HU/SB 1.8.40
40. VERS
- ime jana-padāḥ svṛddhāḥ
- supakvauṣadhi-vīrudhaḥ
- vanādri-nady-udanvanto
- hy edhante tava vīkṣitaiḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
ime—mindezek; jana-padāḥ—városok; svṛddhāḥ—virágoztak; supakva—érett; auṣadhi—növények; vīrudhaḥ—zöldségek; vana—erdők; adri—hegyek; nadī—folyók; udanvantaḥ—tengerek; hi—bizonyára; edhante—növekvő; tava—általad; vīkṣitaiḥ—látott.
FORDÍTÁS
E városok és falvak minden szempontból virágzóak, mert bőségesen van zöldség és gabona, a fák gyümölcstől roskadoznak, a folyók bővizűen hömpölyögnek, a hegyek ásványoktól gazdagok, az óceán pedig kincseket rejt. Mindez annak köszönhető, hogy rájuk vetetted pillantásodat.
MAGYARÁZAT
Az emberek jólétét a természet ajándékai biztosítják, nem pedig a hatalmas ipari vállalkozások. E hatalmas ipari vállalkozásokat az istentelen civilizáció hozta létre, s ezek okozzák az emberi élet nemes céljainak pusztulását. Minél inkább fejlesztjük az ipart, ami csak bajt okoz, hogy kipréseljük az emberi lényből az életerőt, annál inkább nyugtalanok és elégedetlenek lesznek az emberek, noha néhányan a kizsákmányolásnak köszönhetően fényűzően élnek. A természet ajándékai, mint például a gabona, a zöldségek, a gyümölcsök, a folyók, a drágakövekkel és ékszerekkel teli hegyek és az igazgyöngyöket rejtő tengerek mind a Legfelsőbb akaratából léteznek, és az Ő vágya szerint az anyagi természet ezeket bőven vagy időnként korlátozottan méri. A természet törvénye az, hogy az ember használhatja a természet isteni ajándékait, és így virágzóan élhet, anélkül hogy rabul ejtené az anyagi természet feletti uralkodás kizsákmányoló ösztöne. Minél inkább megpróbáljuk élvezetünk szeszélyei szerint kizsákmányolni az anyagi természetet, annál jobban csapdájukba ejtenek a kizsákmányolásra törekvés visszahatásai. Ha van elegendő gabona, gyümölcs és zöldség, akkor mi szükség arra, hogy vágóhidakat tartsanak fenn és leöljék a szerencsétlen állatokat? Az embernek nem kell állatot ölnie, ha van elegendő gabona és zöldség. A folyók áradása megtermékenyíti a földet, s többet terem, mint amennyire szükségünk van. Az ásványokat a hegyek adják, a drágaköveket az óceánok. Ha az emberi társadalomnak van elegendő gabonája, ásványa, drágaköve, teje stb., akkor miért vágyik szörnyűséges ipari vállalkozásokra néhány szerencsétlen ember munkájának árán? A természeti kincsek azonban mind az Úr kegyétől függnek. Amire szükségünk van tehát, az nem más, mint hogy engedelmeskedjünk az Úr törvényeinek, s így az odaadó szolgálat által elérjük az emberi élet tökéletességét. Kuntīdevī éppen a lényegre mutat rá. Arra vágyik, hogy megkapják az Úr kegyét, hogy kegyéből folytatódjon a természetes jólét.