HU/SB 7.2.21
21. VERS
- bhūtānām iha saṁvāsaḥ
- prapāyām iva suvrate
- daivenaikatra nītānām
- unnītānāṁ sva-karmabhiḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
bhūtānām—minden élőlényé; iha—ebben az anyagi világban; saṁvāsaḥ—az együttélés; prapāyām—azon a helyen, ahol az ember hideg vizet ihat; iva—mint; su-vrate—ó, szelíd anyám; daivena—a felsőbb elrendezés által; ekatra—egy helyen; nītānām—azoknak, akik összetalálkoztak; unnītānām—azoknak, akiket elválasztottak egymástól; sva-karmabhiḥ—saját visszahatásaik által.
FORDÍTÁS
Kedves anyám! Egy fogadóban vagy egy olyan helyen, ahol az ember hideg vizet ihat, sok vándor találkozik, s miután szomjukat oltották, ki-ki folytatja útját saját célja felé. Ugyanígy találkoznak az élőlények is egy családban, majd később saját tetteik következményeképpen elválnak, hogy saját végcéljuk felé haladjanak.
MAGYARÁZAT
A Bhagavad-gītā így ír:
- prakṛteḥ kriyamāṇāni
- guṇaiḥ karmāṇi sarvaśaḥ
- ahaṅkāra-vimūḍhātmā
- kartāham iti manyate
„A hamis ego által megtévesztett szellemi lélek önmagát hiszi a tettek végrehajtójának, pedig valójában az anyagi természet három kötőereje végzi azokat.” (BG 3.27) Minden élőlény pontosan úgy cselekszik, ahogyan a prakṛti, az anyagi természet diktálja neki, mert az anyagi világban teljes mértékben egy felsőbb irányítás alatt állunk. Az élőlények kivétel nélkül azért kerültek ebbe az anyagi világba, mert ugyanolyan élvezetre vágytak, mint Kṛṣṇa, s ezért itt az anyagi természet különféle fokokban köti őket feltételekhez. Az anyagi világban az úgynevezett család jó néhány személyből áll, akik ugyanabban az otthonban élnek, hogy letöltsék bebörtönzésük idejét. Ahogyan a foglyok is elválnak, amint lejár büntetésük kiszabott ideje, és szabadon engedik őket, úgy mi, akik ideiglenesen családtagokként találkoztunk, szintén folytatjuk utunkat saját célunk felé. Egy másik példa szerint a családtagok olyanok, mint a szalmaszálak, amelyeket egy folyó hullámai terelnek össze. Ezek a fűszálak néha találkoznak az örvényekben, majd később ugyanezek a hullámok szétválasztják őket, és magukban lebegnek tovább a víz felszínén.
Hiraṇyakaśipu démon volt ugyan, mégis rendelkezett védikus tudással és megértéssel, s így a tanács, amit családtagjainak — sógornőjének, anyjának és unokaöccseinek — adott, helyes volt. A démonok sokat tudnak, de mivel fejlett értelmüket nem az Úr szolgálatában használják, démonoknak nevezik őket. A félistenek ellenben nagyon okosan cselekszenek, hogy elégedetté tegyék az Istenség Legfelsőbb Személyiségét. Ezt a Śrīmad-Bhāgavatam (SB 1.2.13) a következőképpen erősíti meg:
- ataḥ pumbhir dvija-śreṣṭhā
- varṇāśrama-vibhāgaśaḥ
- svanuṣṭhitasya dharmasya
- saṁsiddhir hari-toṣaṇam
„Ó, kétszer születettek legkiválóbbjai! A végkövetkeztetés ezért az, hogy a tökéletesség legmagasabb szintje, amelyet az ember az életrendek és kasztok szerinti felosztás alapján saját dharmájának előírt kötelességét végezve érhet el, nem más, mint örömet okozni az Istenség Személyiségének.” Bármi is legyen a kötelességünk, ahhoz, hogy félistenekké vagy jámborakká váljunk, elégedetté kell tennünk az Istenség Legfelsőbb Személyiségét.