HU/SB 3.6.40
40. VERS
- yato ’prāpya nyavartanta
- vācaś ca manasā saha
- ahaṁ cānya ime devās
- tasmai bhagavate namaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
yataḥ–akitől; aprāpya–mivel képtelen felmérni; nyavartanta–abbahagyja a próbálkozást; vācaḥ–szavak; ca–szintén; manasā–az elmével; saha–vele; aham ca–az ego is; anye–mások; ime–mindezek; devāḥ–félistenek; tasmai–Neki; bhagavate–az Istenség Személyiségének; namaḥ–hódolatunkat ajánlani.
FORDÍTÁS
A szavak, az elme és az ego irányító félisteneikkel együtt kudarcot vallottak az Istenség Legfelsőbb Személyiségének megismerésében. Ezért a józan észre hallgatva csupán tiszteletteljes hódolatunkat kell ajánlanunk az Úrnak.A szavak, az elme és az ego irányító félisteneikkel együtt kudarcot vallottak az Istenség Legfelsőbb Személyiségének megismerésében. Ezért a józan észre hallgatva csupán tiszteletteljes hódolatunkat kell ajánlanunk az Úrnak.
MAGYARÁZAT
Azok, akik a békához hasonlóan csak számítgatnak, előállhatnak azzal a kifogással, hogy ha az Abszolútat még a beszéd, az elme és az ego irányító istenségei, vagyis a Védák, Brahmā, Rudra, valamint a Bṛhaspati vezette összes félisten sem képesek megismerni; miért érdekli akkor a bhaktákat ennyire ez a megismerhetetlen dolog? A válasz az, hogy azt a transzcendentális eksztázist, amelyet a bhakták az Úr kedvteléseinek elbeszélésekor éreznek, az abhakták és az elméjükben spekulálók semmi esetre sem ismerhetik. Ha az ember nem érez transzcendentális örömet, automatikusan felhagy a spekulálással és a végkövetkeztetések kiagyalásával, mert látni fogja, hogy azok nélkülöznek minden realitást, s nem nyújtanak semmiféle élvezetet. A bhakták legalább azt tudják, hogy az Abszolút Igazság az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Viṣṇu, ahogy azt a védikus himnusz alátámasztja: oṁ tad viṣṇoḥ paramaṁ padaṁ sadā paśyanti sūrayaḥ. A Bhagavad-gītā (BG 15.15) szintén megerősíti ezt a tényt: vedaiś ca sarvair aham eva vedyaḥ. Az embernek a védikus tudás művelésével meg kell ismernie az Úr Kṛṣṇát, s nem szabad az aham („én”) szón elmélkednie. A Legfelsőbb Igazság megértésének egyetlen módja az odaadó szolgálat, ahogyan azt a Bhagavad-gītā (BG 18.55) is elmondja: bhaktyā mām abhijānāti yāvān yaś cāsmi tattvataḥ. Csakis az odaadó szolgálat révén tudhatja meg az ember, hogy a végső igazság az Istenség Személyisége, s hogy Brahman és Paramātmā csak az Ő részleges aspektusai. Ezt erősíti meg ebben a versben a nagy bölcs, Maitreya. Odaadással, őszintén meghódol (namaḥ) az Istenség Legfelsőbb Személyisége, bhagavate előtt. Az embernek az olyan nagy bölcsek és bhakták nyomdokait kell követnie, mint Maitreya és Vidura, Parīkṣit Mahārāja és Śukadeva Gosvāmī, s az Úr transzcendentális odaadó szolgálatát kell végeznie, ha meg akarja ismerni az Úr eredeti arcát, amely túl van a Brahmanon és a Paramātmān.
Így végződnek a Bhaktivedanta-magyarázatok a Śrīmad-Bhāgavatam Harmadik Énekének hatodik fejezetéhez, melynek címe: „Az univerzális forma teremtése”.