HU/SB 7.5.56-57
56-57. VERSEK
- te tu tad-gauravāt sarve
- tyakta-krīḍā-paricchadāḥ
- bālā adūṣita-dhiyo
- dvandvārāmeritehitaiḥ
- paryupāsata rājendra
- tan-nyasta-hṛdayekṣaṇāḥ
- tān āha karuṇo maitro
- mahā-bhāgavato ’suraḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
te—ők; tu—valóban; tat-gauravāt—amiatt, hogy tiszteletben tartották Prahlāda Mahārāja szavait (mert nagy bhakta); sarve—mindannyian; tyakta—feladván; krīḍā-paricchadāḥ—a játékokat; bālāḥ—a fiúk; adūṣita-dhiyaḥ—akiknek az értelme nem volt olyan szennyezett (mint az apjuké); dvandva—kettősségben; ārāma—akik örömüket lelik (a tanárok, vagyis Ṣaṇḍa és Amarka); īrita—a tanítások; īhitaiḥ—és tettek által; paryupāsata—körben leültek; rāja-indra—ó, Yudhiṣṭhira király; tat—neki; nyasta—átadva; hṛdaya-īkṣaṇāḥ—szívük és szemük; tān—nekik; āha—beszélt; karuṇaḥ—nagyon kegyes; maitraḥ—egy igaz barát; mahā-bhāgavataḥ—egy nagyon kiváló bhakta; asuraḥ—Prahlāda Mahārāja, noha egy asura apától született.
FORDÍTÁS
Kedves Yudhiṣṭhira királyom! A gyerekek mind nagyon szerették és tisztelték Prahlāda Mahārāját, s mivel még fiatalok voltak, az elítélendő kettősségekhez és testi kényelemhez ragaszkodó tanáraik oktatása és tettei nem szennyezték be őket túlságosan. Félredobták játékaikat, s körülülték Prahlāda Mahārāját, hogy meghallgassák szavait. Szívüket és pillantásukat rá szegezték, s nagyon komolyan figyelték őt. Noha Prahlāda Mahārāja démonok családjában született, csodálatos bhakta volt, s a javukat akarta. Így aztán tanítani kezdte őket a materialista élet hiábavalóságáról.
MAGYARÁZAT
A bālā adūṣita-dhiyaḥ szavak arra utalnak, hogy a gyerekeket — amiatt, hogy még kicsik voltak — nem szennyezte be olyan nagyon a materialista élet, mint apáikat. Prahlāda Mahārāja tehát kihasználta osztálytársai ártatlanságát, s tanítani kezdte őket a lelki élet fontosságáról és az anyagi élet jelentéktelenségéről. A tanárok, Ṣaṇḍa és Amarka a vallás, az anyagi gyarapodás és az érzékkielégítés jelentette anyagi életre tanították a fiúkat, de mindez mégsem szennyezte be túlságosan őket. Nagy figyelemmel akarták tehát hallgatni, amit Prahlāda Mahārāja a Kṛṣṇa-tudatról mondott. Kṛṣṇa-tudatú mozgalmunk tevékenységeiben a guru-kula rendkívül fontos szerepet tölt be, mert a kisfiúkat a guru-kulában kora gyermekkoruktól kezdve a Kṛṣṇa-tudatra tanítják. Szívük mélyén így megingathatatlanok lesznek, s nagyon kicsi az esély arra, hogy az anyagi természet kötőerői idősebb korukban legyőzik őket.
Így végződnek a Bhaktivedanta-magyarázatok a Śrīmad-Bhāgavatam Hetedik Énekének ötödik fejezetéhez, melynek címe: „Prahlāda Mahārāja, Hiraṇyakaśipu szent fia”