HU/SB 10.6.15-17
15-17. VERSEK
- īṣā-mātrogra-daṁṣṭrāsyaṁ
- giri-kandara-nāsikam
- gaṇḍa-śaila-stanaṁ raudraṁ
- prakīrṇāruṇa-mūrdhajam
- andha-kūpa-gabhīrākṣaṁ
- pulināroha-bhīṣaṇam
- baddha-setu-bhujorv-aṅghri
- śūnya-toya-hradodaram
- santatrasuḥ sma tad vīkṣya
- gopā gopyaḥ kalevaram
- pūrvaṁ tu tan-niḥsvanita-
- bhinna-hṛt-karṇa-mastakāḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
īṣā-mātra—mint az eke szarva; ugra—kegyetlen; daṁṣṭra—a fogak; āsyam—szája, amelyben; giri-kandara—mint a hegyi barlangok; nāsikam—akinek orrlyukai; gaṇḍa-śaila—mint hatalmas kősziklák; stanam—akinek mellei; raudram—nagyon kegyetlen; prakīrṇa—szétszórt; aruṇa-mūrdha-jam—akinek haja rézvörös volt; andha-kūpa—mint kiszáradt kutak; gabhīra—mély; akṣam—szemgödrök; pulina-āroha-bhīṣaṇam—akinek combjai olyan félelmetesek voltak, mint egy folyó partjai; baddha-setu-bhuja-uru-aṅghri—akinek karjai, combjai és lábai erős hidak voltak; śūnya-toya-hrada-udaram—akinek hasa olyan volt, akár egy tó víz nélkül; santatrasuḥ sma—megijedtek; tat—azt; vīkṣya—látva; gopāḥ—a tehénpásztorok; gopyaḥ—és a tehénpásztorok feleségei; kalevaram—egy ilyen óriási testet; pūrvam tu—azelőtt; tat-niḥsvanita—eget verő hangja miatt; bhinna—megrémültek; hṛt—akiknek szíve; karṇa—fülük; mastakāḥ—és fejük.
FORDÍTÁS
A rākṣasī szája teli volt fogakkal, melyek mind az eke szarvához hasonlítottak. Orrlyukai olyan mélyek voltak, mint a hegyek barlangjai, mellei pedig hatalmas kősziklákhoz voltak foghatók, melyek a hegyekről zuhannak alá. Loboncos haja rézvörös színben pompázott. Szemgödrei kiapadt, mély kutakra emlékeztettek, félelmetes combjai mintha egy folyó partjai lettek volna. Karja, combja és lába egy-egy hatalmas hídnak látszott, hasa pedig olyan volt, mint egy kiszáradt tó. A tehénpásztorok és feleségeik szívét, fülét és fejét már a rākṣasī sikoltozása is megrázta, s amikor testét, e rémületet keltő csodát megpillantották, még jobban megijedtek.