HU/SB 3.6.34
34. VERS
- ete varṇāḥ sva-dharmeṇa
- yajanti sva-guruṁ harim
- śraddhayātma-viśuddhy-arthaṁ
- yaj-jātāḥ saha vṛttibhiḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
ete–mindezek; varṇāḥ–a társadalom rendjei; sva-dharmeṇa–saját kötelességei által; yajanti–imád; sva-gurum–a lelki tanítómesterrel; harim–az Istenség Legfelsőbb Személyisége; śraddhayā–hittel és odaadással; ātma–önvaló; viśuddhi-artham–megtisztításért; yat–akitől; jātāḥ–született; saha–vele együtt; vṛttibhiḥ–kötelesség.
FORDÍTÁS
Mindezek a társadalmi csoportok kötelességeikkel és életfeltételeikkel együtt az Istenség Legfelsőbb Személyiségétől származnak. A felszabadult létállapot és az önmegvalósítás elérése érdekében az embernek a lelki tanítómester irányításával a Legfelsőbb Urat kell imádnia.
MAGYARÁZAT
Mivel minden élőlény a Legfelsőbb Úr gigantikus testének különféle részeiből született, az univerzum minden részén élő összes élőlénynek e legfelsőbb test örök szolgájává kell válnia. Testünk minden része, a száj, a kezek, a combok, a lábak arra valók, hogy az egészet szolgálják – ez az alapvető helyzetük. Az embernél alacsonyabb rendű életformákban az élőlények nincsenek tudatában ennek az eredeti helyzetnek, de az emberi létformában ismerniük kell azt a varṇák, a társadalmi rendek rendszerén keresztül. Ahogy azt korábban említettük, a brāhmaṇa a társadalom összes többi rendjének a lelki tanítómestere, így a bráhmanikus kultúra, amelynek csúcsát az Úr transzcendentális szolgálata jelenti, a lélek megtisztításának alapvető elve.
A feltételekhez kötött életben a lélek azt gondolja, hogy az univerzum ura lehet, s e téves felfogás végső pontja az, hogy magát a Legfelsőbbnek véli. A feltételekhez kötött ostoba lélek nem számol azzal, hogy a Legfelsőbbet māyā, vagyis az illúzió nem tudja feltételekhez kötni. Ha a Legfelsőbbet feltételekhez tudná kötni az illúzió, akkor hogyan beszélhetnénk arról, hogy Ő felsőbbrendű? Ha így lenne, akkor māyā, az illúzió lenne a Legfelsőbb. Ezért mivel az élőlények feltételekhez kötöttek, nem lehetnek legfelsőbbek. Ez a vers a feltételekhez kötött lélek valódi helyzetét tárja fel: minden feltételekhez kötött lélek tisztátalan, mert a természet három kötőerejének hatására kapcsolatba kerül az anyagi energiával. Emiatt arra van szükség, hogy a hiteles lelki tanítómester irányításával – akinek nemcsak képzett brāhmaṇának, de vaiṣṇavának is kell lennie – megtisztuljanak. Az egyetlen öntisztító folyamat, amelyről itt szó esik, az Úr imádata egy elismert módszer segítségével, a hiteles lelki tanítómester irányítását követve. Ez a megtisztulás természetes útja, s egyetlen más folyamat sincs, amelyet mint hiteles módszert ajánlanának. A megtisztulás egyéb útjai segíthetnek abban, hogy elérkezzünk az életnek erre a szintjére, de az embernek végül is el kell jutnia erre az utolsó pontra, mielőtt valódi tökéletességre tesz szert. A Bhagavad-gītā (BG 7.19) a következőképpen erősíti meg ezt az igazságot:
- bahūnāṁ janmanām ante
- jñānavān māṁ prapadyate
- vāsudevaḥ sarvam iti
- sa mahātmā sudurlabhaḥ