múltban:

Śyāmasundara: Egyszer azt mondtad, hogy néha beteg vagy, vagy fájdalmat érzel a tanítványaid bűnös tettei miatt. A beteg­ség néha lehet ennek a következménye? Okozhatja ez? Śrīla Prabhupāda: Kṛṣṇa azt mondja:

ahaṁ tvāṁ sarva-pāpebhyo

mokṣayiṣyāmi mā śucaḥ

„Én majd megszabadítalak minden bűnös visszahatástól, ne félj.” [Bhagavad-gītā úgy, ahogy van 18.66] Kṛṣṇa hatalma olyan nagy, hogy azonnal el tudja venni az ember minden bűnét, s azon nyomban ki tudja javítani őket. Ha azonban egy élőlény átvállalja Kṛṣṇától ezt a szerepet, akkor a bhaktái bűnös tettei után járó felelősséget is átveszi. Ebből következően gurunak lenni nem könnyű feladat. Érted? Le kell nyelnie és hatástalanítania kell az összes mérget. Ezért néha – mivel ő nem Kṛṣṇa – ez okoz némi gondot. Ezért is tiltotta meg Caitanya Mahāprabhu, hogy a lelki tanítómester túl sok śiṣyát, túl sok tanítványt vállaljon. De a prédikálás érdekében – a prédikálás fokozása érdekében – nekünk sok tanítványt kell elfogadnunk, még akkor is, ha emiatt szenvedünk. Ez tény. A lelki tanítómes­ternek magára kell vállalnia a felelősséget a tanítványai összes bűnös tettéért. Tanítványokat avatni tehát kockázatos dolog, hacsak az ember nem képes arra, hogy az összes bűnt hatás­talanítsa. … Felelősséget vállal az összes bűnös lélekért. Ez az elképzelés a Bibliában is megtalálható. Jézus Krisztus magára vállalta az emberek összes bűnös visszahatását, és feláldozta az életét. Ilyen felelősséget vállal a lelki tanítómester. Kṛṣṇa Ő Kṛṣṇa, következésképp Ő apāpa-viddha: nincsenek Rá hatással a bűnös visszahatások. Az élőlény azonban időnként szenved tőlük, mert olyan parányi. Nagy tűz, kis tűz. Ha egy nagy dol­got dobsz kis tűzbe, előfordulhat, hogy kialszik. Egy nagy tűzbe azonban bármit belevethetsz. A nagy tűz mindent el tud égetni.

Tökéletes kérdések, tökéletes válaszok

Tanítványai bűnös visszahatásainak magára vállalásával a lelki tanítómester olykor bizonyos megpróbáltatásokon megy keresztül:

Ahogy Kṛṣṇa azonnal elveszi egy meghódolt lélek bűneinek visszahatásait, úgy Kṛṣṇa külső megnyilvánulása, Kṛṣṇa kép­ viselője, aki az Istenség Legfelsőbb Személyisége kegyeként cselekszik, a tanítvány avatása után azonnal elveszi a tanítvány bűnös életének minden visszahatását. … Śrī Caitanya Mahāp­rabhu ezért kijelentette, hogy a lelki tanítómesternek, aki Kṛṣṇa képviselőjének a szerepét tölti be, el kell pusztítania tanítványa minden bűnös visszahatását. Néha a lelki tanítómester vállalja a kockázatot, hogy elárasztják a tanítványok bűnös vissza­ hatásai, s ezeket magára vállalva megpróbáltatásokon megy keresztül. Śrī Caitanya Mahāprabhu azt tanácsolta, hogy senki se fogadjon el túl sok tanítványt.

Śrīmad-Bhāgavatam 4.21.31

Annak veszélyei, amikor a lelki tanítómester megszámlálhatatlanul sok tanítványt fogad el:

bahu-śiṣya nā kariba

„Nem szabad számtalan tanítványt elfogadnunk.”

MAGYARÁZAT: Annak, aki nem prédikátor, rendkívül koc­kázatos megszámlálhatatlanul sok bhaktát vagy tanítványt elfo­gadnia. Śrīla Jīva Gosvāmī szerint egy prédikátornak sok tanít­ványt kell elfogadnia, hogy terjessze Śrī Caitanya Mahāprabhu vallását. Ez azért veszélyes, mert amikor a lelki tanítómester felavat egy tanítványt, akkor természetes módon magára veszi a tanítvány bűnös tetteit és azok visszahatásait. Ha nem elég erős, akkor nem képes semlegesíteni tanítványai valamennyi bűnös visszahatását, s így el kell szenvednie a következménye­ket. Éppen ezért nem szabad sok tanítványt elfogadni.

Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 22.118

Azok a bűnös tettek, amelyek szenvedést okoznak a lelki tanítómesternek:

Girirāja: Tegnap említetted, hogy a lelki tanítómesternek időn­ként szenvednie kell a tanítványai bűnös tettei miatt. Mit értet­tél bűnös tettek alatt?

Śrīla Prabhupāda: Bűnös tett azt jelenti, hogy megígérted, hogy nem szeged meg a szabályokat. Ha megszeged őket, az bűn. Ott az ígéret. Nagyon egyszerű: ha megszeged az ígéreted és mindenféle csúnya dolgot művelsz, bűnt követsz el. Nem?

Girirāja: De. [Szünet.] Vannak olyan dolgok is, amiket pedig meg kellene tennünk, mert utasítást kaptunk rá

Śrīla Prabhupāda: Hmm?

Girirāja: Vannak más dolgok, amiket végre kellene hajtanunk, mert utasítást kaptunk rájuk, de hiába próbáljuk, még nem tudjuk tökéletesen végrehajtani őket.

Śrīla Prabhupāda: Hogy lehet ez? Próbálod és mégsem tudod? Hogy lehet ez?

