HU/Prabhupada 0249 - Miért vannak háborúk?
Lecture on BG 2.6 -- London, August 6, 1973
Arjunával kapcsolatban tehát nem volt kérdés, hogy harcoljon-e vagy sem. Kṛṣṇa jóváhagyásával történt, tehát harcnak kellett lennie. Mint amikor csak sétálgatunk és felmerül a kérdés, hogy "Miért kell háborúzni?" Nem túl bonyolult dolog megérteni, hiszen mindannyiunkban lakozik egy harci szellem. Még a gyerekek is harcolnak, a macskák és kutyák is harcolnak, a madarak harcolnak, a hangyák harcolnak. Mindezt láthatjuk. Akkor az emberi lények miért ne? Bennünk van a harci szellem. Ez a létezés egyik velejárója. A harc. Tehát mikor van helye a harcnak? Természetesen a jelen pillanatban a nagyratörő politikusok is harcolnak. De harcolni a védikus kultúra szerint, harcolni, azt jelenti dharma-yuddha. Vallásos elvek szerint. Nem a politikai eszmék, izmusok szeszélyei által. Ahogyan most is harcban áll a két politikai csoport, a kommunisták és a kapitalisták. Próbálják elkerülni a harcot, de az mégis folyik tovább. Amint Amerika megjeleik egy területen, Oroszország is azonnal ott terem. A legutóbbi India és Pakisztán közötti harcban, amint Nixon elnök elküldte a Hetedik Flottát, az Indiai Óceánon, Bengál partjainál, szinte India előtt... Az törvénytelen volt. De Amerika nagyon öntelt. Tehát elküldte a Hetedik Flottát talán, hogy együttérzést mutasson Pakisztán iránt. De Orosz barátaink is azonnal megjelentek. Ezért Amerikának vissza kellett vonulnia. Különben, azt hiszem Amerika támadt volna Pakisztán nevében.
Tehát ez folytatódik. A harcot nem tudod megállítani. Sokan gondolkodnak, hogy hogyan állítsák meg a háborút. De ez lehetetlen. Ez badarság. Lehetetlen. Mert a harci szellem ott van mindenkiben. Ez az élőlény ismertetőjele. Még a gyerekek is, akiknek nincs politikájuk, nincs ellenségük, még ők is harcolnak öt percig, aztán újra barátok lesznek. Tehát a harci szellem ott van. Na mármost hogyan kellene hasznosítani? Ott van a Kṛṣṇa-tudatú mozgalom. Azt mondjuk: tudatú. Nem azt mondjuk, hogy: "Ne harcolj" vagy hogy "Ezt csináld, vagy azt csináld, vagy amazt csináld", nem. Mindent Kṛṣṇa-tudatban kellene csinálni. Ez a mi propagandánk. Nirbandha-kṛṣṇa-sambandhe. Bármit csinálsz, azt kapcsolatba kell hozni Kṛṣṇa elégedettségével. Ha Kṛṣṇa elégedettségéért cselekszel. Az a Kṛṣṇa-tudat. Kṛṣṇendriya tṛpti vāñchā tāra nāma prema (CC Adi 4.165). Ez a szeretet. Csak úgy, mint mikor szeretsz valakit, akkor a kedvesedért bármit megteszel és néha meg is teszünk bármit. Hasonlóképpen ugyanezt a dolgot kellene átfordítani Kṛṣṇára. Ez minden. Próbáld képezni magad, hogyan szeresd Kṛṣṇát és csak Kṛṣṇáért cselekedj. Ez az élet tökéletessége. Sa vai puṁsāṁ paro dharmo yato bhaktir adhokṣaje (SB 1.2.6). A bhakti szolgálatot jelent, bhaja-sevāyām. A bhaj-dhātu, odaadó szolgálat végzését jelenti, bhaja. És a bhaja; a szanszkrit nyelvtanban: kti-pratyaya, főnévvé változtatja. Ez egy ige. Vannak a pratyayak, kti pratyaya, ti pratyaya, sok pratyaya van. Tehát a bhaj-dhātu kti, megegyezik a bhaktival. A bhakti azt jelenti, hogy elégedetté tesszük Kṛṣṇát. A bhakti nem alkalmazható senki másra. Ha valaki azt mondja, hogy "Én nagy híve vagyok Kālīnak, Kālī istennőnek," az nem bhakti, az üzlet. Mert bármelyik félistent imádod, a mögött van valami cél. Általában az emberek azért válnak Kālī istennő hívévé, hogy húst ehessenek. Ez a céljuk. A védikus kultúrában a húsevőknek azt tanácsolják, hogy ne egyen vágóhídról, vagy piacról vásárolt húst. Igazából ez a rendszer, hogy vágóhidakat tartsunk fenn, a világon soha sehol nem volt elterjedt. Ez a legújabb találmány. Néha beszélgetünk keresztény úriemberekkel és amikor érdeklődünk, hogy "Az Úr Krisztus azt mondja: "Ne ölj!", akkor miért ölsz?" erre azt hozzák fel mentségükként, hogy "Krisztus is evett néha húst." Néha evett húst Krisztus, ez rendben van, de mondott Krisztus olyat, hogy "Tartsatok fenn nagy-nagy vágóhidakat és folytassátok csak a húsevést?" Nincs semmi értelme. Meglehet, hogy Krisztus evett húst. Néha ő... ha nem lenne semmi elérhető ennivaló, mit tennél? Ez más kérdés. Nagy szükségben, amikor nincs más étel, csak a hús... Eljön az az idő. Ebben a korban, a Kali-yugában, a gabona mennyisége fokozatosan csökkenni fog. Ez áll a Śrīmad-Bhāgavatamban a tizenkettedik énekben. A rizs, a gabona, a tej és a cukor sem lesznek elérhetőek. Az embernek húst kell ennie. Ez lesz az egyetlen lehetőség. És lehet, hogy még emberi húst is. Ez a bűnös élet annyira lehúz, hogy egy idő után egyre bűnösebbé válnak. Tān aham dviṣataḥ krūrān kṣīpāmy ajasram andhe-yoniṣu (BG 16.19). Azok, akik démonok, akik bűnösök, a természet törvényei szerint olyan helyzetbe kerülnek, hogy egyre démonikusabbak lesznek, így soha nem lesznek képesek megérteni, hogy ki Isten. Ez a természet törvénye. Ha el akarod felejteni Istent, akkor Isten olyan feltételeknek tesz ki, hogy soha nem fogod megérteni, hogy ki Isten. Ez a démonikus élet. Ez az idő is eljön. Jelen pillanatban néhány embert még érdekel, hogy ki Isten. Arto arthārtī jijñāsu jñānī (CC Madhya 24.95). De eljön az az idő, amikor képtelenek lesznek megérteni Istent. Az a Kali-yuga utolsó szakasza és akkor eljön Kalkī avatār. Kalkī avatāra el fog jönni. Akkor már nem lesz prédikálás az Isten tudatról, egyszerűen csak a gyilkolás, csak a gyilkolás lesz. Kalkī avatāra egyszerűen lemészárol a kardjával. És akkor újra eljön a Satya-yuga. Újra eljön az aranykor.