HU/SB 2.7.29
29. VERS
- tat karma divyam iva yan niśi niḥśayānaṁ
- dāvāgninā śuci-vane paridahyamāne
- unneṣyati vrajam ato ’vasitānta-kālaṁ
- netre pidhāpya sabalo ’nadhigamya-vīryaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
tat—az; karma—cselekedet; divyam—emberfölötti; iva—mint; yat—ami; niśi—éjjel; niḥśayānam—békésen alszik; dāva-agninā—a lángoló erdőtűz miatt; śuci-vane—a száraz erdőben; paridahyamāne—lángra kapott; unneṣyati—felszabadította; vrajam—Vraja népét; ataḥ—ezért; avasita—biztosan; anta-kālam—az élet utolsó pillanatai; netre—a szemeken; pidhāpya—csak azzal, hogy becsukja; sa-balaḥ—Baladevával együtt; anadhigamya—felmérhetetlen; vīryaḥ—hősiesség.
FORDÍTÁS
A Kāliya kígyó megleckéztetését követő éjjelen Vrajabhūmi lakói békésen aludtak, amikor hirtelen a száraz levelek lángra kaptak, s tűz ütött ki az erdőben. Úgy tűnt, mindannyian a lángokban lelik halálukat, ám az Úr — Balarāmával együtt — pusztán azzal, hogy becsukta szemét, megmentette őket. Ilyen emberfölötti tettekre képes az Úr.
MAGYARÁZAT
Noha a vers az Úrnak e tetteit nevezi emberfölöttinek, meg kell jegyeznünk, hogy az Úr cselekedetei mindig emberfölöttiek, s ez különbözteti Őt meg a közönséges élőlényektől. Semmiféle emberi erőfeszítéssel nem lehet gyökerestől kitépni egy hatalmas banjan- vagy arjunafát, s nem lehetséges az sem, hogy pusztán a szemét behunyva egy közönséges ember eloltsa a lángoló erdőtüzet. Azonban az Úrnak nemcsak e lenyűgöző tettei emberfölöttiek: bármit tesz, minden emberfölötti, ahogyan azt a Bhagavad-gītā (BG 4.9) is megerősíti. Bárki, aki ismeri az Úr emberfölötti cselekedeteit, e tettek transzcendentális természetének köszönhetően alkalmassá válik arra, hogy belépjen Kṛṣṇa birodalmába, s ezért miután elhagyja jelenlegi anyagi testét, hazatér, vissza Istenhez.