Girirāja: Például a figyelmes japázás. Néha próbáljuk, de…

Śrīla Prabhupāda: Ez nem hiba. Tegyük fel, hogy próbálunk végrehajtani valamit. Ha a tapasztalatlanságunk miatt időnként nem sikerül, az még nem hiba. Próbálkozunk. Van a Bhāgavatamban egy vers… hmm… ami arról szól, hogy ha a bhakta néha kudarcot vall, mert nincsenek meg a szükséges képességei, Kṛṣṇa megbocsát neki. És a Bhagavad-gītā is kijelenti:

api cet su-durācāro

bhajate mām ananya-bhāk

Előfordul, hogy, nem készakarva, hanem a múltbeli rossz szoká­sok – a szokás hatalma – miatt az ember valami ostobaságot tesz. Ez nem azt jelenti, hogy az illető rossz. Viszont meg kell bánnia, amit tett: „Ezt és ezt tettem.” És a jövőben, amennyire csak lehet, meg kell próbálnia elkerülni. De a szokások második természe­tünkké válnak. Néha, bár megteszünk minden tőlünk telhetőt, māyā annyira erős, hogy tőrbe csal. Ez megbocsátható. Kṛṣṇa megbocsátja. Azoknak viszont, akik valamit készakarva követnek el, nincs bocsánat. Ha amiatt, mert bhakta vagyok, azt gondolom, hogy „mivel úgyis japázom, elkövethetem ezt a sok ostobaságot, és az egész el lesz törölve” – ennél nagyobb sértés nincs.

Tökéletes kérdések, tökéletes válaszok

Annak érdekében, hogy semlegesítse a tanítványoktól átvállalt bűnös visszahatásokat, a lelki tanítómesternek olykor rosszat kell álmodnia:

Amiatt, hogy bűnöket követünk el, éjszaka rossz álmaink van­nak, s ezek az álmok sok szenvedést okoznak. Yudhiṣṭhira Mahārājának még a poklot is meg kellett látnia, mert egy kicsit eltért az Úr odaadó szolgálatától. A duḥsvapna – a rossz álom – tehát a bűnös tettek következménye. Előfordul, hogy egy bhakta egy bűnös embert a tanítványának fogad el, és hogy semlegesítse azokat a bűnös visszahatásokat, melyeket a tanít­ványától kap, rosszat kell álmodnia. A lelki tanítómester azon­ban olyan kegyes, hogy annak ellenére, hogy bűnös tanítványa miatt rossz álmai vannak, elfogadja ezt a nehéz feladatot, hogy megszabadítsa a Kali­yuga áldozatait.

Śrīmad-Bhāgavatam 8.4.15

A lelki tanítómester szenved a tanítvány múltbeli bűnös tetteinek visszahatásaitól, de Kṛṣna eltörli ezeket annál a szolgájánál, aki az Ő dicsőségét prédikálja:

Az Istenség Legfelsőbb Személyisége képes elfogadni bárki bűnös tetteinek a visszahatásait, és semlegesíteni tudja őket, hiszen Ő pavitra, tiszta, akár a nap, amit sohasem piszkít be semmilyen anyagi szennyeződés. Tejīyasāṁ na doṣāya vahneḥ sarva-bhujo yathā (Bhāg. 10.33.29). Arra, aki nagyon hatalmas, nincsen hatással semmilyen bűnös tett. Most azonban azt láthatjuk, hogy Gangesz anya attól fél, hogy teherként nehezednek majd rá azoknak az embereknek a bűnei, akik megfürdenek a vizében. Ez arra utal, hogy az Istenség Legfelsőbb Személyiségén kívül senki sem képes semlegesíteni a bűnös tettek visszahatásait, legyenek azok a sajátjai vagy másokéi. Néha a lelki tanítómes­ternek a tanítvány elfogadása után vállalnia kell a tanítvány múltbeli bűnös tetteit, és e túlzott teher alatt néha szenvednie kell – ha nem is teljesen, de részben – a tanítvány bűnös tetteiért. Éppen ezért minden tanítványnak nagyon kell vigyáznia, hogy ne kövessen el bűnös tetteket az avatás után. A szegény lelki taní­tómester olyan kedves és kegyes, hogy elfogadja a tanítványt, és részben ő szenved a tanítvány bűnös tetteiért, ám Kṛṣṇa, mivel kegyes szolgájához, eltörli a bűnös tettek visszahatásait annak a szolgájának az esetében, aki az Ő dicsőségét prédikálja.

Śrīmad-Bhāgavatam 9.9.5

Avatás után a tanítványnak nem szabad nehézséget okozni a lelki tanítómesternek azáltal, hogy bűnöket követ el:

Előfordul, hogy egy bhakta egy bűnös embert a tanítványá­nak fogad el, és hogy semlegesítse azokat a bűnös visszaha­tásokat, melyeket a tanítványától kap, rosszat kell álmodnia. A lelki tanítómester azonban olyan kegyes, hogy annak ellenére, hogy bűnös tanítványa miatt rossz álmai vannak, elfogadja ezt a nehéz feladatot, hogy megszabadítsa a Kali­yuga áldozatait. Avatás után ezért a tanítványnak rendkívül vigyáznia kell, hogy ne kövessen el újabb bűnöket, amelyek nehézséget okozhatnak saját magának és a lelki tanítómesternek. A becsületes tanítvány a mūrti, a tűz, a lelki tanítómester és a vaiṣṇavák előtt megígéri, hogy tartózkodik minden bűnös tettől. Nem szabad tehát ismét bűnöket elkövetnie s ezzel gondot okoznia.

Śrīmad-Bhāgavatam 8.4.15

Ha avatás után a tanítvány ismét bűnös tetteket követ el, a lelki tanítómesternek szenvednie kell:

Śrīla Prabhupāda: … [Jézus Krisztus] magára vállalta az összes ember bűnös visszahatását, és ezért szenvedett. … Azt mondta – ez benne van a Bibliában – hogy magára vette az emberek minden bűnét, és feláldozta az életét. De ezek a keresztények törvényt csináltak belőle, hogy Krisztusnak szenvednie kell, miközben ők mindenféle ostobaságot elkövetnek. [Bob kurtán felnevet.] Ennyire ostobák! Hagyták, hogy Jézus Krisztus szerződésben kötelezze magát arra, hogy magára vállalja az ő összes bűnös visszahatásukat, hogy ők folytathassák a szamár­ságaikat. Ez a vallásuk. Krisztus olyan nagylelkű volt, hogy magára vette az összes bűnüket és szenvedett, de ez nem kész­teti arra őket, hogy felhagyjanak ezekkel a bűnökkel. Nem így értelmezték a dolgot. Nagyon könnyedén fogták föl: „Jézus Krisztus hadd szenvedjen, mi meg csináljuk tovább az ostoba­ságainkat!” Nem igaz?

