HU/SB 1.7.7
7. VERS
- yasyāṁ vai śrūyamāṇāyāṁ<~><~>kṛṣṇe parama-pūruṣe
- bhaktir utpadyate puṁsaḥ<~><~>śoka-moha-bhayāpahā
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
yasyām—ezt a Védikus Írást; vai—bizonyára; śrūyamāṇāyām—egyszerűen hallás által; kṛṣṇe—az Úr Kṛṣṇának; parama—legfelsőbb; pūruṣe—az Istenség Személyiségének; bhaktiḥ—az odaadó szolgálat érzései; utpadyate—kicsírázik; puṁsaḥ—az élőlényé; śoka—bánat; moha—illúzió; bhaya—félelem; apahā—ami megszünteti.
FORDÍTÁS
Pusztán e Védikus Írást hallgatva az Úr Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége iránti szerető odaadó szolgálat vágya egyszerre kirügyezik, hogy eloltsa a bánat, az illúzió és a félelem tüzét.
MAGYARÁZAT
Az érzékszervek közül a fül a legérzékenyebb. Ez az érzék még akkor is működik, amikor az ember alszik. Meg tudjuk védeni magunkat ellenségünk támadásától, ha ébren vagyunk, de amikor alszunk, csak fülünk védelmez bennünket. A hallás fontosságát ez a vers az élet tökéletességének elérésével, vagyis a háromféle anyagi szenvedéstől történő megszabadulással kapcsolatban emeli ki. Az ember minden pillanatban bánattal teli, csalóka dolgok délibábjára vágyik, és mindig retteg feltételezett ellenségétől. Ezek az anyagi betegség elsődleges tünetei. Azt is határozottan kijelenti e vers, hogy pusztán a Śrīmad-Bhāgavatam hallgatása eredményeképpen az ember ragaszkodni kezd az Istenség Legfelsőbb Személyiségéhez, Śrī Kṛṣṇához, s amint ez bekövetkezik, az anyagi betegség tünetei megszűnnek. Śrīla Vyāsadeva meglátta a teljesen tökéletes Istenség Személyiségét, s ez az állítás világosan megerősíti, hogy a teljesen tökéletes Istenség Személyisége Śrī Kṛṣṇa.
Az odaadó szolgálat végső eredménye az, hogy tiszta szerelem fejlődik ki a Legfelsőbb Személy iránt. A szerelem az a szó, amelyet nagyon gyakran használnak a férfival és a nővel kapcsolatban, s ugyancsak ez az egyetlen szó, amely megfelelően jelzi az Úr Kṛṣṇa és az élőlények kapcsolatát. Az élőlényt a Bhagavad-gītā prakṛtiként említi, s a szanszkrit nyelvben a prakṛti nőnemű. Az Urat mindig parama-puruṣaként, a legfelsőbb férfiként írják le, így a szeretet az Úr és az élőlények között hasonló, mint a nő és a férfi közötti szeretet. Az Isten iránti szerelem kifejezés tehát teljesen helyénvaló.
Az Úr szerető odaadó szolgálata azzal kezdődik, hogy hallunk az Úrról. Nincs különbség az Úr és a Róla hallottak között, hiszen Ő minden tekintetben abszolút. Hallani Róla azt jelenti, hogy közvetlen kapcsolatot teremtünk Vele a transzcendentális hang vibrációján keresztül. A transzcendentális hang olyan hatásos, hogy azonnal eltávolítja az említett anyagi ragaszkodást. Amint azt az előbbiekben elmondtuk, az élőlényben egyféle zavarodottság alakul ki annak köszönhetően, hogy kapcsolatba kerül az anyaggal, s az anyagi test megtévesztő bezártságát valódi tényként fogadja el. E hamis zavarodottságban az élet különböző kategóriáihoz sorolható élőlények más és más módon válnak az illúzió rabjává. Még az emberi élet legfejlettebb szintjén is ugyanaz az illúzió mutatkozik meg a számtalan izmus formájában, és bontja meg az ember és az Úr közötti szeretetteljes kapcsolatot, s ezáltal az ember és ember közötti szeretet is. A Śrīmad-Bhāgavatamot hallgatva a materializmus e megtévesztő zavarodottságának nyoma vész, s a társadalomra valóban béke köszönt, amelyre oly sok politikai helyzetben vágynak a politikusok. Békét akarnak ember és ember, nemzet és nemzet között, ugyanakkor a túlzott ragaszkodás miatt, amely az anyag fölötti uralkodáshoz fűzi őket, az illúzió és a félelem mindig jelen van. Ezért nem teremtenek békét a társadalomban a politikusok békekonferenciái. Ez csupán annak a témának a hallgatásával válik lehetségessé, amelyet a Śrīmad-Bhāgavatam beszél el az Istenség Legfelsőbb Személyiségéről, Śrī Kṛṣṇáról. Az ostoba politikusok évszázadokon keresztül próbálkozhatnak béke- és csúcstalálkozóikkal, soha sem érnek el sikert. Amíg el nem jutunk odáig, hogy visszaállítjuk elveszett kapcsolatunkat Kṛṣṇával, addig érvényesülni fog az az illúzió, hogy a testet az önvalóként fogadjuk el, így a félelem sem szűnik meg. A kinyilatkoztatott szentírások és a bhakták Vṛndāvanában, Navadvīpában, Purīban és más helyeken szerzett személyes tapasztalatai alapján ezer és ezer bizonyíték van arra, hogy Śrī Kṛṣṇát az Istenség Legfelsőbb Személyiségeként hitelesnek fogadhatjuk el. Még a Kaumudī szótár is Yaśodā fiaként és az Istenség Legfelsőbb Személyiségeként, Parabrahmanként határozza meg Kṛṣṇát. A végkövetkeztetés az, hogy csupán e Védikus Írás, a Śrīmad-Bhāgavatam hallgatásával az ember közvetlen kapcsolatba kerülhet az Istenség Legfelsőbb Személyiségével, Śrī Kṛṣṇával, s így elérheti az élet legtökéletesebb szintjét, túllépve az anyagi szenvedésen, illúzión és félelmen. Ezek gyakorlati próbakövek azok számára, akik alázatosan hallgatják a Śrīmad-Bhāgavatamot.