HU/SB 2.10.17
17. VERS
- prāṇenākṣipatā kṣut tṛḍ
- antarā jāyate vibhoḥ
- pipāsato jakṣataś ca
- prāṅ mukhaṁ nirabhidyata
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
prāṇena—az életerő által; ākṣipatā—megzavarva; kṣut—éhség; tṛṭ—szomjúság; antarā—belülről; jāyate—létrehoz; vibhoḥ—a Legfelsőbbnek; pipāsataḥ—arra vágyik, hogy csillapítsa szomjúságát; jakṣataḥ—enni vágyik; ca—és; prāk—először; mukham—a száj; nirabhidyata—nyitva volt.
FORDÍTÁS
A virāṭ-puruṣa hatására az életerő létrehozta az éhséget és a szomjúságot, amikor pedig az Úr inni és enni vágyott, a száj kinyílt.
MAGYARÁZAT
Az a folyamat, ahogyan minden egyes élőlénynek az anyaméhben kialakulnak az érzékszervei és érzékfelfogása, láthatóan ugyanazokat az elveket követi, melyeket a virāṭ-puruṣa, az élőlények összessége esetében megfigyelhetünk. Ebből következően a teremtés legfelsőbb oka nem lehet személytelen vagy vágyak nélküli. A vágy az érzékelésre, valamint maguk az érzékszervek a Legfelsőbben is jelen vannak, s így megvannak az egyénben is. Ez a vágy hozzátartozik a legfelsőbb élőlény, az Abszolút Igazság természetéhez. A Legfelsőbb rendelkezik a szájak összességével, így az egyéni élőlényeknek is van szájuk. Hasonlóan van ez minden más érzék és érzékszerv esetében is. Ebben a versben a száj az összes érzékszervet szimbolizálja, mert ugyanezek az elvek érvényesek azokra is.