Bob: De igen.

Śrīla Prabhupāda: Szégyellniük kellene magukat: „Az Úr Jézus Krisztus szenvedett értünk, mi meg csak folytatjuk tovább a bűnös tetteinket.” Ő mindenkinek megmondta: „Ne ölj!”, ők mégis ölnek, azt gondolván, hogy az Úr Jézus Krisztus majd megbocsát nekik, és magára vállalja bűneik összes következmé­nyét. Ezt lehet tapasztalni. Nagyon kell vigyáznunk: „A bűnös tetteim miatt a lelki tanítómesterem szenvedni fog, ezért egy sze­mernyi bűnös tettet sem követek el.” Ez a tanítvány kötelessége. Az avatás után minden bűnös visszahatásnak vége. Ha pedig ezután követ el bűnöket, azért a lelki tanítómestere szenvedni fog. Egy tanítványnak együttérzőnek kell lennie, és mérlegelnie kell ezt. „Bűnös tetteim miatt a lelki tanítómesterem szenvedni fog.” Ha a lelki tanítómestert megtámadja valamilyen betegség, az mások bűnös tettei miatt van. „Ne fogadj el túl sok tanít­ványt!” De mi a prédikálás miatt mégis megtesszük. Nem baj, ha szenvednünk kell, akkor is elfogadjuk őket. A kérdésed tehát az volt, hogy amikor szenvedek, az a múltbeli rossz cselekede­teim miatt van­e. Ugye ez volt? Az én rossz cselekedetem az, hogy elfogadtam néhány ostoba tanítványt is. Ez az én rossz cselekedetem.

Bob: Ez előfordul időnként?

Śrīla Prabhupāda: Igen. Teljesen biztos, hogy előfordul, mert olyan sok embert fogadunk el. A tanítványnak kötelessége, hogy óvatos legyen. „A lelki tanítómesterem megmentett. Nem szabad újabb szenvedést okoznom neki.” Amikor a lelki tanítómester szenved, Kṛṣṇa megmenti. Kṛṣṇa azt gondolja: „Hiszen annyi felelősséget magára vállalt, hogy megmentsen egy bűnöst.” Kṛṣṇa tehát ott van.

kaunteya pratijānīhi

na me bhaktaḥ pranaśyati

„Ó, Kuntī fia, hirdesd bátran: az Én hívem nem vész el soha!” [Bhagavad-gītā 9.31] Mivel a lelki tanítómester Kṛṣṇáért vál­lalja a kockázatot.

Bob: Ha önnek fáj valami, az nem ugyanaz a fajta fájdalom...

Śrīla Prabhupāda: Nem, az nem a karma miatt van. Lehet, hogy néha van némi fájdalom, hogy a tanítvány tudja: a lelki tanítómestere az ő bűnös tettei miatt szenved.

Bob: Most nagyon jó színben van.

Śrīla Prabhupāda: Mindig jól érzem magam abban az értelem­ben, hogy ha szenvedek is, tudom, hogy Kṛṣṇa meg fog védeni. De ez a szenvedés nem a bűnös tetteim eredménye.

Tökéletes kérdések, tökéletes válaszok

7. Brāhmaṇa-avatás (és a Gāyatrī mantra)*

Ebben a részben csupán azok a Gāyatrī mantrára vonatkozó utasítások szerepelnek, amelyek az avatásról gyűjtött anyag­ban felbukkantak. Mivel a Gāyatrī mantráról nem végeztünk külön kutatást, az alábbiakban olvasható utasítások csupán szemléltető jellegűek.

Annak magyarázata, miért vezette be Śrīla Bhaktisiddhānta Ṭhākura a szent zsinór avatást a vaiṣṇavák számára:

Sokszor megesett, hogy egy született brāhmaṇa olyasvalakitől fogadott el avatást, aki nem brāhmaṇa családban jött a világra. A Śrīmad-Bhāgavatam (7.11.35) leírást ad a brāhmaṇák ismer­tetőjegyeiről:

yasya yal-lakṣaṇaṁ proktaṁ puṁso varṇābhivyañjakam

yad anyatrāpi dṛśyeta tat tenaiva vinirdiśet

Ha valaki śūdra családban született, de rendelkezik a lelki taní­tómesterek minden szükséges tulajdonságával, akkor nemcsak brāhmaṇának, hanem kellő képzettségű lelki tanítómesternek is kell tekinteni. Śrī Caitanya Mahāprabhu szintén ezt az utasítást adja. Śrīla Bhaktisiddhānta Sarasvatī Ṭhākura ezért bevezette, hogy minden vaiṣṇavának át kell esnie a szent zsinór szertar­tásán, a szabályoknak és előírásoknak megfelelően.

Vannak bhajanānandī vaiṣṇavák, akik nem fogadják el a sāvitra-saṁskārát (a szent zsinór avatást), ez azonban nem jelenti azt, hogy a prédikálás során ezt a szokást kell követ­nünk. Kétféle vaiṣṇava van: a bhajanānandī és a ghoṣṭy-ānandī. A bhajanānandīt nem érdekli a prédikálás, a ghoṣṭy-ānandī azonban igenis törődik azzal, hogyan terjessze a Kṛṣṇa­tudatot az emberek áldására, és hogyan gyarapítsa a vaiṣṇavák számát. Tudnunk kell, hogy a vaiṣṇava magasabb rendű helyzetben van, mint a brāhmaṇa. Mint prédikátort, brāhmaṇának kijáró elismerésben kell részesíteni, mert másképp félreértés támadhat vaiṣṇava helyzetével kapcsolatban.

Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 8.128

A lelki tanítómester annak a tanítványnak adja át a szent zsinórt (annak ad brāhmaṇa avatást), akit úgy ítél meg, hogy az éneklés révén alkalmassá vált rá:

Az avatás általában a hiteles lelki tanítómestertől függ, aki irá­nyítja a tanítványt. Ha ő úgy látja, hogy a tanítvány az éneklés folyamatát követve megtisztult, s alkalmassá vált a szent zsinór elfogadására, akkor felajánlja neki a szent zsinórt, hogy száz szá­zalékosan azonos szinten állónak tekintsék őt egy brāhmaṇával. Ezt Śrī Sanātana Gosvāmī Hari-bhakti-vilāsája is megerősíti: „Ahogyan egy vegyi folyamattal a közönséges fémet, például az ólmot arannyá lehet változtatni, úgy a dīkṣā-vidhānával, az avatási folyamattal mindenkit brāhmaṇává lehet tenni.”

… Hogy valaki szert tett­e egy brāhmaṇa tulajdonságaira, azt a hiteles lelki tanítómester ítéli meg. Saját ítélete szerint emelheti a tanítványt a brāhmaṇa rangjára. Amikor valakit a pāñcarātrika rendszer alapján brāhmaṇának fogadnak el a szentelt zsinór szertartásával, akkor dvija, azaz kétszer szü­letett lesz. Ezt Sanātana Gosvāmī megerősíti: dvijatvaṁ-jāyate. Amikor a lelki tanítómester felavatja, s tisztán énekli az Úr szent nevét, az embert brāhmaṇának fogadják el. Tovább fejlődve aztán igazi vaiṣṇava lehet belőle, ami azt jelenti, hogy már szert tett a brahminikus tulajdonságokra.

Śrīmad-Bhāgavatam 3.33.6

Amikor a lelki tanítómester látja, hogy tanítványa fejlődik a mahā-mantra éneklése és a lelki tudományok terén, átadja neki a Kāma-gāyatrī mantrát:

Az Úr imádatára szolgál a Gāyatrī mantra, s ezen belül egy spe­ciális, kāma-gāyatrī nevű mantra is. A Védák elmagyarázzák, hogy azt a hangvibrációt, mely megmentheti az embert a spe­kulációtól, gāyatrīnak nevezik. A Gāyatrī mantra huszonnégy és fél szótagból áll:

klīṁ kāma-devāya vidmahe

puṣpa-bāṇāya dhīmahi

tanno ’naṅgaḥ pracodayāt

A kāma-gāyatrīt a lelki tanítómestertől kapja a tanítvány, ami­kor már fejlett a Hare Kṛṣṇa, Hare Kṛṣṇa, Kṛṣṇa Kṛṣṇa, Hare Hare / Hare Rāma, Hare Rāma, Rāma Rāma, Hare Hare ének­lésében. A kāma-gāyatrī mantrát és a saṁskārát – azaz a töké­letes brāhmaṇa avatást – csak akkor ad a lelki tanítómester, ha látja, hogy tanítványa fejlődik a lelki tudományok terén.

Śrī Caitanya tanítása

A Gāyatrī mantra célja:

[A Śrīmad-Bhāgavatamban] Vyāsadeva tudatosan a Gāyatrī mantrát idézi: dhīmahi. A Gāyatrī mantra elsősorban a lelkileg fejlett embereknek való. Ha valaki sikeresen énekli a Gāyatrī mantrát, behatolhat az Úr transzcendentális környezetébe. Elő­ször a brahminikus tulajdonságokat kell elsajátítania, valamint tökéletesen a jóság minőségében kell lennie ahhoz, hogy sikere­sen énekelhesse a Gāyatrī mantrát. Ekkor elkezdheti az Úrnak, az Úr nevének, hírének, tulajdonságainak stb. transzcendentális megvalósításait.

Śrī Caitanya tanítása

A Gāyatrī mantra jelentősége:

„Vṛndāvana lelki birodalmában Kṛṣṇa az örökké üde lelki Kāmadeva. A Kāma-gāyatrī mantra éneklésével imádják Őt, melynek lelki magja a »klīm«.”

MAGYARÁZAT: … Gāyantam trāyate yasmād gāyatrī tvaṁ tataḥ smṛtā: aki a Gāyatrī mantrát énekli, fokozatosan kiszaba­ dul az anyagi bilincsekből. Más szóval Gāyatrīnak azt nevezik, ami megszabadít az anyagi kötelékektől. A Gāyatrī mantráról a Madhya-līlā huszonegyedik fejezetének 125. versében olvas­ hatunk egy magyarázatot:

kāma-gāyatrī-mantra-rūpa,

haya kṛṣṇera svarūpa,

sārdha-cabbiśa akṣara tāra haya

se akṣara ’candra’ haya,

kṛṣṇe kari’ udaya,

trijagat kailā kāma-maya

A Kāma­gāyatrī mantra éppen olyan, mint egy védikus himnusz, de nem más, mint Maga az Istenség Legfelsőbb Személyisége. Nincs különbség a Kāma­gāyatrī és Kṛṣṇa között. Mindkettő huszonnégy és fél transzcendentális szótagból áll (l. Madhya 21.125­29). A betűkkel leírt mantra is Kṛṣṇa, és éppen úgy kel fel, mint a hold. Ennek köszönhető, hogy az emberi társada­lomban és az élőlények valamennyi fajában a vágy torz tükrö­ződése van jelen. A klīṁ kāma-devāya vidmahe puṣpa-bāṇāya dhīmahi tan no ’naṅgaḥ pracodayāt mantra Kṛṣṇát Kāmadevá­ nak, Puṣpa­bāṇának és Anaṅgának nevezi. Kāmadeva nem más, mint Madana­mohana, az az Istenség, aki megalapozza kapcsolatunkat Kṛṣṇával. Puṣpa­bāṇa („Ő, aki egy virágokból készült nyilat tart a kezében”) nem más, mint Govinda, az Istenség Személyisége, aki elfogadja odaadó szolgálatunkat, Anaṅga pedig nem más, mint Gopijana­vallabha, aki örömet okoz minden gopīnak, és aki az élet végső célja. A Kāma­gāyatrī (klīṁ kāma-devāya vidmahe puṣpa-bāṇāya dhīmahi tan no ’naṅgaḥ pracodayāt) nem tartozik ehhez az anyagi világhoz. Amikor valaki a lelki megértés fejlett szintjére emelkedik, lel­kileg megtisztult érzékeivel imádhatja az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, és beteljesítheti az Úr vágyait.

