HU/Prabhupada 0272 - A bhakti transzcendentális
Lecture on BG 2.10 -- London, August 16, 1973
Ezek tehát a tettek, az ostoba tettek. De ha valaki a jóság kötőerejében van, az józan. Képes megérteni az élet értékét, azt, hogy hogyan kell élni, mi az élet célja. Az élet célja a Brahman megértése. Brahma jānātīti brāhmaṇaḥ. Ezért jóság kötőereje a brāhmaṇát jelenti. Hasonlóképp, a kṣatriya. Ők a guṇa-karma-vibhāgaśaḥ. Guṇa. Figyelembe kell venni a guṇát. Śrī Kṛṣṇa ezért azt mondta: catur vārṇyaṁ mayā sṛṣṭaṁ guṇa-karma-vibhāgaśaḥ (BG 4.13). Kapcsolatba kerültünk valamelyik guṇával.Ez nagyon nehéz. Azonban azonnal felülemelkedhetünk mindegyik guṇán. Azonnal. Hogyan? A bhakti-jóga folyamata által. Sa guṇān samatītyaitān brahma-bhūyāya kalpate (BG 14.26). Ha elfogadod a bhakti-jóga folyamatát, akkor többé nem hat rád a három kötőerő, a jóság, a szenvedély és a tudatlanság, egyike sem. A Bhagavad-gītā ezt is elmondja: māṁ ca avyabhicāriṇī bhakti-yogena sevate. Bárki, aki Kṛṣṇa odaadó szolgálatával van elfoglalva, avyabhicāriṇī, bármilyen eltéréstől mentes, kitartó és őszinte figyelemmel rendelkezik, az ilyen ember māṁ cāvyabhicāriṇī yogena, māṁ ca avyabhicāreṇa yogena bhajate māṁ sa guṇān samatītyaitān (BG 14.26). Azonnal e kötőerők fölé, a transzcendentális szintre emelkedik. Tehát az odaadó szolgálat nem az anyagi kötőerőkön belül történik, hanem transzcendentális. A bhakti transzcendentális. Ezért nem tudod Kṛṣṇát vagy Istent bhakti nélkül megérteni. Bhaktyā māṁ abhijānāti (BG 18.55). Csak bhaktyā māṁ abhijānāti. Máskülönben lehetetlen. Bhaktyā māṁ abhijānāti yāvan yas cāsmi tattvataḥ. A valóság, valójában ha meg akarod érteni Istent, akkor el kell fogadnod a bhakti folyamatát, az odaadó szolgálatot. Ekkor majd felemelkedsz. Ezért a Śrīmad Bhāgavatamban Nārada a következőt mondja: tyaktvā sva-dharmaṁ caraṇāmbujaṁ harer (SB 1.5.17). Ha valaki, akár csak az érzelmei miatt is adja fel az ilyen, feladja a guna szerinti saját foglalkozásából eredő kötelességét, Azt svadharmának nevezik… A svadharma a saját szerzett természetünk szerinti kötelességet jelenti. Ezt nevezik svadharmának. A brāhmaṇa, kṣatriya, vaiśya, śūdra, ezek a guṇa-karma-vibhāgaśaḥ felosztásból erednek (BG 4.13), a guṇa és a karma alapján.
Arjuna a következőt mondja: kārpaṇya-doṣopahataḥ-svabhāvaḥ (BG 2.7). „Kṣatriya vagyok.” Ő megérti, hogy: „Hibásan cselekszem. Megtagadom a harcot. Ezért ez kārpaṇya-doṣa, fösvénység.” Fösvénység azt jelenti, hogy kaptam valamilyen eszközt, hogy használjam, de ha mégsem teszem, akkor ezt nevezik fösvénynek, kṛpaṇatānak. Tehát kṛpaṇatā. Kétféle ember létezik, a brāhmaṇa és a śūdra. A brāhmaṇa és a śūdra. A brāhmaṇa azt jelenti, hogy ő nem fösvény. Megkapta a lehetőséget, hatalmas tőkét kapott az emberi test formájában, sok millió dollár értékben, ez az emberi… De nem megfelelően használja. Egyszerűen csak így látja: „Milyen szép vagyok!” Ez minden. Csak fordítsd a szépséged, használd a tőkéd, az emberi… A brāhmaṇának nagylelkűnek kell lennie.