HU/Prabhupada 0641 - Egy bhaktának nincsenek kívánságai

Előző oldal - videó 0640

Következő oldal - videó 0642

Original Vaniquotes page in English

---

Load video

YouTube

YouTube might collect personal data. Privacy Policy

ContinueDismiss

Lecture on BG 6.1 -- Los Angeles, February 13, 1969

Bhakta: Hatodik fejezet. Sāṅkhya Jóga. Első versszak. „Az Istenség Legfelsőbb Személyisége így szólt: Aki nem ragaszkodik munkája gyümölcséhez, s kötelessége szerint cselekszik, az az élet lemondott rendjében él. Ő az igazi misztikus, nem a tüzet nem gyújtó és munkáját nem végző.” (BG 6.1) Magyarázat: Ebben a fejezetben az Úr megmagyarázza, hogy a nyolcfokú yoga-rendszer folyamata az elme és az érzékek szabályozását segíti elő. Egy átlagember számára azonban ennek végzése nagyon nehéz, különösen a Kali-korszakban. Noha ez a fejezet a nyolcfokú jóga-rendszert javasolja, az Úr kihangsúlyozza, hogy a karma-jóga folyamata, vagyis a Kṛṣṇa-tudatban végzett cselekvés jobb. Ebben a világban mindenki azért dolgozik, hogy eltartsa családját, s fenntartsa mindazt, ami hozzá tartozik, de senki sem cselekszik önzetlenül, senki sem mond le saját elégedettségének eléréséről, történjen az közvetlenül vagy mások elégedettségén keresztül. A tökéletesség feltétele a Kṛṣṇa-tudatban végzett cselekvés, amelynek célja nem a tettek gyümölcseinek élvezése. Minden élőlénynek kötelessége, hogy Kṛṣṇa-tudatban cselekedjen, hiszen eredetileg mindannyian a Legfelsőbb szerves részei vagyunk. A testrészek az egész test elégedettsége érdekében cselekszenek. Nem saját élvezetük a céljuk — mindent azért tesznek, hogy kedvében járjanak a teljes egésznek. Az az élőlény a tökéletes sannyāsī, a tökéletes jógi, aki nem személyes érdekből cselekszik, hanem a legfelsőbb egész kielégítésén fáradozik.

„A sannyāsīk néha - helytelenül - azt hiszik, hogy megszabadultak minden anyagi kötelességtől, ezért nem végzik tovább az agnihotra yajńákat (tűzáldozatokat).”

Prabhupāda: Van néhány olyan yajña, amelyet a tisztulása érdekében mindenki elvégezhet. A sannyāsīknak viszont nem kell áldozatokat végezni. A rituális yajñák végzésének megszüntetésével időnként az gondolják, hogy felszabadulttá váltak. De valójában anélkül, hogy a Kṛṣṇa-tudat mértékadó szintjére el ne értek volna, a felszabadulásról szó sem lehet. Folytasd!

Bhakta: „Szándékuk azonban valójában önző, mert céljuk az, hogy eggyé váljanak a személytelen Brahmannal.”

Prabhupāda: Igen. Ez egy kívánság. Az imperszonalistáknak van egy kívánságuk, hogy eggyé váljanak a legfelsőbb személytelen lénnyel. De egy bhaktának nincsenek kívánságai. Egyszerűen csak Kṛṣṇa örömére, Kṛṣṇa szolgálatában foglalja le magát. Nem akarnak cserébe semmit. Ez a tiszta odaadás. Ahogyan az Úr Caitanya mondja: na dhanaṁ na janaṁ na sundarīṁ kavitāṁ vā jagadīśa kāmaye: (CC Antya 20.29, Siksastaka 4) „Nem akarok semmilyen vagyont, nem akarok egyetlen követőt sem, nem akarok szép feleséget sem. Csak hadd foglaljam le magam a Te szolgálatodban!” Ez minden. Ez a bhakti-jóga rendszere. Amikor az Úr Nṛsiṁhadeva megkérdezte Prahlāda Mahārāját: „Kedves fiam, annyit szenvedtél értem, így kérj most bármit, amit csak akarsz!” Ő visszautasította. „Kedves mesterem, én nem üzletet akarok kötni Veled, hogy valamilyen jutalmat kérjek Tőled a szolgálatomért." Ez a tiszta odaadás. A jógik vagy a jñānīk arra vágynak, hogy egyek legyenek a Legfelsőbbel. Miért akarnak eggyé válni a Legfelsőbbel? Mert az elkülönülés által keserű tapasztalatot szereztek az anyagi gyötrelmekről. Egy bhaktának azonban nincs ilyen tapasztalata. Egy bhakta, habár az Úrtól elkülönül, teljesen örömteli marad az Úr szolgálatában. Folytasd!

Bhakta: „Ez a vágy jobb, mint bármelyik anyagi óhaj, de nem mentes az önzéstől. Ehhez hasonlóan az anyagi tettekről lemondott misztikus jógi, aki félig lehunyt szemmel gyakorolja a jóga folyamatát, és felhagy minden anyagi tettel, szintén valamiféle személyes elégedettség elérésére vágyik. Ám a Kṛṣṇa-tudatban cselekvő ember...

Prabhupāda: Valójában a jógik valamilyen anyagi hatalmat akarnak. Ez a jóga tökéletessége. Nem a tökéletessége, hanem az egyik folyamat. Mint ahogyan ha ti is gyakoroljátok a jóga szabályozó elveit, akkor nyolcféle tökéletességet érhettek el. Könnyebbé válhattok, mint egy vattapihe. Nehezebbek lehettek, mint a kő. Azonnal megkaphattok bármit, amit akartok. Időnként még egy bolygót is teremthettek. Vannak ilyen hatalmas jógik. Viśvāmitra jógi ezt valóban megcsinálta. Egy embert akart a pálmafából. „Miért kell az embriónak tíz hónapig az anyaméhben élnie? Állítsuk elő úgy őket, mint a gyümölcsöket!” És ezt meg is csinálta. Időnként a jógik tehát nagyon hatalmasak, és megtehetik ezt. De ezek anyagi képességek. Az ilyen jógik szintén elbuknak. Mennyi ideig vagy képes ilyen anyagi hatalom birtokában lenni? A bhakti-jógik nem akarnak ilyesmit. Folytasd. Igen!

Bhakta: Ám a Kṛṣṇa-tudatban cselekvő ember az egész kielégítéséért dolgozik, önérdek nélkül. Nem vágyik saját örömére. Az ő sikerének titka Kṛṣṇa elégedettségében rejlik, s így ő a tökéletes sannyāsī, a tökéletes jógi. Az Úr Caitanya, a lemondás legtökéletesebb példaképe így imádkozik: „Óh, Mindenható Úr! Nem vágyom gazdagságra és szép nőkre, és azt sem akarom, hogy követőim legyenek. Csupán azt kívánom, hogy indokolatlan kegyedből életről életre odaadással szolgálhassalak!”

Prabhupāda: A bhakta tehát még üdvözülést sem akar. Miért mondja azt az Úr Caitanya, hogy „születésről születésre”? A megváltásra várók meg akarják állítani, az ürességet hirdetők meg akarják állítani az anyagi életet. De Caitanya Mahāprabhu azt mondja, „születésről születésre.” Ez azt jelenti, hogy Ő készen áll arra, hogy születésről születésre alávesse magát bármilyen anyagi szenvedésnek. De akkor mit akar? Egyszerűen csak az Úr odaadó szolgálatában akarja lefoglalni magát. Ez a tökéletesség. Úgy gondolom, itt megállhatsz. Állj meg.