HU/Prabhupada 0396 - Magyarázat Kulaśekhara király imáihoz
Purport to Prayers of King Kulasekhara, CD 14
Ez a vers, ez az ima a Mukunda-mālā-stotra címen ismert könyvből való. Ezt az imát egy király, Kulaśekhara mondta el. Nagy király volt, egyben az Úr odaadó híve. A védikus irodalom történetében sok példát találunk arra, hogy a királyok igen komoly bhakták is voltak, rājarṣīs volt a nevük. A rājarṣīs azt jelenti: bár a királyi trónon foglalnak helyet, mindannyian szent személyek. Tehát ez a Kulaśekhara király a következőképp imádkozik Krisnához: "Drága Krisnám, bárcsak az elmém hattyúját foglyul ejtené a lótuszlábad szára." Mert a halál időpontjában a test működésének három eleme: a nyák, az epe és a levegő átfedi egymást és a hangban fulladás keletkezik, így nem leszek képes a Te édes, Szent Nevedet kimondani a halálom időpontjában." A hasonlat a következő: a fehér hattyú amikor csak egy lótuszvirágot talál, odamegy és ahogy alámerül a vízben, beleakad a lótuszvirág szárába. Tehát Kulaśekhara király azt szeretné, ha ép szellemmel és ép testben azonnal "beleakadna az Úr lótuszlábának szárába", és nyomban meghalna. Az az elgondolás, hogy az embernek addig kell a Krisna-tudatos gondolkodásmódot elsajátítania, amíg az elméje és a teste jó állapotban van. Ne várjunk az életünk utolsó szakaszáig. Gyakoroljuk csak a Krisna-tudatot, miközben a testünk és elménk egészséges, és ekkor a halálunk pillanatában képesek leszünk Krisnára és az Ő kedvteléseire emlékezni és nyomban a lelki királyságba jutunk.