HU/SB 1.6.27
27. VERS
- evaṁ kṛṣṇa-mater brahman
- nāsaktasyāmalātmanaḥ
- kālaḥ prādurabhūt kāle
- taḍit saudāmanī yathā
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
evam—így; kṛṣṇa-mateḥ—aki elmélyülten Kṛṣṇára gondol; brahman—ó, Vyāsadeva; na—nem; āsaktasya—annak, aki ragaszkodik; amala-ātmanaḥ—annak, aki teljesen megszabadult minden anyagi szennyeződéstől; kālaḥ—halál; prādurabhūt—láthatóvá válik; kāle—idővel; taḍit—villámlás; saudāmanī—megvilágít; yathā—ahogyan van.
FORDÍTÁS
Így aztán, ó, Vyāsadeva Brāhmaṇa, idővel én, aki tökéletesen, elmélyülten Kṛṣṇára gondoltam, s ezért mentes voltam minden ragaszkodástól, minden anyagi szennyezettségtől tökéletesen megszabadulva úgy találkoztam a halállal, mint ahogyan a villám és a fény jelenik meg egyazon időben.
MAGYARÁZAT
Tökéletesen, elmélyülten Kṛṣṇára gondolni azt jelenti, hogy megtisztulunk az anyagi szennyeződésektől vagy vágyaktól. Ahogyan egy gazdag ember nem vágyik apró, jelentéktelen dolgokra, úgy az Úr Kṛṣṇa bhaktája, aki minden kétséget kizáróan visszatér Isten birodalmába, ahol az élet örök, tudással teli és boldog, természetes, hogy nem vágyódik jelentéktelen anyagi dolgokra, amelyek olyanok, mint a bábok, vagy mint a valóság árnyékai, tartós érték nélkül. Ez jellemzi a lelkiekben gazdag embert. Idővel, amikor egy tiszta bhakta teljesen felkészült, megtörténik a test cseréje, melyet általában halálnak neveznek. A tiszta bhaktának az ilyen változás pontosan úgy megy végbe, mint a villámlás, amelyet nyomban fény követ. Úgy is mondhatnánk, hogy a bhakta a Legfelsőbb akaratából egyszerre hagyja el anyagi testét és fejleszt ki egy lelki testet. Egy tiszta bhaktának még a halál előtt sincs anyagi vonzalma, mert teste lelkivé válik, mint ahogyan a vas tüzesen izzani kezd, ha kapcsolatba kerül a tűzzel.