HU/SB 9.14.12
12. VERS
- kumāro mātaraṁ prāha
- kupito ’līka-lajjayā
- kiṁ na vacasy asad-vṛtte
- ātmāvadyaṁ vadāśu me
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
kumāraḥ—a gyermek; mātaram—anyjának; prāha—mondta; kupitaḥ—nagyon dühösen; alīka—szükségtelenül; lajjayā—szégyennel; kim—miért; na—nem; vacasi—mondod; asat-vṛtte—ó, szemérmetlen nőszemély; ātma-avadyam—a hibát, amit elkövettél; vada—mondd; āśu—azonnal; me—nekem.
FORDÍTÁS
A gyermek ekkor nagy haragra gerjedt, és azt követelte, hogy anyja azonnal mondja meg az igazat. Így szólt: „Szemérmetlen asszony! Mi haszna fölöslegesen restelkedned? Miért nem ismered be a hibádat? Azonnal mondd el nekem, hogyan léptél rossz útra!”