HU/SB 1.8.39
39. VERS
- neyaṁ śobhiṣyate tatra
- yathedānīṁ gadādhara
- tvat-padair aṅkitā bhāti
- sva-lakṣaṇa-vilakṣitaiḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
na—nem; iyam—királyságunk földje; śobhiṣyate—gyönyörűnek látszik majd; tatra—akkor; yathā—ahogy most van; idānīm—hogyan; gadādhara—óh, Kṛṣṇa; tvat—Tiéd; padaiḥ—lábakkal; aṅkitā—jelzett; bhāti—ragyogó; sva-lakṣaṇa—a Saját jeleid; vilakṣitaiḥ—a lenyomatokkal.
FORDÍTÁS
Óh, Gadādhara [Kṛṣṇa]! Birodalmunkat most lábad nyomai jelölik, s emiatt oly gyönyörűnek tűnik! Ha elmész, ennek mind vége szakad.
MAGYARÁZAT
Az Úr lábán olyan sajátságos jelek vannak, amelyek megkülönböztetik Őt másoktól. Többek között a zászló, a villám, az elefánthajtó bot, az ernyő, a lótusz és a korong jelét viseli a talpán, s ezek a jelek nyomot hagytak a puha homokban, amerre járt. Hastināpura földjét is ezek a jelek díszítették, amikor az Úr Śrī Kṛṣṇa a Pāṇḍavákkal volt, s a Pāṇḍavák királysága e szerencsés jeleknek köszönhetően virágzott. Kuntīdevī ezeket a különleges jegyeket hangsúlyozta ki, s az Úr távollétében a rossz szerencsétől tartott.