HU/SB 4.16.16
16. VERS
- dṛḍha-vrataḥ satya-sandho
- brahmaṇyo vṛddha-sevakaḥ
- śaraṇyaḥ sarva-bhūtānāṁ
- mānado dīna-vatsalaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
dṛḍha-vrataḥ—szilárdan eltökélt; satya-sandhaḥ—mindig az igazság útját járja; brahmaṇyaḥ—a brahminikus kultúra híve; vṛddha-sevakaḥ—az idősek szolgája; śaraṇyaḥ—menedéket keresni; sarva-bhūtānām—az összes élőlénynek; māna-daḥ—aki mindenkit tisztel; dīna-vatsalaḥ—nagyon kegyes a szegényekhez és a védtelenekhez.
FORDÍTÁS
Szilárd eltökéltség jellemzi majd, s mindig az igazság útját járja. A brahminikus kultúra pártfogója lesz, s kész lesz megtenni mindent az idős emberekért. Menedéket nyújt majd minden meghódolt léleknek, s mindenkit tisztelni fog. Mindig kegyes lesz a szegényekhez és a védtelenekhez.
MAGYARÁZAT
A vṛddha-devakaḥ szó nagyon fontos ebben a versben. Vṛddha öreg embereket jelent. Kétféle idős ember van: az egyik korát, a másik pedig tudását tekintve idős. Ez a szanszkrit szó arra utal, hogy az ember nagy tudása következtében is lehet koros. Pṛthu király rendkívül nagy tiszteletben tartotta a brāhmaṇákat, s mindig védelmezte őket, éppúgy, ahogy az öregeket. Ha elhatározott valamit, annak megvalósulását senki sem akadályozhatta meg. Ezt nevezik dṛḍha-saṅkalpának vagy dṛḍha-vratának.