HU/SB 7.9.12
12. VERS
- tasmād ahaṁ vigata-viklava īśvarasya
- sarvātmanā mahi gṛṇāmi yathā manīṣam
- nīco ’jayā guṇa-visargam anupraviṣṭaḥ
- pūyeta yena hi pumān anuvarṇitena
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
tasmāt—ezért; aham—én; vigata-viklavaḥ—feladva az elmélkedést arról, hogy alkalmatlan vagyok; īśvarasya—az Istenség Legfelsőbb Személyiségének; sarva-ātmanā—teljes meghódolással; mahi—dicsőség; gṛṇāmi—eléneklem vagy elmondom; yathā manīṣam—amennyire az intelligenciámtól telik; nīcaḥ—noha alacsony származású vagyok (apám egy nagy démon, aki egyáltalán nem rendelkezik jó tulajdonságokkal); ajayā—tudatlanság miatt; guṇa-visargam—az anyagi világ (ahol az élőlény aszerint születik meg, hogy mennyire szennyezik be a természet kötőerői); anupraviṣṭaḥ—belépett; pūyeta—tisztuljon meg; yena—ami által (az Úr dicsősége által); hi—valójában; pumān—egy személy; anuvarṇitena—énekelt vagy elmondott.
FORDÍTÁS
Ezért noha démonikus családban születtem, minden bizonnyal teljes igyekezettel fordulhatok imáimmal az Úrhoz, amennyire csak értelmem engedi. Akiket a tudatlanság arra kényszerített, hogy az anyagi világba jöjjenek, mind megtisztulhatnak az anyagi élettől, ha imákat mondanak az Úrhoz és hallanak dicsőségéről.
MAGYARÁZAT
Egyértelműen kiderül ebből, hogy nincs szükség arra, hogy egy bhakta nemesi családban szülessen, hogy gazdag, előkelő vagy nagyon szép legyen. E tulajdonságok közül egy sem segíti elő az odaadó szolgálatot. Az embernek odaadóan így kell éreznie: „Isten hatalmas, én pedig parányi vagyok, ezért kötelességem, hogy imákkal forduljak Hozzá.” Csakis erre az alapra építve lehet megérteni és szolgálni az Urat. Az Úr a Bhagavad-gītāban (BG 18.55) így szól:
- bhaktyā mām abhijānāti
- yāvān yaś cāsmi tattvataḥ
- tato māṁ tattvato jñātvā
- viśate tad-anantaram
„Engem, az Istenség Legfelsőbb Személyiségét egyedül az odaadó szolgálat által lehet igazán megérteni. Ha valaki az ilyen odaadás révén tudatát teljesen Bennem merítette el, beléphet Isten birodalmába.” Prahlāda Mahārāja úgy határozott tehát, hogy legszebb imáit ajánlja fel az Úrnak, s nem törődik anyagi helyzetével.