… A Brahma-saṁhitā (5.27­28) így ír: … „Azután Gāyatrī, a Védák anyja, aki Śrī Kṛṣṇa fuvolájának isteni hangjából nyilvánult meg, behatolt az önmagától született Brahmā lótuszszájába nyolc fülnyílásán keresztül. A lótuszból született Brahmā így megkapta a Gāyatrī mantrát, amely Śrī Kṛṣṇa fuvolájának dalából fakadt. Ily módon lett belőle kétszerszületett, hiszen a legfelsőbb, elsődleges tanító, Maga Isten avatta fel. E Gāyatrīra emlékezvén, amely a három Védát testesíti meg, Brahmā meg- világosodott, s megismerte az igazság óceánjának kiterjedését. Ekkor egy himnusszal imádta Śrī Kṛṣṇát, minden Véda lényegét.” Kṛṣṇa fuvolájának zenéje a védikus himnuszok eredete. Az Úr Brahmā, aki egy lótuszvirágon ül, hallotta Kṛṣṇa fuvolá­jának hangját, s így nyert beavatást a Gāyatrī mantrába. … Az embernek … a következő lelki mantrákat is énekelnie kell: oṁ namo bhagavate vāsudevāya, klīṁ kṛṣṇāya govindāya gopījana-vallabhāya svāhā, és klīṁ kāma-devāya vidmahe puṣpa-bāṇāya dhīmahi tan no ’naṅgaḥ pracodayāt. Ezek a Kāma­gāyatrī vagy kāma-bīja mantrák. Avatást kell kapnunk egy hiteles lelki tanítómestertől, és ezekkel a transzcenden­tális mantrákkal kell imádnunk Kṛṣṇát. … Aki kellőképpen megtisztult, s avatást kapott a lelki tanítómestertől, az ennek a mantrának, a kāma-bījával kezdődő Kāma­gāyatrī mantrának az éneklésével imádja az Istenség Legfelsőbb Személyiségét.

Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 8.138-39

A Gāyatrī mantra eredete:

Az Úr imádatára szolgál a Gāyatrī mantra, s ezen belül egy speciális, kāma-gāyatrī nevű mantra is. A Védák elmagyaráz­zák, hogy azt a hangvibrációt, mely megmentheti az embert a spekulációtól, gāyatrīnak nevezik. … A Brahma-saṁhitában csodálatos leírást találhatunk Kṛṣṇa fuvolájának hangjáról: „Kṛṣṇa játszani kezdett fuvoláján, s ez a hangvibráció Brahmā fülébe hatolt mint a védikus om mantra.” Ez az om három betűből áll: A, U, M. E mantrában benne van a Legfelsőbb Úrral való kapcsolatunk, azokkal a cselekedeteinkkel együtt, melyekkel elérhetjük a legmagasabb szintű, a lelki síkon lévő valódi szeretetet. Kṛṣṇa fuvolájának ez a hangvibrációja Brah­mā száján keresztül megnyilvánult és a gāyatrīvá vált. Így lett Brahmā Kṛṣṇa fuvolájának hangjától az anyagi világ első ava­tott brāhmaṇāja. Azt, hogy Brahmát Kṛṣṇa fuvolájának hangja avatta brāhmaṇává, Śrīla Jīva Gosvāmī is megerősítette. Mikor Brahmā Kṛṣṇa fuvolájának hangja, azaz a Gāyatrī mantra által elérte a megvilágosodást, a teljes védikus tudomány birtokába jutott. Miután tudatosult benne, hogy Kṛṣṇa milyen áldásban részesítette, az összes élőlény eredeti lelki tanítómesterévé vált.

Śrī Caitanya tanítása

A klīm szó az Isten iránti szeretet transzcendentális magja:

A Brahma-saṁhitā szerint a gāyatrī mantrában szereplő klīm szó az Isten iránti szeretet transzcendentális magja, a kāma-gāyatrī magja. Kṛṣṇa az örökké ifjú Cupido, az a Legfelsőbb Személy, akit a klīṁ mantra vibrálásakor imádunk.

Śrī Caitanya tanítása

8. Avatás révén bárki a brāhmaṇák szintjére emelkedhet

Amikor egy ember megfelelő avatásban részesül, szert tesz a brāhmaṇák jellemvonásaira:

A Bhakti-sandarbha (298) a következő verset idézi a Tattvasāgarából:

yathā kāñcanatāṁ yāti kāṁsyaṁ rasa-vidhānataḥ

tathā dīkṣā-vidhānena dvijatvaṁ jāyate nṛṇām

„»Kémiai eljárással a harangfémet higannyal keverve arany­ nyá lehet változtatni. Éppen így amikor egy ember megfelelő avatásban részesül, szert tesz a brāhmaṇák jellemvonásaira.«”

Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 15.108

Egy hiteles lelki tanítómester vezetésével bárkiből válhat képzett brāhmaṇa:

Sanātana Gosvāmī a Hari-bhakti-vilāsában azt mondja, hogy bárki, aki egy hiteles lelki tanítómester vezetésével követi a lelki élet szabályait, az szert tehet a kétszer született brāhmaṇa tökéletességére, pontosan úgy, ahogyan a vegyész kémiai úton arannyá változtatja a bronzot. Ez tehát a helyes irányelv ahhoz, hogyan lehetséges a test cseréje nélkül brāhmaṇává válni.

Śrīmad-Bhāgavatam 1.15.47-48

Bárkit brāhmaṇának lehet tekinteni, ha egy vaiṣṇava mantrával felavatták:

Akadt olyan falu, ahol nem éltek brāhmaṇák, ám a nem brāhmaṇa családokban született bhakták eljöttek, és átadták meghívásaikat Balabhadra Bhaṭṭācāryának.

MAGYARÁZAT: Igazság szerint egy sannyāsī vagy egy brāhmaṇa nem fogad el meghívást alacsonyabb rendű család­ ban születettektől. Azonban nagyon sok olyan bhakta van, aki az avatással brāhmaṇa szintre emelkedett. Őket nevezik śūdra-mahājanának, s ez arra utal, hogy aki nem brāhmaṇa csa­ládból származik, avatással emelkedik a brāhmaṇák rangjára.

