HU/SB 3.22.4
4. VERS
- ato hy anyonyam ātmānaṁ
- brahma kṣatraṁ ca rakṣataḥ
- rakṣati smāvyayo devaḥ
- sa yaḥ sad-asad-ātmakaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
ataḥ—ezért; hi—bizonyára; anyonyam—egymást; ātmānam—az önvaló; brahma—a brāhmaṇák; kṣatram—a kṣatriyák; ca—és; rakṣataḥ—védik; rakṣati sma—védi; avyayaḥ—változatlan; devaḥ—az Úr; saḥ—Ő; yaḥ—aki; sat-asat-ātmakaḥ—az ok és okozat formája.
FORDÍTÁS
Ezért védelmezik egymást és magukat a brāhmaṇák és a kṣatriyák, s az Úr, aki az ok és az okozat egyszerre, ám mégis változatlan, megvédi őket egymáson keresztül.
MAGYARÁZAT
A varṇa és āśrama mint társadalmi szervezet egészében egy olyan együttműködésen alapuló rendszer, melynek célja, hogy mindenkit a lelki megvalósítás legmagasabb szintjére emeljen. A kṣatriyáknak meg kell védeniük a brāhmaṇákat, a brāhmaṇáknak pedig fel kell világosítaniuk a kṣatriyákat. Ha a brāhmaṇák és a kṣatriyák kellőképpen együttműködnek, akkor a többi, alacsonyabb rangú rendre, a vaiśyákra, vagyis a kereskedőkre és a śūdrákra, a munkásokra is automatikusan jó élet vár. A védikus társadalom kiépített rendszerének alapját teljes mértékben a brāhmaṇák és kṣatriyák fontossága jelentette. Az Úr a valódi oltalmazó, mégis távol marad a védelem tettétől. Létrehozza a brāhmaṇákat a kṣatriyák védelmére, s a kṣatriyákat a brāhmaṇák védelmére. Ő minden cselekedettől távol marad, ezért nirvikārának nevezik, ami annyit jelent, hogy nem cselekszik. Az Úrnak nincs semmi kötelessége. Olyan hatalmas, hogy nem személyesen cselekszik, hanem energiái működnek. A brāhmaṇák, a kṣatriyák és minden más, amit látunk, különféle egymásra ható energiák.
Noha az egyéni lelkek mind különböznek egymástól, a Felső Önvaló, a Felsőlélek az Istenség Legfelsőbb Személyisége. Egyéniség tekintetében az önvaló bizonyos tulajdonságokban különbözhet másoktól, és talán másféle cselekedeteket végez — a brāhmaṇákét, a kṣatriyákét vagy a vaiśyákét —, ám ha a különféle egyéni lelkek teljes mértékben együttműködnek egymással, akkor az Istenség Legfelsőbb Személyisége mint Felsőlélek, Paramātmā — lévén minden egyéni lélekben ugyanaz — elégedett lesz, s megad nekik minden védelmet. Ahogy korábban említettük, a brāhmaṇák az Úr szájából jöttek létre, a kṣatriyák pedig a mellkasából vagy a karjaiból. Ha a különféle kasztok, azaz társadalmi rendek annak ellenére, hogy látszólag eltérő tevékenységet végeznek, mégis együttműködnek, az Úr elégedett. Ez a négy varṇa és négy āśrama intézményének lényege. Ha a különféle āśramák és varṇák tagjai teljes együttműködésben cselekszenek a Kṛṣṇa-tudatban, akkor az Úr kétségtelenül biztos védelmet nyújt a társadalomnak.
A Bhagavad-gītāban az áll, hogy az Úr a tulajdonosa minden testnek. Az egyéni lélek saját testének a tulajdonosa, de az Úr egyértelműen kijelenti: „Kedves Bhāratám, tudnod kell, hogy Én kṣetra-jña is vagyok.” Kṣetra-jña azt jelenti: „a test ismerője vagy tulajdonosa”. Az egyéni lélek az egyéni test tulajdonosa, de a Felsőlélek, az Istenség Személyisége, Kṛṣṇa, minden test fölött rendelkezik. Ő nemcsak az emberek, de a madarak, a többi állat és minden más élőlény testének is a tulajdonosa, s nemcsak ezen a bolygón, hanem mindenhol máshol is. Ő a Legfelsőbb tulajdonos, ezért az, hogy megvédelmezi az egyéni lelkeket, nem osztja meg Őt: ugyanaz marad. Az, hogy a nap délben mindenkinek a fejére süt, nem jelenti azt, hogy a nap részekre osztódik. Az ember azt gondolja, hogy a nap csak az ő fejére süt, ám ötezer mérfölddel távolabb egy másik ember szintén azt hiszi, hogy egyedül az ő fejét érik a nap sugarai. A Felsőlélek, az Istenség Legfelsőbb Személyisége ugyanígy egyetlen, de úgy tűnik, mintha külön figyelne minden egyéni lélekre. Ez nem jelenti azt, hogy az egyéni lélek és a Felsőlélek ugyanaz. Minőség tekintetében egyek, mert mindkettő szellemi lélek, ám mégis különböznek egymástól.