HU/Prabhupada 0836 - Álljunk készen arra, hogy az emberi élet tökéletességéért mindent feláldozzunk!
Lecture on CC Madhya-lila 20.100-108 -- New York, November 22, 1966
Egy sādhu, egy bölcs vagy egy bhakta, habár mindent tud, mégis mindig úgy beszél magáról, hogy nem tud semmit. Sosem mondja, hogy „Mindent tudok.” És valójában lehetetlen mindent tudni. Lehetetlen. De valaki... Mint például Sir Isaac Newton, ő is egyetért, hogy „az emberek azt mondják, hogy nagyon művelt vagyok, de nem tudom, mennyi dolgot tanultam meg. Mindössze néhány kavicsot gyűjtöttem a tengerparton.” Ez tehát a helyzet. Ha egy ember valóban tanult, soha nem mondja, hogy „Művelt vagyok.” Annyit fog mondani, hogy „Én vagyok az első számú ostoba. Nem tudom.”
Caitanya Mahāprabhu értékelte az alázatát, mert valójában a társadalom egy igen tekintélyes tagja, és nagyon művelt ember volt. Viszonzásképpen, mintegy illemből, azt mondta, Ő is elfogadta, „Nem, te nem vagy elesett. Ne csüggedj! Egyszerűen csak ez a kötelessége minden művelt embernek, hogy így értékelje magát. De te nem vagy ostoba.” Kṛṣṇa śakti dhara tumi (CC Madhya 20.105) „Mert te már bhakta vagy.” Mielőtt visszavonultak volna, és mielőtt Caitanya Mahāprabhuhoz mentek, ezek a Gosvāmīk, ahogy azt már mondtam, nagyon művelt szanszkrit tudósok voltak. Rendszeresen olvasták a Bhāgavatát. Amikor valótlanul azt állították Nawab Shahnak, hogy „Nem vagyok jól. Nem tudok bemenni az irodába,” akkor az egyik nap Nawab személyesen ment el hozzájuk, hogy „Ez az úr nem jön dolgozni és csak beteget jelent. Mi ez?” Amikor Nawab Shah közeledett és meglátta, hogy tanult paṇḍitokkal a Śrīmad-Bhāgavatamot olvassák, akkor megértette, hogy „Ó, ez a betegséged! Elfogadtad a Śrīmad-Bhāgavatamot!” Tehát valójában nagyon művelt volt, de alázatból ilyen finom módon hódolt meg az Úr Caitanyának.
Caitanya Mahāprabhu tehát azt mondja,
- sad-dharmasyāvabodhāya
- yeṣāṁ nirbandhinī matiḥ
- acirād eva sarvārthaḥ
- sidhyaty eṣām abhīpsitaḥ
- (CC Madhya 24.170)
Azt mondja, „A vágyad az, hogy tökéletessé válj, ezért vagy ennyire alázatos.” Idéz is egy verset a Nāradīya Purāṇából, hogy ha valaki nagyon komoly... Ha valaki nagyon komolyan meg akarja ismerni önmagát és ily módon kutat, akkor a tökéletessége garantált. Az egyetlen dolog az, hogy nagyon komolynak kell lennie. Ennek a sad-dharmasyāvabodhāya yeṣāṁ nirbandhinī matiḥ versnek az értelme az, hogy... A nirbandhinī matiḥ azt jelenti, hogy már elhatározta, hogy „ebben az életben el akarom érni a tökéletességet.” Akkor számára a tökéletesség garantált. Garantált. Ha azt gondolja, hogy „Próbáljuk meg! Hadd vizsgáljam meg a Kṛṣṇa-tudatnak ezt a részét is, és ugyanakkor próbáljunk ki más részeket is. Menjünk erre..." Nem. Nagyon komolynak kell lenni ahhoz, hogy ebben az életben elérjük a tökéletességet. Az embernek olyan komolynak kell lennie, mint Sanātana Gosvāmī. És e cél érdekében feláldozott mindent, koldus lett. Álljunk készen arra, hogy az emberi élet tökéletességéért mindent feláldozzunk! Ekkor a tökéletesség garantált. Egyszerűen csak nagyon komolynak kell lennünk, ez minden.