HU/SB 7.9.51
51. VERS
- śrī-nārada uvāca
- etāvad varṇita-guṇo
- bhaktyā bhaktena nirguṇaḥ
- prahrādaṁ praṇataṁ prīto
- yata-manyur abhāṣata
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
śrī-nāradaḥ uvāca—Śrī Nārada Muni mondta; etāvat—eddig; varṇita—leírtam; guṇaḥ—transzcendentális tulajdonságok; bhaktyā—odaadással; bhaktena—a bhakta (Prahlāda Mahārāja) által; nirguṇaḥ—a transzcendentális Úr; prahrādam—Prahlāda Mahārājának; praṇatam—aki meghódolt az Úr lótuszlábának; prītaḥ—elégedett lévén; yata-manyuḥ—uralkodva a dühén; abhāṣata—beszélni kezdett (a következőképpen).
FORDÍTÁS
Nārada, a nagy szent így szólt: Prahlāda Mahārāja, az Úr bhaktája imáival, melyeket a transzcendens síkjáról ajánlott fel, megbékítette az Úr Nṛsiṁhadevát. Az Úr félretette dühét, s mivel végtelenül kedves volt Prahlādához, aki a földre borulva ajánlotta Neki hódolatát, így szólt:
MAGYARÁZAT
Ebben a versben fontos a nirguṇa szó. A māyāvādī filozófusok az Abszolút Igazságot nirguṇának vagy nirākārának tekintik. A nirguṇa szó olyan személyre utal, akinek nincsenek anyagi tulajdonságai. Az Úr, aki lelki tulajdonságokkal teli, uralkodott dühén, s beszélni kezdett Prahlādához.