HU/SB 3.33.28
28. VERS
- tad-dehaḥ parataḥ poṣo
- ’py akṛśaś cādhy-asambhavāt
- babhau malair avacchannaḥ
- sadhūma iva pāvakaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
tat-dehaḥ—teste; parataḥ—mások által (a Kardama teremtette leányok által); poṣaḥ—fenntartott; api—bár; akṛśaḥ—nem vékony; ca—és; ādhi—aggodalom; asambhavāt—mivel nem tűnt; babhau—ragyogott; malaiḥ—porral; avacchannaḥ—befedett; sa-dhūmaḥ—füst veszi körül; iva—mint; pāvakaḥ—egy tűz.
FORDÍTÁS
Testét a férje, Kardama által megteremtett lelki leányok vették gondjaikba, és mivel ekkor elméjét nem gyötörte semmi aggodalom, nem fogyott le. Olyan volt, mint a tűz, melyet füst ölel körül.
MAGYARÁZAT
Mivel mindig a transzcendentális gyönyör transzába merült, Devahūti nagy figyelemmel az Istenség Személyiségére rögzítette elméjét. Nem fogyott le, mivel a férje által teremtett mennyei szolgálóleányok gondoskodtak róla. Az Āyur-veda orvostudománya azt mondja, hogy ha valakit nem gyötör semmi aggodalom, általában meghízik. Devahūti Kṛṣṇa-tudatos volt, ezért nem voltak elméjében aggodalmak, így hát nem fogyott le. A lemondott életrendben az a szokás, hogy az ember nem fogad el szolgálatot egyetlen szolgától vagy cselédtől sem, ám Devahūtit mennyei szolgálóleányok szolgálták. Lehet, hogy ez látszólag ellentmond a lelki életfelfogásnak, de ahogyan a tűz még akkor is gyönyörű, ha füst borítja be, Devahūtin is látszott, hogy tökéletesen megtisztult, noha úgy tűnt, hogy fényűző körülmények között él.