HU/SB 6.7.13
13. VERS
- yaḥ pārameṣṭhyaṁ dhiṣaṇam
- adhitiṣṭhan na kañcana
- pratyuttiṣṭhed iti brūyur
- dharmaṁ te na paraṁ viduḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
yaḥ—bárki; pārameṣṭhyam—királyi; dhiṣaṇam—trón; adhitiṣṭhan—rajta ülni; na—nem; kañcana—bárki; pratyuttiṣṭhet—keljen fel előtte; iti—így; brūyuḥ—akik azt mondják; dharmam—a vallás törvényei; te—ők; na—nem; param—magasabb; viduḥ—ismerik.
FORDÍTÁS
Tudhatjuk, hogy nem ismeri a magasabb rendű vallásos elveket az, aki azt mondja, hogy annak, aki a király emelt trónján ül, nem kell felállnia, hogy tiszteletét ajánlja egy másik királynak vagy brāhmaṇának.
MAGYARÁZAT
Śrīla Viśvanātha Cakravartī Ṭhākura ezzel kapcsolatban elmondja, hogy amikor egy elnök vagy egy király a trónján ül, nem kell tiszteletét mutatnia mindenkinek, aki a trónterembe lép, de olyan feljebbvalóinak, mint a lelki tanítómester, a brāhmaṇák és a vaiṣṇavák, fel kell ajánlania hódolatát. Erre sok példa van. Amikor az Úr Kṛṣṇa a trónján ült, és Nārada belépett a terembe, még Maga az Úr Kṛṣṇa is azonnal felállt rangosabb embereivel és minisztereivel együtt, hogy tiszteletteljes hódolatát ajánlja Nāradának. Nārada tisztában volt azzal, hogy Kṛṣṇa az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Kṛṣṇa pedig tudta, hogy Nārada a bhaktája, de annak ellenére, hogy Kṛṣṇa a Legfelsőbb Úr, Nārada pedig a híve, az Úr követte a vallási etikettet. Nārada brahmacārī volt, brāhmaṇa és nagy bhakta, ezért még Kṛṣṇa is, aki a király szerepét töltötte be, tiszteletteljes hódolatát ajánlotta neki. Így viselkedtek az emberek a védikus civilizációban. Az olyan civilizáció, amelyben az emberek nem tudják, hogyan kell tisztelni Nārada és Kṛṣṇa képviselőit, nem tudják, hogyan kell felépülnie a társadalomnak, és hogyan fejlődhet az ember a Kṛṣṇa-tudatban — egyszóval egy olyan társadalom, amely csak azzal törődik, hogy évről évre új autókat gyártson és új felhőkarcolókat építsen, s aztán lerombol mindent, hogy újakat csináljon helyettük — lehet technológiailag fejlett társadalom, de ez nem emberi civilizáció. Az emberi civilizáció akkor nevezhető fejlettnek, ha tagjai követik a cātur-varṇya rendszert, az élet négy rendjének rendszerét. A legkiválóbb, elsőrangú embereknek kell tanácsadóknak lenniük, a másodosztályú embereknek az irányítás feladatát kell vállalniuk, a harmadosztályú emberek az élelmiszer előállításáért és a tehénvédelemért felelősek, a negyedosztályú emberek pedig a társadalom három felsőbb osztályának tartoznak engedelmességgel. Aki nem követi a társadalmi rendszert, azt ötödrangú embernek kell tekinteni. A védikus törvények és szabályok nélküli társadalom nem segít az emberiségen. Ahogyan ebben a versben olvashatjuk, dharmaṁ te na paraṁ viduḥ: az ilyen társadalom nem ismeri az élet célját és a vallás legmagasabb rendű elvét.