Ilyen bhakták adták át meghívásaikat Balabhadra Bhaṭṭācā­ryának. A māyāvādī sannyāsīk csak brāhmaṇa családok meg­ hívását fogadják el, a vaiṣṇavák azonban nem fogadnak el meghívást olyan brāhmaṇától, aki nem tartozik a vaiṣṇava felekezethez, míg az olyan brāhmaṇák vagy śūdra-mahājanák meghívásának, akik avatott vaiṣṇavák, eleget tesz. Śrī Caitanya Mahāprabhu Maga is elfogadta, amikor śūdra-mahājanák hív­ták meg. Ez alátámasztja azt a tényt, hogy bárkit brāhmaṇának lehet tekinteni, ha egy vaiṣṇava mantrával felavatták. Egy ilyen ember meghívását elfogadhatjuk.

Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 17.60

Hiteles lelki tanítómestertől kapott, megfelelő avatással bárkiből lehet brāhmaṇa:

… a Hari-bhakti-vilāsában Śrī Sanātana Gosvāmī egyértelműen azt tanítja, hogy az ember azonnal brāhmaṇává válik, ha egy hiteles lelki tanítómester megfelelően felavatja. Ezzel kapcso­latban így ír:

yathā kāñcanatāṁ yāti kāṁsyaṁ rasa-vidhānataḥ

tathā dīkṣā-vidhānena dvijatvaṁ jāyate nṛṇām

„Ahogyan a harangfém arannyá alakul, amikor egy alkímiai folyamat során higanyt adunk hozzá, éppen úgy az, aki meg­felelő képzésben és avatásban részesül egy hiteles lelki tanító­ mestertől, azonnal brāhmaṇává válik.” A brāhmaṇa családban születettek néha tiltakoznak ez ellen, de nincsenek erős érveik. Kṛṣṇa és bhaktája kegyéből az ember élete megváltozhat. Ezt a Śrīmad-Bhāgavatam a jahāti bandham és śudhyanti szavak­kal erősíti meg. A jahāti bandham kifejezés arra utal, hogy az élőlényt egy bizonyos fajta test feltételekhez köti. A test minden bizonnyal akadályt jelent, de aki kapcsolatba kerül egy tiszta bhaktával és követi utasításait, az elkerülheti ezt az akadályt, és a tiszta bhaktától avatást kapva, szigorú irányítása alatt szabá­lyos brāhmaṇává válhat. Śrīla Jīva Gosvāmī elmondja, hogyan válhat brāhmaṇává egy tiszta bhakta társaságának köszönhe­tően valaki, aki nem brāhmaṇa. Prabhaviṣṇave namaḥ: az Úr Viṣṇu olyan hatalmas, hogy kedve szerint bármit megtehet. Számára éppen ezért nem jelent nehézséget, hogy megváltoz­tassa egy bhakta testét, aki az Úr tiszta bhaktájának irányítása alatt áll.

Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 7.47

Ha valaki egy megfelelő személytől avatást kap, azonnal kétszerszületett brāhmaṇának tekinthetjük, függetlenül attól, ténylegesen hová született:

Egy civilizált emberi lény három születésen esik át. Először egy tiszta apától és anyától születik meg, s ezt sperma általi születésnek hívják. A következő születés akkor történik, amikor az ember avatást kap egy lelki tanítómestertől. Ezt sāvitrának nevezik. Harmadjára akkor születik meg az ember, amikor lehetőséget kap arra, hogy imádja az Úr Viṣṇut. …

MAGYARÁZAT: … Azt … mondják, hogy ebben a Kali­korban mindenki śūdra, mert senki sem követi a garbhādhāna-saṁskārát. Ez a védikus rendszer. A pāñcarātrika rendszer szerint azonban annak ellenére, hogy mindenki śūdra, mert nem hajtotta végre a garbhādhāna-saṁskārát, ha valakinek van egy parányi vágya, hogy Kṛṣṇa­tudatossá váljon, meg kell adni neki a lehetőséget, hogy felemelkedjen az odaadó szolgálat transzcendentális sík­jára. A mi Kṛṣṇa­tudatos mozgalmunk ezt a pāñcarātrika-vidhit alkalmazza, ahogy Śrīla Sanātana Gosvāmī javasolta:

yathā kāñcanatāṁ yāti kāṁsyaṁ rasa-vidhānataḥ

tathā dīkṣā-vidhānena dvijatvaṁ jāyate nṛṇām

„Ahogyan higannyal keverve a harangfém arannyá változik, úgy az ember – noha az arannyal ellentétben nem tiszta – brāhmaṇává, dvijává válhat pusztán az avatás folyamatával.” (Hari-bhakti-vilāsa 2.12). Ha valaki tehát egy megfelelő sze­mélytől avatást kap, azonnal kétszerszületettnek tekinthetjük. A Kṛṣṇa­tudatos mozgalomban ezért tanítványainknak első avatást adunk, s megengedjük, hogy énekeljék a Hare Kṛṣṇa mahā-mantrát. A Hare Kṛṣṇa mahā-mantra rendszeres éneklése és a szabályozó elvek követése révén az ember alkalmassá válik arra, hogy brāhmaṇa avatást kapjon, mert ha valaki nem kép­zett brāhmaṇa, nem szabad az Úr Viṣṇut imádnia. Ezt nevezik yājñika-janmának.

Śrīmad-Bhāgavatam 4.31.10

Az avatás önmagában nem emeli fel az embert a brāhmaṇák helyzetébe, ugyanis eleget kell tennie a kötelességeinek is, és nagyon szigorúan betartania a szabályozó elveket:

A vaiṣṇavák tehát automatikusan brāhmaṇává válnak. Ezt a gondolatot Sanātana Gosvāmī is megerősíti Hari-bhakti-vilāsa című művében, amely a vaiṣṇavák számára ad útmu­tatást. Egyértelműen kijelenti, hogy aki megfelelő beavatást nyer a vaiṣṇava vallásba, az kétségtelenül brāhmaṇává válik, éppen úgy, ahogy a kaṁsa (harangfém) nevű anyag is arannyá válik, ha higannyal keverik. Egy igaz lelki tanítómester a hiteles szaktekintélyek irányításával bárkit rávehet a vaiṣṇava vallás követésére, hogy az illető természetes módon a legmagasabb szintre, a brāhmaṇák helyzetébe kerülhessen.

