HU/Prabhupada 0284 - A természetünk, hogy szolgáljunk
Lecture -- Seattle, September 30, 1968
Tehát, ez a Kṛṣṇa-tudatú mozgalom nagyon egyszerű. Nagyon egyszerű. Maga Úr Caitanya Mahāprabhu vezette be, bár nagyon régi, a védikus írásokban, történelmi szempontból az Úr Kṛṣṇa ötezer évvel ezelőtt jelent meg ezen a bolygón, onnan datáljuk a Kṛṣṇa-tudatú mozgalom létezését, később, ötszáz évvel ezelőtt, az Úr Caitanya elterjesztette ezt a Kṛṣṇa-tudatú mozgalmat. Az Ő küldetése, az Úr Caitanya küldetése: ārādhyo bhagavān vrajeśa-tanayaḥ. Ha szeretni akarsz, ha független akarsz lenni... Mindenki alárendelt. Ez téves nézet. Mindenki független akar lenni, de senki sem független. Mindenki alárendelt. Senki sem mondhatja: „Én független vagyok.” Mondhatjátok, bárki is közületek mondhatja, hogy független? Valaki? Nem. Mindenki alá van rendelve, készségesen. Nem erőszakkal. Mindenki alárendeltté válik. A lány azt mondja a fiúnak: „Szívesen alárendelem magam neked.”, önként. Hasonlóképpen mondja a fiú a lánynak: „Szeretném alárendelni magam neked.” Miért? Mert ez a természetünk. Alárendelt akarok lenni, mert a természetem, hogy alárendelt vagyok. De nem vagyok ennek tudatában. Jobban szeretnék… Elutasítom ezt az alárendeltséget; Másik alárendeltséget fogadok el. De az alárendeltség ott van. Csakúgy, mint egy munkás esetében. Itt dolgozik. Ha jobb fizetést talál máshol, akkor oda megy. De ez nem azt jelenti, hogy függetlenné válik. Ő alárendelt. Tehát, az Úr Caitanya azt tanítja, hogy ha szeretnél alárendelt lenni vagy szeretnél imádni valakit… Ki az, aki imád valakit? Hacsak nem érzed úgy, hogy valaki hatalmasabb nálad, miért kellene imádnod? Imádom a főnököm, mert úgy gondolom, hogy ő nagyobb nálam. Tőle kapom a bérem, a fizetésem, havonta hatszáz dollárt. Ezért imádnom kell őt, a kedvében kell járnom.
Tehát, Caitanya Mahāprabhu azt tanítja, hogy válj Kṛṣṇa alárendeltjévé. Ārādhyo bhagavān vrajeśa-tanayaḥ. Ha szeretnél imádni, imádd Kṛṣṇát. És a következő, tad-dhāmaṁ vṛndāvanam. Ha szeretnél imádni valakit, akkor szeresd Kṛṣṇát vagy imádd Kṛṣṇát, vagy az Ő otthonát Vṛndāvanát. Mert mindenki szeretni akar valamilyen helyet. Ez most a nacionalizmusban nyilvánul meg – néhány országban. Valaki azt mondja: „Szeretem Amerikát.” Valaki azt mondja: „Szeretem Kínát.” Valaki azt mondja: „Szeretem Oroszországot.” Szóval mindenki szeret valamilyen helyet. Bhauma ijya-dhīḥ. Bhauma ijya-dhīḥ. Az emberben természetes hajlam van az anyagi földrészek szeretete iránt. Általában, ahová születik, azt próbálja szeretni. Caitanya Mahāprabhu azt mondta: „Mivel természetes a hajlam, hogy szeress valakit, ezért szeresd Kṛṣṇát.” És mert szeretni akarod valamely földrészt, akkor szeresd Vṛndāvanát. Ārādhyo bhagavān vrajeśa-tanayas tad-dhāma vṛndāvanam. Azonban, ha valaki azt mondja: „Hogy kell szeretni Kṛṣṇát? Én nem látom Kṛṣṇát. Hogy szeressem Kṛṣṇát?” Akkor Caitanya Mahāprabhu azt mondja: ramyā kācid upāsanā vrajavadhū-vargeṇa yā kalpitā. Ha tanulni szeretnél, ha tudni szeretnéd, hogy mi Kṛṣṇa imádatának vagy szeretetének a folyamata, csak próbáld a gópīk nyomdokait követni. Gópīk. A gópīk, az ő szeretetük – a legtökéletesebb szeretet. Ramyā kācid upāsanā. A szeretnek vagy az imádatnak különböző fajtái vannak a világon. A kezdet: „Ó, Istenünk, add meg nekünk a mindennapi kenyerünket.” Ez a kezdet. Amikor mi, úgy értem, úgy tanították meg szeretni Istent, hogy azt az utasítást kaptuk: „Menj a templomba, a gyülekezetbe, és imádkozz Istenhez a szükségleteidért, a sérelmeid orvoslásáért.” Ez a kezdet. De ez nem tiszta szeretet. A tiszta szeretetet, a tökéletesen tiszta szeretetet a gópīknál találhatjuk meg. Ők a példa.
Hogyan? Hogy szeretik Kṛṣṇát? Imádják Kṛṣṇát. Kṛṣṇa elment… Kṛṣṇa tehénpásztor fiú volt, és a barátaival, a többi tehénpásztor fiúval egész nap csak a teheneket legeltette. Így működtek a dolgok. Mert abban az időben az emberek megelégedtek a földdel és a tehenekkel, ennyi. Ez volt az eszköz, hogy az összes gazdasági problémájukat megoldják. Nem volt iparosodás. Nem voltak senkinek a szolgái. Egyszerűen mindent megkaptak a földtől és a tehenek tejétől, az egész élelmezési probléma megoldva.