HU/SB 7.5.3
3. VERS
- yat tatra guruṇā proktaṁ
- śuśruve ’nupapāṭha ca
- na sādhu manasā mene
- sva-parāsad-grahāśrayam
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
yat—ami; tatra—ott (az iskolában); guruṇā—a tanítók által; proktam—tanított; śuśruve—hallott; anupapāṭha—elmondott; ca—és; na—nem; sādhu—jó; manasā—az elme által; mene—tekintett; sva—az ember sajátjáé; para—és másoké; asat-graha—a rossz filozófia által; āśrayam—amit támogattak.
FORDÍTÁS
Prahlāda ugyan meghallgatta és visszamondta a politikáról és a gazdaságtanról szóló tudnivalókat, melyekre tanítói oktatták, ám látta, hogy a politikai filozófia azt jelenti, hogy van, akit az ember a barátjának tekint, és van, akit az ellenségének, s ezért nem tetszett neki.
MAGYARÁZAT
A politikához hozzátartozik, hogy az emberek egyik csoportját az ellenségeinknek, másik csoportját pedig a barátainknak tekintjük. A politikában minden erre a filozófiára épül, és az egész világ ebben él, különösen napjainkban. Az emberek baráti országokról és baráti közösségekről vagy ellenséges országokról és ellenséges közösségekről beszélnek, de a Bhagavad-gītā elmondja, hogy egy bölcs ember nem tesz különbséget ellenség és barát között. A bhaktákra különösen jellemző, hogy nem szereznek barátokat és ellenségeket. A bhakta azt látja, hogy minden élőlény Kṛṣṇa szerves része (mamaivāmśo jīva-bhūtaḥ (BG 15.7)), ezért baráttal és ellenséggel ugyanúgy bánik: mindannyiukat a Kṛṣṇa-tudatra próbálja tanítani. Az ateisták természetesen nem hallgatnak a tiszta bhakták tanításaira, hanem az ellenségüknek tekintik őket. Egy bhakta azonban sohasem teremt olyan helyzetet, amelyben valaki a barátja, valaki pedig az ellensége. Noha Prahlāda Mahārājának meg kellett hallgatnia Ṣaṇḍa és Amarka tanításait, nem tetszett neki a barátok és ellenségek filozófiája, ami a politika alapját képezi. Nem érdekelte ez a fajta filozófia.