HU/SB 7.7.38
38. VERS
- ko ’ti-prayāso ’sura-bālakā harer
- upāsane sve hṛdi chidravat sataḥ
- svasyātmanaḥ sakhyur aśeṣa-dehināṁ
- sāmānyataḥ kiṁ viṣayopapādanaiḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
kaḥ—mi; ati-prayāsaḥ—nehéz törekvés; asura-bālakāḥ—ó, démonok fiai; hareḥ—az Istenség Legfelsőbb Személyiségének; upāsane—az odaadó szolgálat végzésében; sve—a sajátjában; hṛdi—a szív mélye; chidra-vat—mint az űr; sataḥ—aki mindig létezik; svasya—az önvalónak vagy az élőlénynek; ātmanaḥ—a Felsőléleknek; sakhyuḥ—a jóakaró barátnak; aśeṣa—határtalan; dehinām—a megtestesült lelkeknek; sāmānyataḥ—általában; kim—mi szükség; viṣaya-upapādanaiḥ—olyan cselekedetekkel, amelyek biztosítják az érzéktárgyakat az érzéki élvezethez.
FORDÍTÁS
Ó, barátaim, asurák fiai! Az Istenség Legfelsőbb Személyisége Felsőlélek aspektusában örökké jelen van minden élőlény szívének mélyén. Valójában Ő minden élőlény jóakarója és barátja, s imádata egyáltalán nem nehéz. Miért nem végzik hát az emberek az Ő odaadó szolgálatát? Miért ragaszkodnak olyannyira ahhoz, hogy fölöslegesen mesterséges dolgokat hozzanak létre az érzékkielégítésük érdekében?
MAGYARÁZAT
Az Istenség Személyisége a legfelsőbb, ezért senki sem egyenlő Vele, és senki sem hatalmasabb Nála. Az Istenség Legfelsőbb Személyisége bhaktája mégis könnyen elérheti Őt. Az Urat az éghez hasonlítják, mert az ég hatalmas, mégis mindenki elérheti — nemcsak az emberi lények, de az állatok is. A Legfelsőbb Úr Paramātmā arculatában mint legjobb jóakaró és barát létezik. A Védák megerősítik: sayujau sakhāyau. Az Úr Felsőlélekként mindig ott van az élőlénnyel az élőlény szívében. Olyan jó barátunk, hogy velünk marad a szívünkben, hogy könnyen kapcsolatot teremthessünk Vele. Ezt megtehetjük pusztán az odaadó szolgálat segítségével (śravaṇaṁ kīrtanaṁ viṣṇoḥ smaranaṁ pāda-sevanam). Amint valaki hall az Istenség Legfelsőbb Személyiségéről (kṛṣṇa-kīrtana), azonnal kapcsolatba kerül Vele. Végezze a bhakta az odaadó szolgálatnak bármelyik formáját, vagy végezze mindegyiket, azonnal kapcsolatba kerül az Úrral:
- śravaṇaṁ kīrtanaṁ viṣṇoḥ
- smaraṇaṁ pāda-sevanam
- arcanaṁ vandanaṁ dāsyaṁ
- sakhyam ātma-nivedanam
A Legfelsőbb Úrral kapcsolatba kerülni tehát egyáltalán nem nehéz (ko ’ti-prayāsaḥ). Ám ahhoz, hogy valaki a pokolba kerüljön, nagy erőfeszítésre van szükség. Ha valaki a tiltott nemi élettel, a húsevéssel, a szerencsejátékkal, az alkohol- és kábítószer élvezettel a pokolba akar jutni, nagyon sok mindenre van szüksége. A tiltott nemi élethez pénz kell, hogy bordélyházba járhasson, a húsevéshez számtalan vágóhídra van szükség, a szerencsejátékhoz kaszinók és szállodák kellenek, ha pedig részegeskedni akar, sörfőzdéket kell nyitnia. Ha tehát valaki a pokolba kíván menni, az rendkívüli igyekezetet kíván, ha azonban haza akar térni, vissza Istenhez, ehhez nincs szükség nagy erőfeszítésre. Ahhoz, hogy valaki visszamenjen Istenhez, élhet egyedül, bárhol, bármilyen körülmények között, s elegendő, ha csak nyugodtan leül, és a Felsőlelken meditál, s közben az Úrról énekel és Róla hall. Az Urat tehát nem nehéz megközelíteni. Adānta-gobhir viśatāṁ tamisram. Amiatt, hogy az ember képtelen uralkodni az érzékein, rendkívül sokat kell küzdenie, hogy a pokolba mehessen. Ha azonban józan, nagyon könnyen elnyerheti az Istenség Legfelsőbb Személyisége kegyét, mert az Úr mindig ott van vele. Ha valaki a śravaṇaṁ kīrtanaṁ viṣṇoḥ egyszerű folyamatát végzi, az Úr elégedetté válik, sőt azt mondja:
- patraṁ puṣpaṁ phalaṁ toyaṁ
- yo me bhaktyā prayacchati
- tad ahaṁ bhakty-upahṛtam
- aśnāmi prayatātmanaḥ
„Ha valaki szeretettel és odaadással áldoz Nekem egy levelet, egy virágot, egy gyümölcsöt vagy egy kevés vizet, Én elfogadom azt.” (BG 9.26) Az Úron bárhol meditálhatunk. Prahlāda Mahārāja éppen ezért azt tanácsolta barátainak, a démonok fiainak, hogy lépjenek erre az útra, amely minden nehézség nélkül hazaviszi őket, vissza Istenhez.