HU/SB 1.10.7
7. VERS
- uṣitvā hāstinapure
- māsān katipayān hariḥ
- suhṛdāṁ ca viśokāya
- svasuś ca priya-kāmyayā
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
uṣitvā—marad; hāstinapure—Hastināpura városában; māsān—hónapok; katipayān—néhány; hariḥ—az Úr Śrī Kṛṣṇa; suhṛdām—rokonok; ca—szintén; viśokāya—hogy megnyugtassa őket; svasuḥ—a nővér; ca—és; priya-kāmyayā—hogy elégedetté tegye.
FORDÍTÁS
Śrī Hari, az Úr Śrī Kṛṣṇa Hastināpurában töltött néhány hónapot, hogy megnyugtassa rokonait, s hogy örömöt okozzon húgának [Subhadrānak].
MAGYARÁZAT
Kṛṣṇa épp indult volna Dvārakāba, saját birodalmába a kurukṣetrai csata és Yudhiṣṭhira trónra kerülése után, de hogy eleget tegyen Yudhiṣṭhira Mahārāja kérésének, valamint hogy különleges kegyében részesítse Bhīṣmadevát, útját megszakította Hastināpurában, a Pāṇḍavák fővárosában. Legfőképpen azért döntött úgy, hogy ott marad, hogy vigaszt nyújtson a bánatos királynak és boldoggá tegye húgát, Subhadrāt. Subhadrānak különösen szüksége volt megnyugvásra, mert elvesztette egyetlen fiát, Abhimanyut, röviddel azután, hogy az megnősült. A fiú egyedül hagyta feleségét, Uttarāt, Parīkṣit Mahārāja anyját. Az Úr mindig örül, ha valahogyan elégedetté teheti bhaktáit. Csak ők játszhatják rokonainak szerepét. Az Úr abszolút.