HU/SB 7.5.39-40
39-40. VERSEK
- nairṛtās te samādiṣṭā
- bhartrā vai śūla-pāṇayaḥ
- tigma-daṁṣṭra-karālāsyās
- tāmra-śmaśru-śiroruhāḥ
- nadanto bhairavaṁ nādaṁ
- chindhi bhindhīti vādinaḥ
- āsīnaṁ cāhanañ śūlaiḥ
- prahrādaṁ sarva-marmasu
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
nairṛtāḥ—a démonok; te—ők; samādiṣṭāḥ—utasításokkal tökéletesen ellátva; bhartrā—mesterük által; vai—valóban; śūla-pāṇayaḥ—háromágú szigonyokkal a kezükben; tigma—nagyon hegyes; daṁṣṭra—fogak; karāla—és félelmetes; āsyāḥ—arcok; tāmra-śmaśru—rézvörös bajuszok; śiroruhāḥ—és haj; nadantaḥ—vibrálva; bhairavam—félelmetes; nādam—hang; chindhi—vágd; bhindhi—darabold fel; iti—így; vādinaḥ—beszélvén; āsīnam—aki szótlanul ült; ca—és; ahanan—megtámadták; śūlaiḥ—háromágú szigonyaikkal; prahrādam—Prahlāda Mahārāját; sarva-marmasu—testének érzékeny részein.
FORDÍTÁS
A démonok [rākṣasák], Hiraṇyakaśipu szolgái aztán háromágú szigonyaikkal Prahlāda Mahārāja testének érzékeny részeire támadtak. Mindannyiuknak ijesztő arcuk, éles foguk, rézvörös szakálluk és hajuk volt, és rendkívül félelmetesek voltak. „Daraboljuk fel! Nyársaljuk fel!” — üvöltötték nagy hangon, majd lesújtottak Prahlāda Mahārājára, aki szótlanul ült, s az Istenség Legfelsőbb Személyiségén meditált.