HU/SB 10.6.13
13. VERS
- niśā-carītthaṁ vyathita-stanā vyasur
- vyādāya keśāṁś caraṇau bhujāv api
- prasārya goṣṭhe nija-rūpam āsthitā
- vajrāhato vṛtra ivāpatan nṛpa
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
niśā-carī—a rākṣasī; ittham—így; vyathita-stanā—nagyon szenvedett a mellét érő nyomás miatt; vyasuḥ—életét vesztette; vyādāya—száját hatalmasra tátva; keśān—hajtincsek; caraṇau—két lába; bhujau—két keze; api—szintén; prasārya—széttárva; goṣṭhe—a legelőn; nija-rūpam āsthitā—eredeti démontestében maradt; vajra-āhataḥ—megölte Indra villáma; vṛtraḥ—Vṛtrāsura; iva—mintha; apatat—összerogyott; nṛpa—ó, király.
FORDÍTÁS
Így ért véget Pūtanā démon élete, akinek nagy szenvedést okozott, hogy Kṛṣṇa a mellére támadt. Ó, Parīkṣit király! Száját hatalmasra tátva, kezét-lábát szétvetve, zilált hajjal úgy zuhant a földre a legelőn eredeti testében, rākṣasīként, ahogy Vṛtrāsura esett el, amikor Indra villáma megölte őt.
MAGYARÁZAT
Pūtanā hatalmas rākṣasī volt, aki ismerte annak a művészetét, hogyan kendőzheti el eredeti formáját a misztikus erő segítségével, amikor azonban meghalt, a misztikus hatalom többé nem tudta elrejteni, s így eredeti formájában jelent meg.