HU/Prabhupada 0148 - Isten parányi szerves részei vagyunk
Lecture on SB 7.6.1 -- Madras, January 2, 1976
Ez a dharma. Szambandha, abhidhéja, prajódzsana, ez a három dolog. Az összes Véda három szintre osztható. Szambandha, az Istennel való kapcsolatunk. Ezt hívják szambandhának. Aztán abhidhéja. Ennek a kapcsolatnak megfelelően cselekednünk kell. Ezt hívják abhidhéjának. És miért cselekszünk? Hogy elérjük az élet célját. Tehát mi az élet célja? Az élet célja hazatérni, vissza Istenhez. Ez az élet célja. Isten szerves részei vagyunk. Isten szanátana, és Neki saját lakhelye van, szanátana. Parasz taszmát tu bhávó ’njó / ’vjaktó ’vjaktát szanátanah (BG 8.20). Van egy örökké létező hely. Az anyagi világ nem létezik örökké. Bhútva bhútva pralíjaté (BG 8.19). Egy bizonyos időre megnyilvánul. Ahogy a tested és az én testem is csak egy bizonyos időre nyilvánul meg. Fennmarad egy ideig. Növekszik. Melléktermékeket hoz létre. Aztán megöregszik, összemegy és vége. Ezt hívják sad-vikárának. Minden, ami anyagi. De létezik egy másik világ, ahol nincs sad-vikára, ami örök. Szanátana-dhámnak nevezik. Rólunk, lelkekről is úgy beszélnek, mint akik örökkévalóak. Na hanjaté hanjamáne saríré (BG 2.20). Az Úr is úgy beszél erről, mint szanátana. Tehát eredeti helyzetünk az, hogy szanátanák vagyunk, Krisna is szanátana és Neki van egy hajléka, ami szanátana. Mikor visszatérünk abba a szanátana-dhámba és a legfelsőbb szanátanával, Krisnával élünk… Mi is szanátanák vagyunk. A folyamatot, amivel elérhetjük az élet legfőbb célját, úgy hívják, hogy szanátana-dharma. Mi itt a szanátana-dharmát gyakoroljuk. A szanátana-dharma és a bhágavata-dharma ugyanaz a dolog. Bhágavata, Bhagaván. A bhágavata szó a Bhagavánból ered. Sri Csaitanja Maháprabu ismertette a bhágavata-dharmát. A következőt mondta: dzsívéra ‘szvarúpa’ haja – krisnéra ‘nitja-dásza’ (Cscs M.20.108.). Krisna örök szolgái vagyunk. Ez az… Jelenleg azonban az anyaggal való kapcsolatunk miatt, ahelyett, hogy Isten, Krisna szolgájává válnánk, a mája és megannyi más dolog szolgájává válunk, ezért szenvedünk. Nem vagyunk elégedettek. Nem lehetséges. Nem fér össze. Mint amikor kiveszel egy csavart a gépezetből. Ha az a csavar kiesik valahogy, már értéktelen. Ám ha ugyanazt a csavart visszarakod a gépbe, illetve ha a gépezet nem működik a csavar hiánya miatt, zűrzavaros állapotban van, tehát ha fogod ugyanazt a csavart és visszailleszted, a gépezet újra működni fog, a csavar megint nagyon értékes lesz. Tehát Isten, Krisna szerves részei vagyunk. Mamaivámsó (…) dzsíva-bhútah (BG 15.7). Ezt Krisna mondja. Jelenleg el vagyunk választva. Elesettek vagyunk. Egy másik példa a nagy tűz és a parányi szikrák esete. Az apró szikra mindaddig tűz, amíg együtt van a tűzzel. És mikor valami folytán a szikrák kiesnek a tűzből, kialszanak. Többé nincsen tűz minőségük. De ha fogod és visszahelyezed a tűzbe, újból szikra lesz belőle. Mi is ebben a helyzetben vagyunk. Valahogy eljöttünk az anyagi világba. Habár parányi részecskék vagyunk, a Legfelsőbb Úr töredék részei, de mivel itt vagyunk az anyagi világban, elfelejtettük Istennel való kapcsolatunkat és… Manah-sastháníndrijáni / prakriti-sztháni karsati (BG 15.7). Küzdünk az anyagi világ törvényei ellen, számtalan dolog ellen. Itt is azért végzünk szolgálatot, mert örök szolgák vagyunk. És amiért feladtuk a Legfelsőbb Úr szolgálatát, rengeteg más dolog szolgájává váltunk. De senki sem elégedett, ahogy a tiszteletreméltó bíró mondta, senki nem elégedett. Ez tény. Nem is lehet elégedett. Nem lehet elégedett, mert eredendően Isten szolgái vagyunk, ennek ellenére az anyagi világba helyeztek bennünket, hogy számos más dolgot szolgáljunk, melyek nem illenek hozzánk. Ezért szövünk terveket a szolgálatra. Ezt nevezik elmebeli spekulációnak. Manah-sastháníndrijáni / prakriti-sztháni karsati (BG 15.7). Küzdelem, ez egy küzdelem.