HU/SB 7.2.58

Revision as of 08:12, 27 July 2019 by Aditya (talk | contribs) (Srimad-Bhagavatam Compile Form edit)
(diff) ← Older revision | Latest revision (diff) | Newer revision → (diff)

Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


58. VERS

śrī-hiraṇyakaśipur uvāca
bāla evaṁ pravadati
sarve vismita-cetasaḥ
jñātayo menire sarvam
anityam ayathotthitam


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

śrī-hiraṇyakaśipuḥ uvāca—Śrī Hiraṇyakaśipu mondta; bāle—miközben Yamarāja egy fiú alakjában; evam—így; pravadati—nagyon filozofikusan beszélt; sarve—mind; vismita—elcsodálkoztak; cetasaḥ—szívük; jñātayaḥ—a rokonok; menire—gondolták; sarvam—minden anyagi; anityam—ideiglenes; ayathā-utthitam—az átmeneti megnyilvánulásból származik.


FORDÍTÁS

Hiraṇyakaśipu így szólt: Amikor Yamarāja egy kisfiú képében a Suyajña halott testét körülvevő rokonokat tanította, filozofikus szavai mindenkit megdöbbentettek. Megértették, hogy minden, ami anyagi, ideiglenes, és nem létezik örökké.


MAGYARÁZAT

Ezt erősíti meg a Bhagavad-gītā (BG 2.18). Antavanta ime dehā nityasyoktāḥ śarīriṇaḥ: a test mulandó, de a lélek a testben elpusztíthatatlan. Ezért aztán az emberi társadalom azon tagjainak, akik fejlett tudással rendelkeznek, kötelességük, hogy a megsemmisíthetetlen lélek örök helyzetét tanulmányozzák, és nem szabad értékes idejüket az emberi élet során arra vesztegetni, hogy csupán fenntartsák a testüket, miközben nem törődnek azzal, mi is az életben az igazi kötelesség. Minden emberi lénynek törekednie kell arra, hogy megértse, hogyan lehet a szellemi lélek boldog, és hogyan érhet el egy gyönyörrel és tudással teli örök életet. Az emberi lényeknek ezeket a kérdéseket kell tanulmányozniuk, s nem szabad csupán az átmeneti testtel foglalkozniuk, ami elkerülhetetlenül megváltozik. Senki sem tudhatja, hogy ismét emberi testbe kerül-e; nincs rá biztosíték, mert tettei alapján az ember a félisteni testtől egy kutyatestig bármilyen testet kaphat. Ezzel kapcsolatban Śrīla Madhvācārya megjegyzi:

ahaṁ mamābhimānādi-
tva-yathottham anityakam
mahadādi yathotthaṁ ca
nityā cāpi yathotthitā
asvatantraiva prakṛtiḥ
sva-tantro nitya eva ca
yathārtha-bhūtaś ca para
eka eva janārdanaḥ

Egyedül Janārdana, az Istenség Legfelsőbb Személyisége létezik örökké, míg teremtése, az anyagi világ ideiglenes. Ezért mindazok, akiket az anyagi energia a bűvöletében tart, s akik az „én ez a test vagyok, és minden, ami a testhez tartozik, az enyém” gondolkodásmódban merülnek el, illúzióban vannak. Az embernek csakis Janārdana örök részének szabad tekintenie magát, és az anyagi világban, különösen az emberi életformában arra kell törekednie, hogy visszatérve Istenhez elnyerje Janārdana társaságát.