HU/SB 3.5.13
13. VERS
- sā śraddadhānasya vivardhamānā
- viraktim anyatra karoti puṁsaḥ
- hareḥ padānusmṛti-nirvṛtasya
- samasta-duḥkhāpyayam āśu dhatte
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
sā–a Kṛṣṇáról szóló történetek, vagyis a kṛṣṇa-kathāk; śraddadhānasya–annak, aki hallani vágyik; vivardhamānā–fokozatosan nő; viraktim–közömbösség; anyatra–más dolgokban (nem az ilyen témákban); karoti–tesz; puṁsaḥ–annak, aki ezzel foglalkozik; hareḥ–az Úrnak; pada-anusmṛti–állandó emlékezés az Úr lótuszlábára; nirvṛtasya–aki elérte az ilyen transzcendentális gyönyört; samasta-duḥkha–minden gyötrelem; apyayam–legyőzte; āśu–késedelem nélkül; dhatte–véghezviszi.
FORDÍTÁS
Aki vágyik arra, hogy állandóan kṛṣṇa-kathāt halljon, azt e kṛṣṇa-kathā egyre közömbösebbé teszi minden más iránt. A bhakta, aki elérte a transzcendentális gyönyört, örökké az Úr Kṛṣṇa lótuszlábára emlékezik, s ez azonnal véget vet minden gyötrelmének.
MAGYARÁZAT
Tudnunk kell, hogy az abszolút síkon a kṛṣṇa-kathā és Kṛṣṇa nem különböznek egymástól. Az Úr az Abszolút Igazság, ezért neve, formája, tulajdonságai stb., melyeket mind kṛṣṇa-kathānak kell tekintenünk, nem különböznek Tőle. A Bhagavad-gītā, mivel az Úr beszélte el, ugyanolyan, mint maga az Úr. Amikor egy őszinte bhakta olvassa a Bhagavad-gītāt, az éppen olyan, mintha szemtől szemben, személyesen látná az Urat. Azonban azok esetében, akik örökké csak világi kérdések fölött vitáznak, ez nem így van. Amikor az ember a Bhagavad-gītāt olvassa, az Úr összes energiája jelen van, feltéve, ha úgy olvassa, ahogy azt maga az Úr javasolja a Gītāban. Senki nem tehet szert transzcendentális haszonra, ha ostobán kitalált magyarázatokat fűz a Bhagavad-gītāhoz. Aki azzal próbálkozik, hogy valamilyen hátsó szándékkal más jelentést tulajdonítson a Bhagavad-gītānak, az nem śraddadhāna-puṁsaḥ (aki hittel, lelkesen hallgatja a kṛṣṇa-kathāt). Neki semmi haszna nem származik a Bhagavad-gītā olvasásából, bármilyen nagy tudósnak is tekinti őt egy laikus. A śraddadhāna, a hűséges bhakta azonban valóban megkaphatja a Bhagavad-gītā teljes áldását, mert az Úr –mindenható lévén – transzcendentális gyönyörben részesíti őt, amely legyőzi a ragaszkodást és megsemmisíti a vele járó anyagi vágyakat. Csak egy bhakta tudja valós tapasztalatai alapján megérteni ennek a versnek a jelentését, amelyet Vidura mondott el. Az Úr tiszta bhaktája a kṛṣṇa-kathāt hallgatva örökké az Úr lótuszlábára emlékezik, s így élete élvezettel teli. Számára nincsen anyagi létezés, és a transzcendentális gyönyör óceánjába merülve fütyül az oly fennen hirdetett brahmānanda-boldogságra.