HU/SB 1.10.29
29. VERS
- yā vīrya-śulkena hṛtāḥ svayaṁvare
- pramathya caidya-pramukhān hi śuṣmiṇaḥ
- pradyumna-sāmbāmba-sutādayo ’parā
- yāś cāhṛtā bhauma-vadhe sahasraśaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
yā—a hölgy; vīrya—hősiesség; śulkena—a díj megfizetésével; hṛtāḥ—erővel elragadva; svayaṁvare—a vőlegényválasztás nyilvános ünnepén; pramathya—zavar; caidya—Śiśupāla király; pramukhān—vezetett; hi—valóban; śuṣmiṇaḥ—mind nagyon hatalmasak; pradyumna—Pradyumna (Kṛṣṇa fia); sāmba—Sāmba; amba—Amba; suta-ādayaḥ—gyermekek; aparāḥ—a többi hölgy; yāḥ—azok; ca—szintén; āhṛtāḥ—hasonlóan hozta; bhauma-vadhe—a királyok megölése után; sahasraśaḥ—ezrek által.
FORDÍTÁS
Pradyumna, Sāmba, Amba és mások mind e hölgyek gyermekei. Rukmiṇīt, Satyabhāmāt és Jāmbavatīt az Úr erővel ragadta el svayaṁvara ceremóniájukról, miután számtalan királyt legyőzött, akiknek élén Śiśupāla állt. Bhaumāsura és ezernyi harcosa elpusztítása után más nőket is elrabolt. Ők mindannyian dicsőségesek.
MAGYARÁZAT
A nagy királyok kivételes képességekkel rendelkező leányainak szabad volt nyílt versenyben vőlegényt választaniuk maguknak. Ezeket a szertartásokat svayaṁvarának, vőlegényválasztásnak hívták. Mivel a svayaṁvara nyílt verseny volt vitéz hercegek és vetélytársaik között, a hercegeket a hercegnő apja hívta meg. A meghívottak között rendszerint szabályos csaták alakultak ki, a küzdelem szellemében. Néha azonban megtörtént, hogy a harcban álló hercegek életükkel fizettek egy ilyen házassági harcban, s a győztes herceg győzelmi díjként megkaphatta a hercegnőt, akiért oly sok vetélytársa elesett. Rukmiṇī, az Úr Kṛṣṇa legfőbb királynője Vidarbha királyának lánya volt, aki arra vágyott, hogy művelt és csodálatos leányát Kṛṣṇához adja. A leány legidősebb fivére azonban azt akarta, hogy húga kezét Śiśupāla királynak adják, aki Kṛṣṇa unokatestvére volt. Nyílt verseny kezdődött hát, és szokás szerint Kṛṣṇa került ki győztesen, miután páratlan vitézséggel legyőzte Śiśupālát és a többi herceget. Rukmiṇīnak tíz fia volt, köztük Pradyumna. Az Úr Kṛṣṇa több királynőt is elrabolt hasonló módon. Csodálatos rablásait a Tizedik Ének írja le. Volt tizenhatezer-száz csodálatos leány, akik egytől egyig királyleányok voltak. Bhaumāsura erőszakkal elrabolta és fogva tartotta őket, hogy érzéki vágyainak eleget tegyen. A leányok szánalomra méltóan könyörögtek az Úr Kṛṣṇához szabadulásért, s a könyörületes Úr — mivel oly buzgón imádkoztak Hozzá — harcba szállt Bhaumāsurával, megölte őt és kiszabadította a leányokat. Az elrabolt leányokat feleségül vette, annak ellenére, hogy a társadalom megítélése szerint bűnösek voltak. A mindenható Úr Kṛṣṇa elfogadta alázatos imáikat, s királynőknek kijáró tisztelettel feleségül vette őket. Így összesen tizenhatezer-száznyolc királynője élt Dvārakāban, s mindegyiküknek tíz gyermeket nemzett. Gyermekei mind felnőttek, s ugyanannyi gyermeknek adtak életet, mint apjuk. A család teljes létszáma így milliókra volt tehető.