HU/Prabhupada 0499 - A vaisnavák nagyon kedvesek és könyörületesek másokkal szemben, mert átérzik mások problémáit
Lecture on BG 2.15 -- Hyderabad, November 21, 1972
Brahma-bhūtaḥ prasannātmā na śocati na kāṅkṣati (BG 18.54). Ekkor érezni fogjátok, hogy minden élőlény pontosan olyan, mint ti. Nem számít, hogy egy tanult brāhmaṇa, vagy egy kutya, vagy caṇḍāla, vagy egy elefánt.
- vidyā-vinaya-sampanne
- brāhmaṇe gavi hastini
- śuni caiva śva-pāke ca
- paṇḍitāḥ sama-darśinaḥ
- (BG 5.18)
Erre van szükség. Ez a lelki látásmód. Paṇḍitāḥ sama-darśinaḥ. Ezért egy bhakta első osztályú paṇḍita. Egy bhakta. Mert ő sama-darśinaḥ. A sama-darśinaḥ azt jelenti, hogy együtt érez másokkal. Egy Vaiṣṇava… Para-duḥkha-duḥkhī, kṛpāmbudhir yaḥ. A Vaiṣṇava nagyon jószívű, kegyes, mert együtt érez másokkal. Abban az értelemben, hogy tudja, mi is ő. Minden élőlényt Isten részének lát. „Itt van Isten része. Haza kellene térnie, vissza Istenhez, Vele kellene táncolnia, nagyon kellemes, örök és boldog életet kellene élnie. Most itt rothad, mint egy vaddisznó, vagy mint ember, vagy mint egy király. Ugyanaz a dolog. Csupán néhány évig tart.” Egy bhakta ezért megpróbál másokat kimenteni ebből az illúzióból. Ezért hívják őt úgy, hogy para-duḥkha-duḥkhī. Ő valóban átérzi mások szenvedését. Nem úgy, mint ezek a politikai vagy társadalmi vezetők. Mit tudnak ők tenni? A saját szerencséjüket igyekeznek megteremteni. Ez minden. Mi ebben a szerencse? Ez egyben szerencsétlenség is. Ha valaki azt gondolja: „Van valamennyi pénzem. Nagyon szerencsés vagyok!” Ez valójában nem szerencse. Az igazi szerencse az, ha valaki fejlődik a Kṛṣṇa-tudatban. Ő a szerencsés! Egyébként mind szerencsétlenek. Mind szerencsétlenek.
Tehát így kell eljutni a lelki megértésig, és ennek a jele az, hogy az ilyen személyt nem zavarják az anyagi nehézségek. Yaṁ hi na vyathayanty ete puruṣaṁ puruṣarṣabha, sama-duḥkha-sukham. A sama-duḥkha a jel… Mivel tudja, hogy csak álmodik. Tegyük fel, hogy álmodtok. Mit számít, hogy álmotokban egy tigris jelenlététől szenvedtek vagy éppen királyok vagytok? Ugyanaz a dolog. Nincs különbség. Végül is, csak álom. Ezért sama-sukha-duḥkha. Ha nagyon boldog vagyok, mert király vagy valamilyen nagy ember lettem, az ugyancsak álom. És ha azt gondolom: „Olyan szegény vagyok, szenvedek, fertőzött vagyok!” – ez is ugyanaz. Ezért mondja Kṛṣṇa az előző versszakban, hogy tāṁs titikṣasva bhārata. „Csak próbáld meg tolerálni! Végezd a dolgod, a Kṛṣṇa-tudatú tetteket.” Yudhyasva mām anusmara (BG 8.7). A mi valódi dolgunk, ahogyan azt Kṛṣṇa mondja: man-manā bhava mad-bhakto mad-yājī māṁ namaskuru (BG 18.65). „Gondolj mindig Rám!” Ennek a gyakorlatnak kell folytatódnia. Ne foglalkozz azzal, ha úgynevezett szenvedést vagy boldogságot tapasztalsz. Itt… A Caitanya-caritāmṛtában az áll: 'dvaite' bhadrābhadra-jñāna saba 'manodharma', 'ei bhāla ei manda' ei saba 'bhrama'. Dvaite, ebben a kettős, a kettősségek világában, itt, az anyagi világban ez folyik: „Ezek a dolgok nagyon jók, ezek pedig rosszak!” Ez csupán elmebeli spekuláció. Itt minden rossz. Semmi sem jó. Vagyis az elménk szüleményei csupán: „Ez jó, ez pedig rossz.” Ezt csináljuk. Csakúgy, mint a politikában: „Ez a párt jó. Ez a párt rossz.” Bármelyik párt is kerüljön hatalomra, a te helyzeted ugyanaz marad. A fogyasztói árak növekednek. Nem csökkennek. Bármelyik párt is kerül hatalomra. Tehát mindez csak kitaláció.