HU/SB 3.6.33
33. VERS
- padbhyāṁ bhagavato jajñe
- śuśrūṣā dharma-siddhaye
- tasyāṁ jātaḥ purā śūdro
- yad-vṛttyā tuṣyate hariḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
padbhyām–a lábakból; bhagavataḥ–az Istenség Személyiségének; jajñe–megnyilvánult; śuśrūṣā–szolgálat; dharma–kötelesség; siddhaye–érdekében; tasyām–abban; jātaḥ–létrejött; purā–korábban; śūdraḥ–a szolgálók; yat-vṛttyā–az elfoglaltság, amely által; tuṣyate–elégedetté válik; hariḥ–az Istenség Legfelsőbb Személyisége.
FORDÍTÁS
Ezek után az Istenség Személyisége lábából a vallásos szertartások tökéletesítése érdekében megnyilvánult a szolgálat. A lábakon a śūdrák kaptak helyet, akik szolgálatukkal teszik elégedetté az Urat.
MAGYARÁZAT
A szolgálat minden élőlény valódi, eredeti feladata. Az élőlények dolga az, hogy szolgálatot végezzenek az Úrnak, s a szolgálatkész hozzáállás révén tökéletessé válhatnak a vallás terén. Az ember nem tehet szert a vallás tökéletességére, ha csupán spekulál az elméleti tudás megszerzése érdekében. A transzcendentalisták közül a jñānīk csak azért elmélkednek, hogy megkülönböztessék a lelket az anyagtól, azt azonban nem tudják, hogyan cselekszik a lélek, miután a tudás segítségével felszabadul. Azt mondják, akik csak spekulálnak, hogy a dolgokat eredeti valójukban ismerjék meg, s közben nem végeznek transzcendentális szerető szolgálatot az Úrnak, azok egyszerűen csak az idejüket vesztegetik.
Ez a vers érthetően kijelenti, hogy a szolgálat elve az Úr lábaiból jött létre a vallásos folyamat tökéletesítésének kedvéért. Ez a transzcendentális szolgálat azonban különbözik az anyagi világban tapasztalható szolgálat fogalmától. Az anyagi világban senki sem akar szolga lenni. Mindenki úr akar lenni, mert a feltételekhez kötött lélek alapvető betegsége a jogtalan hatalomvágy. A feltételekhez kötött lélek az anyagi világban uralkodni akar másokon. Az Úr külső energiája illúzióba ejti, ezért arra kényszerül, hogy az anyagi világ szolgájává váljon. Ez a feltételekhez kötött lélek valódi helyzete. Az illuzórikus külső energia utolsó csapdáját az Úrral való eggyéválás elmélete jelenti. Ennek az elméletnek köszönhetően az illúzióban lévő lélek az anyagi energia béklyójában marad, s tévesen azt hiszi, hogy felszabadult lélek, „épp olyan, mint Nārāyaṇa”.
Igazság szerint jobb, ha valaki śūdra, mint hogyha brāhmaṇa ugyan, de nem fejleszti ki a szolgálatkészséget, mert egyedül ez a viselkedés teszi az Urat elégedetté. Minden élőlénynek – még akkor is, ha tulajdonságai alapján brāhmaṇa – az Úr transzcendentális szolgálatát kell végeznie. A Bhagavad-gītā és a Śrīmad-Bhāgavatam egyaránt alátámasztja, hogy ez a szolgálatkészség az élőlény tökéletessége. Egy brāhmaṇa, kṣatriya, vaiśya vagy śūdra csak az Úr szolgálatának végzése révén hajthatja végre tökéletesen a kötelességeit. Egy brāhmaṇának tisztában kell lennie ezzel a ténnyel, hiszen tökéletesen ismeri a védikus bölcseletet. A többi csoportnak a brāhmaṇa-vaiṣṇava utasításait kell követnie (aki képzettsége alapján brāhmaṇa, cselekedetei szerint pedig vaiṣṇava). Ez tökéletessé teszi az egész társadalmat a társadalom szerkezetének rendje szempontjából. Egy olyan társadalom, amelyben ez a rend nincs meg, nem teheti elégedetté sem tagjait, sem az Urat. Még ha valaki nem is tökéletes brāhmaṇa, kṣatriya, vaiśya vagy śūdra, ha az Úr szolgálatát végzi, s nem társadalmi helyzetének javításával törődik, tökéletes emberi lénnyé válik csupán azzal, hogy kifejlődik benne a vágy a Legfelsőbb Úr szolgálatára.