HU/SB 7.2.36
36. VERS
- tatra ha preta-bandhūnām
- āśrutya paridevitam
- āha tān bālako bhūtvā
- yamaḥ svayam upāgataḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
tatra—ott; ha—bizonyára; preta-bandhūnām—a halott király barátainak és rokonainak; āśrutya—hallatán; paridevitam—a hangos siránkozás (ami olyan hangos volt, hogy Yamarāja bolygójáról is lehetett hallani); āha—mondta; tān—nekik (a búsuló királynőknek); bālakaḥ—egy fiú; bhūtvā—válni; yamaḥ—Yamarāja, a halál ura; svayam—személyesen; upāgataḥ—miután jött.
FORDÍTÁS
Amikor a királynők a király halott teste fölött sírtak, hangos zokogásukat még Yamarāja birodalmában is hallani lehetett. Egy kisfiú alakját felöltve Yamarāja maga jött el a halott rokonaihoz, s a következő tanácsokat adta nekik:
MAGYARÁZAT
Az élőlény néha kénytelen elhagyni a testét, s kénytelen egy másikba kerülni, Yamarāja ítéletének megfelelően. A feltételekhez kötött lélek számára azonban nehéz egy új testbe lépni, amíg a jelenlegi halott test meg nem semmisült a krematóriumban vagy valamilyen más módon. Az élőlény ragaszkodik jelenlegi testéhez, s nem akar egy másikba kerülni, ezért a köztes időszakban szellemként él. Ha az élőlény, aki már elhagyta a testét, jámboran élt, Yamarāja, hogy enyhítsen szenvedésén, ad neki egy másik testet. A király testében lakó élőlény valamelyest ragaszkodott testéhez, ezért most szellemként lebegett, így hát Yamarāja különleges megfontolásból ellátogatott a búsuló rokonokhoz, hogy személyesen tanítsa őket. Gyermekként ment hozzájuk, mert a gyerekeknek nem állnak az útjukba, hanem mindenhová beengedik őket, még a király palotájába is. Emellett ez a gyermek filozófiáról beszélt, s az embereket nagyon érdekli a filozófia, ha egy gyermek szájából hallják.