HU/Prabhupada 0165 - A megtisztított tetteket bhaktinak nevezik
Lecture on BG Introduction — New York, February 19-20, 1966
A legfelsőbb tudattal rendelkező. Ezt a Bhagavad-gíta abban a fejezetben fejti ki, ahol a dzsíva és az ísvara közötti különbségek magyarázata áll. Ksétra-ksétradnya (Bg. 13.26.). A ksétradnya úgy magyarázható, hogy az Úr ksétradnya vagy tudatos, és a dzsívák vagy az élőlények szintén tudatosak. A különbség az, hogy az élőlény csupán a saját korlátolt testéről tudatos, míg az Úr minden testről tudatos. Ísvarah szarva-bhútánám / hrid-désé ’rdzsuna tisthati (BG 18.61). Az Úr ott él minden élőlény szívében, ezért Ő minden egyes dzsíva gondolatáról, tettéről tudatos. Ezt nem szabad elfelejtenünk. Azt is elmagyarázza, hogy a Felsőlélek vagy a Legfelsőbb Személy, Isten mindenki szívében ott él, mint ísvara, az irányító és Ő mutatja az irányt. Ő mutatja az irányt. Szarvaszja csáham hridi szannivistah (BG 15.15). Ő mindenki szívében jelen van, és mindenkinek a saját vágya szerint ad iránymutatást.
Az élőlény elfelejti, mit kell tennie. Először is saját maga határozza el, hogy milyen módon fog cselekedni, majd belegabalyodik saját karmája következményeibe. Ám az egyik fajta test feladása után, mikor belép egy másik fajta testbe… Ahogy mi is feladjuk az egyik fajta ruhát a másik fajta ruháért cserébe, a Bhagavad-gíta (BG 2.22) ezt így magyarázza: vásámsi dzsírnáni jatha vihája. Ahogy az ember leveti elnyűtt ruháit, ugyanúgy váltogatja az élőlény a különböző testeket (lélekvándorlás), és magára veszi korábbi tetteinek visszahatásait. Ezeket a tetteket meg lehet változtatni, amennyiben az élőlény a jóság minőségében van, józan, és érti, hogy milyen tetteket kell a magáévá tennie. Ha így tesz, akkor megváltoztathatja korábbi tetteinek minden visszahatását. Ezért a karma nem örök. Más. Ebből az öt elemből – ísvara, dzsíva, prakriti, kála és karma – az első négy elem örök, míg az ötödik, mely karmaként ismert, az nem örök. Nos, a tudatos ísvara, a legfelsőbb tudattal rendelkező ísvara, vagyis jelen körülmények között a legfelsőbb tudattal rendelkező ísvara, az Úr és az élőlény közötti különbség a következő. Mindketten, az Úr és az élőlény is rendelkezik tudattal, ez a tudat transzcendentális. A tudat nem az anyaggal való kapcsolat által fejlődött ki. Ez egy téves elképzelés. Az elméletet, miszerint a tudat meghatározott körülmények mellett történő anyagi kombinációk során alakul ki, a Bhagavad-gíta elveti. Nem fogadhatja el. Habár a tudat tükrözhet magáról hamis képet az anyagi körülmények hatására, ahogy a színezett üvegen keresztül a fény is színesnek látszódik. Hasonlóképp az Úr tudatát sem befolyásolja az anyag. Ahogy azt a Legfelsőbb Úr, Krisna kijelenti: „Ez az anyagi természet […] az Én irányításom alatt működik.” (BG 9.10) Amikor eljön az anyagi világba, az Ő tudatára az anyagnak nincsen hatása. Ha tudatára az anyag hatással lett volna, akkor alkalmatlan lett volna arra, hogy transzcendentális témáról beszéljen a Bhagavad-gítában. Senki nem képes beszélni a transzcendentális világról anélkül, hogy mentes volna az anyaggal szennyezett tudattól. Az Úr tehát mentes volt az anyagi szennyeződéstől. Ám jelen pillanatban a mi tudatunk anyaggal szennyezett. Tehát a lényeg, ahogy a Bhagavad-gíta tanítja: meg kell tisztítanunk az anyaggal szennyezett tudatunkat, és a tetteket ebben a tiszta tudatban hajtjuk végre. Ettől boldogok leszünk. Nem tudjuk abbahagyni. Nem tudunk felhagyni a tettekkel. A tetteket meg kell tisztítani. És ezeket a megtisztított tetteket hívják bhaktinak. Bhakti jelentése: úgy tűnik, mintha közönséges tettek volnának, ám ezek nem szennyezett tettek. Ezek megtisztított tettek. Tehát a tudatlan ember úgy láthatja, hogy a bhakta közönséges ember módjára dolgozik, ám a csekély tudással rendelkező személy nem tudja, hogy a bhakta vagy az Úr tettei mentesek a tisztátalan anyagi tudat szennyeződésétől, az anyagi természet három kötőerejének szennyeződésétől, mert tudatuk transzcendentális. Tehát tudnunk kell, hogy tudatunk anyaggal szennyezett.