Śrīla Rūpa Gosvāmī azonban felhívja a figyelmünket arra, hogy ha valaki megfelelően avatást kap egy hiteles lelki tanító­mestertől, ne higgye, hogy az avatás elfogadása után véget ért a feladata. Az embernek ezután is nagyon figyelmesen követnie kell a szabályokat. Ha a lelki tanítómester elfogadása és az avatás után valaki nem követi az odaadó szolgálat szabályait, akkor ismét leesik. … Az avatás tehát önmagában nem emeli fel az embert a magas rangú brāhmaṇák helyzetébe. Eleget kell tennie a kötelességeinek is, és nagyon szigorúan be kell tartania a szabályozó elveket.

Az odaadás nektárja

9. Más fontos utasítások az avatással kapcsolatban

Az Úr Kṛṣṇa olyannak fogadja el az avatást kapó bhaktát, mint saját Maga:

dīkṣā-kāle bhakta kare ātma-samarpaṇa

sei-kāle kṛṣṇa tāre kare ātma-sama

„Az avatáskor, amikor a bhakta teljesen átadja magát az Úr szolgálatának, Kṛṣṇa olyannak fogadja el őt, mint saját Maga.”

Śrī Caitanya-caritāmṛta Antya-līlā 4.192

A guru előtti meghódolással megszabadulunk a bűnös visszahatásoktól:

„Nārada Muni társaságának hatására a vadász valamelyest felismerte, hogy bűnösen cselekedett, így aztán bűnei miatt egy kicsit megijedt. A vadász ekkor bevallotta, hogy felismerte bűnös tetteit. Így szólt: »Már gyerekkoromban is ezt a mesterséget tanultam. Most azon gondolkozom, hogyan szabadulhatnék meg a bűnök végeláthatatlan tengerétől.« »Drága uram! – folytatta a vadász. – Kérlek, áruld el, hogyan szabadulhatok meg bűnös életem visszahatásaitól! Most teljesen meghódolok előtted, s lótuszlábadhoz vetem magam. Kérlek, szabadíts meg a bűnös visszahatásoktól!«”

MAGYARÁZAT: Nārada Muni kegyéből a vadásznak meg­ jött a józan esze, és azonnal meghódolt a szent lótuszlábánál. Ez tehát a folyamat. Egy szent társaságában az ember képes felismerni, milyen visszahatásokat von maga után bűnös élete. Amikor önként meghódol egy szent előtt, aki Kṛṣṇa képviselője, és követi utasításait, megszabadulhat a bűnös visszahatásoktól. Kṛṣṇa azt kívánja a bűnös embertől, hogy hódoljon meg, és Kṛṣṇa képviselője ugyanezt az utasítást adja. Kṛṣṇa képviselője sohasem mondja tanítványának: „Hódolj meg előttem!” Ehe­lyett azt mondja: „Hódolj meg Kṛṣṇa előtt!” Ha a tanítvány elfogadja ezt az elvet, és Kṛṣṇa képviselőjén keresztül meghódol, ez megmenti az életét.

Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 24.252-54

Az avatási folyamat során a tanítvány hódoljon meg a lelki tanítómesternek, és tudakozódjon, halljon tőle:

„»Miből fogok élni, ha eltöröm az íjamat? – kérdezte a vadász.

– »Ne aggódj! Mindennap gondoskodni fogok az élelmedről« 

– felelte Nārada Muni. Amikor Nārada Muni, a nagy szent ekképpen megnyugtatta, a vadász eltörte íját, majd azonnal a szent lótuszlábához vetette magát, s teljesen meghódolt. Nārada Muni felsegítette, majd tanításokkal látta el, hogy fejlődhessen a lelki életben.”

MAGYARÁZAT: Ez az avatás folyamata. A tanítványnak meg kell hódolnia a lelki tanítómester, Kṛṣṇa képviselője előtt. A lelki tanítómester, mivel a Nārada Munitól eredő tanítvá­nyi láncolathoz tartozik, Nārada Munival azonos kategóriába tartozik. Az ember megszabadulhat bűnös tetteitől, ha meghó­dol egy olyan személy lótuszlába előtt, aki csakugyan Nārada Munit képviseli. Miután a vadász meghódolt, Nārada Muni tanítani kezdte.

Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 24.257-58

Avatáskor a bhakta transzcendentális szintre kerül:

„Az avatáskor, amikor a bhakta teljesen átadja magát az Úr szolgálatának, Kṛṣṇa olyannak fogadja el őt, mint saját Maga. Amikor teste így átlényegül, s lelki lesz, a bhakta ebben a transzcendentális testben végez szolgálatot az Úr lótuszlábának. »Az élőlény, aki engedelmességgel tartozik a születésnek és a halálnak, halhatatlanná válik, amikor felhagy minden anyagi tevékenységgel, amikor életét utasításom végrehajtásának szenteli, és amikor útmutatásom szerint cselekszik. Így alkalmassá válik arra, hogy megérezze azt a lelki gyönyört, amely kölcsönös szeretetünk transzcendentális ízeiből származik.«

MAGYARÁZAT: … Az avatáskor a bhakta feladja minden anyagi felfogását, ezért az Istenség Legfelsőbb Személyiségével való kapcsolata miatt transzcendentális szintre kerül. Ekképpen tudásra szert téve és a lelki síkot elérve örökké Kṛṣṇa lelki tes­tének szolgálatát végzi. Amikor valaki ily módon megszabadul az anyagi kapcsolatoktól, teste azonnal lelkivé válik, és Kṛṣṇa elfogadja szolgálatát.

Śrī Caitanya-caritāmṛta Antya-līlā 4.192-94

Elemi fontosságú, hogy a tanítvány megváltoztassa nevét avatás után:

„Kedves Sākara Mallikám, mától kezdve nevetek Śrīla Rūpa és Śrīla Sanātana lesz. Most kérlek, hagyjatok fel alázatosságotokkal, mert megszakad a szívem, amikor ilyen szerénynek látlak benneteket!”

