HU/SB 1.10.27
27. VERS
- aho bata svar-yaśasas tiraskarī
- kuśasthalī puṇya-yaśaskarī bhuvaḥ
- paśyanti nityaṁ yad anugraheṣitaṁ
- smitāvalokaṁ sva-patiṁ sma yat-prajāḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
aho bata—milyen csodálatos; svaḥ-yaśasaḥ—a mennyei bolygók dicsősége; tiraskarī—az, ami legyőz; kuśasthalī—Dvārakā; puṇya—erény; yaśaskarī—híres; bhuvaḥ—a Föld bolygó; paśyanti—lát; nityam—állandóan; yat—ami; anugraha-iṣitam—áldást adni; smita-avalokam—kedves mosollyal, áldón rápillant; sva-patim—az élőlény lelkének (Kṛṣṇának); sma—szokott; yat-prajāḥ—a helybeliek.
FORDÍTÁS
Kétségtelenül csodálatos, hogy Dvārakā felülmúlta a mennyei bolygók dicsőségét és megsokszorozta a Föld hírnevét. Dvārakā népe örökké szeretetteljes formájában látja minden élőlény lelkét [Kṛṣṇát], aki rájuk pillant, s kedves mosolyával kegyében részesíti őket.
MAGYARÁZAT
A mennyei bolygókat olyan félistenek lakják, mint Indra, Candra, Varuṇa és Vāyu. A jámbor lelkek a földön végzett számtalan jámbor tett után hozzájuk kerülhetnek. Korunk tudósai egyetértenek azzal, hogy a felsőbb bolygórendszerekben az idő különbözik a földitől. Így tehát megérthetjük a kinyilatkoztatott szentírásokból, hogy az élet ott tízezer évig tart (a mi számításaink szerint). Hat hónap a földön a mennyei bolygók egy napjával egyenlő. Hasonlóan jobbak a lehetőségek az élvezetre is, az ott élők szépsége pedig mesébe illő. A földön a közönséges emberek módfelett áhítoznak a mennyei bolygók után, mert tudják, hogy ott az élet sokkalta kényelmesebb, mint a földön. Most a holdra akarnak eljutni űrrakétával. Mindezt tekintetbe véve tehát a mennyei bolygók dicsőbbek, mint a föld. Ám a föld hírneve elhomályosította a mennyei bolygók dicsőségét Dvārakānak köszönhetően, ahol az Úr Kṛṣṇa uralkodott királyként. Három hely, Vṛndāvana, Mathurā és Dvārakā fontosabb az univerzum legnevesebb bolygóinál is. Örökké áldott helyek ezek, mert bármikor száll alá az Úr a földre, transzcendentális tetteit e három helyen mutatja be. Örökké az Úr szent földje e három hely, s lakóik még mindig áldásában részesülnek annak ellenére, hogy az Urat nem látják ott többé. Az Úr minden élőlény lelke, s örökké arra vágyik, hogy minden élőlény eredeti helyzetében, svarūpájában Vele legyen, s társa legyen a transzcendentális életben. Vonzó külseje és édes mosolya mindenki szívének mélyére hatol, s ha egyszer ez megtörténik, az élőlény beléphet Isten királyságába, ahonnan senkinek sem kell visszatérnie. Ezt a Bhagavad-gītā is megerősíti.
Lehet, hogy a mennyei bolygók rendkívül híresek arról, hogy jobb lehetőséget nyújtanak az anyagi élvezetre, ám ahogyan a Bhagavad-gītāból (BG 9.20) (BG 9.21) megtudhatjuk, amint jámbor tettei eredményeinek végeszakad, az embernek újra vissza kell térnie a földre. Dvārakā jelentősége kétségtelenül nagyobb, mint a mennyei bolygóké, mert az, akit az Úr mosolygó pillantásával áldott meg, sohasem fog újra visszatérni e nyomorúságos helyre, melyről Maga az Úr mondja, hogy a gyötrelmek színtere. Nemcsak a föld, de az univerzum minden bolygója a nyomorúság lakhelye, hiszen az univerzum egyik bolygóján sem örök az élet, nincs örök boldogság és örök tudás. Azoknak, akik az Úr odaadó szolgálatát végzik, ajánlatos, hogy az előbb említett három hely egyikén — azaz Dvārakāban, Mathurāban vagy Vṛndāvanában — éljenek. Az odaadó szolgálat e három helyen megsokszorozódik, ezért azok, akik azért mennek oda, hogy kövessék a szabályokat, amelyeket a kinyilatkoztatott írások utasításai ajánlanak, kétségkívül ugyanabban az eredményben részesülnek, mint amelyet az Úr Śrī Kṛṣṇa jelenléte alatt lehetett elérni. Az Úr lakhelye és Ő Maga nem különböznek egymástól, és egy tiszta bhakta egy másik tapasztalt bhakta vezetésével még ma is tökéletesen eredményes lehet.