HU/SB 9.13.11
11. VERS
- devā ūcuḥ
- videha uṣyatāṁ kāmaṁ
- locaneṣu śarīriṇām
- unmeṣaṇa-nimeṣābhyāṁ
- lakṣito ’dhyātma-saṁsthitaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
devāḥ ūcuḥ—a félistenek mondták; videhaḥ—bármilyen anyagi test nélkül; uṣyatām—élj; kāmam—ahogy akarsz; locaneṣu—a szemében; śarīriṇām—azoknak, akik anyagi testtel rendelkeznek; unmeṣaṇa-nimeṣābhyām—nyilvánulj meg vagy maradj megnyilvánulatlan, vágyad szerint; lakṣitaḥ—látva; adhyātma-saṁsthitaḥ—lelki testben élve.
FORDÍTÁS
A félistenek így szóltak: Hadd éljen Nimi Mahārāja anyagi test nélkül! Éljen lelki testben az Istenség Legfelsőbb Személyisége személyes társaként, és vágya szerint nyilvánuljon meg vagy maradjon megnyilvánulatlan a közönséges, anyagi testet öltött emberek előtt!
MAGYARÁZAT
A félistenek azt akarták, hogy Nimi Mahārāja életre keljen, de Nimi Mahārāja nem akart elfogadni egy újabb anyagi testet. Ebben a helyzetben a szentek kérésére a félistenek azt az áldást adták neki, hogy lelki testben élhessen. A közönséges emberek általános megértése szerint kétféle lelki test van. A „lelki test” kifejezést néha a szellemtestre használják. Az az istentagadó ember, aki bűnös tetteket követ el, s aztán meghal, arra ítéltetett, hogy nem kaphat durva anyagi testet, amely az öt elemből áll, hanem egy elméből, értelemből és egóból álló finom fizikai testben kell élnie. Azonban ahogy a Bhagavad-gītā elmagyarázza, a bhakták elhagyhatják az anyagi testüket, és kaphatnak egy olyan lelki testet, amelyet nem árnyékol be az anyag, sem a durva, sem a finom (tyaktvā dehaṁ punar janma naiti mām eti so ’rjuna). A félistenek így azt az áldást adták Nimi királynak, hogy egy tisztán lelki testben élhet, amely mentes minden durva és finom anyagi szennytől.
Az Istenség Legfelsőbb Személyiségét az Ő saját transzcendentális vágyának megfelelően láthatjuk vagy nem láthatjuk. Hozzá hasonlóan a bhakta is maga dönthet, hogy mások lássák-e vagy sem, mert a bhakta jīvan-mukta. Ahogy a Bhagavad-gītā kijelenti, nāhaṁ prakāśaḥ sarvasya yogamāyā-samāvṛtaḥ: az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Kṛṣṇa nem nyilvánul meg bárki előtt. A közönséges emberek számára láthatatlan. Ataḥ śrī-kṛṣṇa-nāmādi na bhaved grāhyam indriyaiḥ: Kṛṣṇát, valamint nevét, hírét, tulajdonságait és mindazt, ami a személyes tulajdonát képezi, nem érthetjük meg anyagi módon. Ha valaki nem áll fejlett szinten a lelki életben (sevonmukhe hi jihvādau), nem láthatja Kṛṣṇát. Az a képesség tehát, hogy Kṛṣṇát lássuk, Kṛṣṇa kegyétől függ. Ugyanebben a kiváltságban részesült Nimi Mahārāja is: saját vágya szerint láthatóvá illetve láthatatlanná válhatott. Nimi Mahārāja így örök, lelki testében élt az Istenség Legfelsőbb Személyisége társaként.