HU/SB 7.5.21
21. VERS
- āropyāṅkam avaghrāya
- mūrdhany aśru-kalāmbubhiḥ
- āsiñcan vikasad-vaktram
- idam āha yudhiṣṭhira
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
āropya—helyezve; aṅkam—ölébe; avaghrāya mūrdhani—megszagolva a fejét; aśru—könnyeknek; kalā-ambubhiḥ—a cseppek vizével; āsiñcan—megnedvesítve; vikasat-vaktram—mosolygó arcát; idam—ezt; āha—mondta; yudhiṣṭhira—ó, Yudhiṣṭhira Mahārāja.
FORDÍTÁS
Nārada Muni így folytatta: Kedves Yudhiṣṭhira királyom! Hiraṇyakaśipu ölébe ültette Prahlāda Mahārāját, és mélyen beszívta fejének illatát. Miközben szeméből szerető könnyek csordultak ki, és megnedvesítették a gyermek mosolygó arcát, a következőképpen szólt fiához:
MAGYARÁZAT
Ha egy gyerek vagy egy tanítvány leborul az apa vagy a lelki tanítómester lábaihoz, aki a feljebbvalója, az úgy válaszol, hogy megszagolja fia vagy tanítványa fejét.