MAGYARÁZAT: Śrī Caitanya Mahāprabhu valójában ekkor avatta fel Dabira Khāsát és Sākara Mallikát. Teljes alázattal for­dultak az Úrhoz, az Úr pedig úgy fogadta őket, mint régi, örök szolgáit, s megváltoztatta a nevüket. Ebből tehát megérthetjük, hogy az avatás után a tanítványnak feltétlenül új nevet kell kapnia.

śaṅkha-cakrādy-ūrdhva-puṇḍra- dhāraṇādy-ātma-lakṣaṇam

tan nāma-karaṇaṁ caiva vaiṣṇavatvam ihocyate

„Avatás után a tanítvány nevét meg kell változtatni, hogy jelezze: ő az Úr Viṣṇu szolgája. A tanítványnak azonnal tilakával kell jelölnie a testét (ūrdhva-puṇḍra), különösen a hom­lokát. Ezek lelki jelek, a tökéletes vaiṣṇava ismertetőjelei.”

Ez a vers a Padma Purāṇa Uttara-khaṇḍájából származik. A sahajiyā-sampradāya tagjai nem változtatják meg a nevüket, ezért nem lehet őket gauḍīya vaiṣṇaváknak tekinteni. Ha valaki nem változtatja meg a nevét avatás után, akkor tudnunk kell, hogy továbbra is testi életfelfogásban fog élni.

Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 1.208

Ha valaki nem követi az odaadó szolgálat szabályait azután, hogy avatást fogadott el, ismét leesik:

Śrīla Rūpa Gosvāmī … felhívja a figyelmünket arra, hogy ha valaki megfelelően avatást kap egy hiteles lelki tanítómestertől, ne higgye, hogy az avatás elfogadása után véget ért a feladata. Az embernek ezután is nagyon figyelmesen követnie kell a sza­bályokat. Ha a lelki tanítómester elfogadása és az avatás után valaki nem követi az odaadó szolgálat szabályait, ismét leesik. Az embernek nagyon ébernek kell lennie, hogy ne felejtse el: ő Kṛṣṇa transzcendentális testének szerves része, és szerves rész­ként kötelessége az egészet, Kṛṣṇát szolgálni. Ha nem végzünk szolgálatot Kṛṣṇának, újra leesünk. Az avatás tehát önmagában nem emeli fel az embert a magas rangú brāhmaṇák helyzetébe. Eleget kell tennie a kötelességeinek is, és nagyon szigorúan be kell tartania a szabályozó elveket.

Az odaadás nektárja

Sannyāsa avatást kaphat, aki követi a brahminikus viselkedésmódot:

A védikus utasítások szerint egyedül brāhmaṇák kaphatnak sannyāsa avatást. A Śaṅkara­sampradāya (ekadaṇḍa-sannyāsa-sampradāya) csak kaszt­brāhmaṇáknak, azaz született brāhmaṇáknak adományozza a sannyāsa rendet, de a vaiṣṇava rendszerben a Hari-bhakti-vilāsa útmutatása szerint (tathā dīkṣā-vidhānena dvijatvaṁ jāyate nṛṇām) még abból is brāhmaṇa válhat, aki nem született brāhmaṇa családban. Az avatás előírás szerinti szertartásával bárkit brāhmaṇává lehet tenni, származzon a világ bármely részéről, s ha követi a brahminikus viselkedésmódot, valamint betartja az alkohol­ és kábítószer­ fogyasztástól, a tiltott nemi élettől, a húsevéstől és a szeren­ csejátéktól való tartózkodás elvét, sannyāsa avatást is kaphat. A Kṛṣṇa­tudatos mozgalom sannyāsījai, akik az egész világon prédikálnak, valamennyien igazi brāhmaṇa-sannyāsīk.

Śrī Caitanya-caritāmṛta Ādi-līlā 17.266

Ha valaki találkozik egy sad-guruval, azonnal avatást kaphat tőle, anélkül hogy a megfelelő időre vagy helyre kellene várnia:

A dīkṣā (avatás) idejét illetően minden a guru helyzetétől függ. Amint véletlenül vagy tervszerűen találkozunk egy hiteles guruval, azonnal ki kell használnunk a lehetőséget, hogy avatást kapjunk tőle. A Tattva-sāgara című könyvben ez áll: … „Ha valaki véletlenül találkozik egy sad-guruval, nem számít, hogy a templomban él­ e vagy az erdőben. Ha a sad-guru, a hiteles lelki tanítómester beleegyezik, az ember azonnal avatást kaphat tőle, anélkül hogy a megfelelő időre vagy helyre kellene várnia.”

Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 24.331

A puraścaryā-viddhi fontossága a lelki avatás kapcsán:

A Hari-bhakti-vilāsa (17.11­12) a puraścaryā folyamatát tár­gyalva a következő verseket idézi az Agastya-saṁhitāból: … „»Az embernek reggel, délután és este imádania kell a mūrtit, a Hare Kṛṣṇa mantrát kell énekelnie, áldoznia kell, tűzáldoza-tot kell végeznie, és meg kell vendégelnie a brāhmaṇákat. Ez az öt tevékenység alkotja a puraścaryāt. Ahhoz, hogy valaki sikert érjen el, miután a lelki tanítómestertől avatást kapott, először e puraścaryā folyamatoknak kell eleget tennie.«”

… A Hari-bhakti-vilāsa (17.4 - 5, 7) így ír: … „Anélkül hogy eleget tenne a puraścaryā tetteinek, az ember nem válhat tökéletessé, még akkor sem, ha évszázadokon át énekli a mantrát. Aki azonban végigjárta a puraścaryā-vidhi folyamatát, az könnyen sikert ér el. Ha valaki tökéletes avatásra vágyik, először a puraścaryā tetteit kell végrehajtania. A puraścaryā folyamata az életerő, amely az embert sikeressé teszi a mantra éneklésében. Ahogy életerő nélkül semmit sem tehetünk, úgy a puraścaryā-vidhi életereje hiányában sem érhetünk el tökéletességet egyetlen mantra éneklésében sem.”

Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 15.108