HU/SB 3.5.49
49. VERS
- yāvad baliṁ te ’ja harāma kāle
- yathā vayaṁ cānnam adāma yatra
- yathobhayeṣāṁ ta ime hi lokā
- baliṁ haranto ’nnam adanty anūhāḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
yāvat–ahogy lehet; balim–felajánlások; te–Tiéd; aja–ó, születetlen; harāma–fel fog ajánlani; kāle–a megfelelő időben; yathā–amennyi; vayam–mi; ca–szintén; annam–gabona; adāma–részt fog venni; yatra–mire; yathā–amennyi; ubhayeṣām–Neked és nekünk is; te–mind; ime–ezek; hi–kétségtelenül; lokāḥ–élőlények; balim–felajánlások; harantaḥ–felajánlás közben; annam–gabona; adanti–enni; anūhāḥ–zavartalanul.
FORDÍTÁS
Ó, megszületetlen! Kérlek, világosíts fel bennünket, hogyan ajánlhatunk fel Néked minden élvezhető gabonát és más terményeket, hogy mi és minden élőlény a világon zavartalanul fenntarthassuk létünket, s könnyedén beszerezhessük mindazt, ami az élethez szükséges, Neked és magunknak egyaránt!
MAGYARÁZAT
A fejlett tudat az emberi életformával kezdődik el, s a félistenek formáiban fejlődik tovább, akik a felsőbb bolygókon élnek. A Föld majdnem az univerzum közepén helyezkedik el, s az emberi életforma átmenetet jelent a félisteni és a démoni élet között. A Föld fölötti bolygórendszer főként a magas intellektussal rendelkezők számára van, akiket félisteneknek neveznek. Félisteneknek azért hívják őket, mert bár életszínvonaluk a kultúrát, az élvezeteket, a fényűzést, a szépséget, a műveltséget és az élet hosszát tekintve sokkal magasabb, mégis mindig teljesen Isten-tudatosak. Ezek a félistenek mindig készen állnak a Legfelsőbb Úr szolgálatára, mert tökéletesen tisztában vannak azzal a ténnyel, hogy minden élőlény eredetileg az Úr alárendelt, örök szolgája. Azt is tudják, hogy az Úr az egyetlen, aki el tud tartani minden élőlényt, s biztosítani tudja számukra az élet minden szükségletét. A védikus himnuszok – eko bahūnāṁ yo vidadhāti kāmān, tā enam abruvann āyatanaṁ naḥ prajānīhi yasmin pratiṣṭhitā annam adāme stb. – megerősítik ezt az igazságot. A Bhagavad-gītā is bhūta-bhṛtként, minden élő teremtmény fenntartójaként említi az Urat.
A félistenek, az Úr bhaktái nem fogadják el azt a legújabb elméletet, hogy az éhezésnek a népesség növekedése az oka. A bhakták – a félistenek – tudatában vannak annak, hogy az Úr bármennyi élőlényt képes eltartani, feltéve, ha az élőlények tudják, hogyan kell enni. Ha közönséges állatokként akarnak enni, akiknek nincsen Isten-tudatuk, akkor éhezve, szegénységben és nélkülözve kell élniük, mint a vadállatoknak az erdőben. A dzsungel állatait szintén az Úr látja el a nekik való élelemmel, de nekik nincsen fejlett Isten-tudatuk. Éppen így az emberi lények az Úr kegyéből kapnak gabonát, zöldséget, gyümölcsöt és tejet, ám kötelességük, hogy elismerjék: mindez az Úr kegye. Hálából lekötelezettnek kell érezniük magukat az Úr iránt, amiért ellátja őket élelemmel. Az ételt először áldozatként Neki kell felajánlaniuk, s azután elfogyaszthatják a maradékot.
A Bhagavad-gītā ( BG 3.13) megerősíti, hogy aki az ételt az áldozat bemutatás után fogyasztja el, valódi ételt eszik, amely segíti a test és a lélek megfelelő fennmaradását, de az, aki magának főz, és nem mutat be áldozatot, csak bűnt eszik étel formájában. E bűnös evés sohasem teheti az embert boldoggá, s nem szabadítja meg a nélkülözéstől. Az éhezés nem a népesség szaporodásának a következménye, ahogy azt a csekély értelmű közgazdászok gondolják. Amikor az emberi társadalom hálás az Úrnak mindenért, amit az élet fenntartása érdekében ad, akkor egészen biztos, hogy nincs éhezés vagy ínség a társadalomban. Amikor azonban nincsenek tudatában az Úr ajándéka valódi értékének, akkor kétségtelenül nélkülözni fognak. Aki nem Isten-tudatos, egy ideig bőségben élhet a múltban elkövetett erényes tetteinek köszönhetően, de ha megfeledkezik az Úrhoz fűződő kapcsolatáról, a hatalmas anyagi természet törvényei miatt bizton számíthat rá, hogy éhezni fog. Az ember nem játszhatja ki a hatalmas anyagi természet éberségét, ha nem Isten-tudatos, azaz nem él odaadó életet.