HU/SB 10.13.23
23. VERS
- tato nṛponmardana-majja-lepanā-
- laṅkāra-rakṣā-tilakāśanādibhiḥ
- saṁlālitaḥ svācaritaiḥ praharṣayan
- sāyaṁ gato yāma-yamena mādhavaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
tataḥ—ezután; nṛpa—ó, király (Parīkṣit Mahārāja); unmardana—olajjal megmasszírozva őket; majja—fürdetve; lepana—bedörzsölve a testet olajjal és szantálfapéppel; alaṅkāra—ékszerekkel feldíszítve; rakṣā—védelmező mantrákat énekelve; tilaka—tizenkét helyen tilaka jellel díszítve a testet; aśana-ādibhiḥ—és bőségesen megetetve őket; saṁlālitaḥ—ily módon gondoskodtak róluk a mamák; sva-ācaritaiḥ—jellemző viselkedésükkel; praharṣa-yan—nagy örömet okozva a mamáknak; sāyam—este; gataḥ—megérkeztek; yāma-yamena—amint minden tettnek lejárt az ideje; mādhavaḥ—az Úr Kṛṣṇa.
FORDÍTÁS
Ó, Parīkṣit Mahārāja! Kedvteléseinek szokásos menetét követve aztán este Kṛṣṇa visszatért minden egyes tehénpásztorfiú otthonába, és éppen úgy cselekedett, ahogyan az eredeti fiúk, transzcendentális boldogsággal árasztva el a mamákat. A mamák gondjaikba vették fiaikat: olajjal masszírozták és megfürdették őket, testüket szantálfa péppel dörzsölték be, ékszerekkel díszítették fel őket, védelmező mantrákat énekeltek, tilakát festettek a testükre, és megetették őket. Valamennyien személyesen szolgálták Kṛṣṇát.