HU/SB 2.10.19
19. VERS
- vivakṣor mukhato bhūmno
- vahnir vāg vyāhṛtaṁ tayoḥ
- jale caitasya suciraṁ
- nirodhaḥ samajāyata
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
vivakṣoḥ—amikor beszélni akart; mukhataḥ—a szájából; bhūmnaḥ—a Legfelsőbbnek; vahniḥ—a tűz vagy annak irányító istensége; vāk—vibráció; vyāhṛtam—szavak; tayoḥ—mindkettő által; jale—a vízben; ca—azonban; etasya—mindezeknek; suciram—nagyon hosszú idő; nirodhaḥ—visszavonás; samajāyata—folytatta.
FORDÍTÁS
Amikor a Legfelsőbb beszélni vágyott, szájából megnyilvánult a beszéd, majd a tűz irányító istensége. Amikor azonban a vízben feküdt, mindezek a tevékenységek szüneteltek.
MAGYARÁZAT
A különféle érzékek fokozatos fejlődésének sajátosságát egyidejűleg azok irányító istenségei segítik, ezért meg kell értenünk, hogy az érzékszervek működését a Legfelsőbb akarata irányítja. Az érzékek, úgymond, engedélyt adnak a feltételekhez kötött lelkeknek az élvezetre, ám azoknak megfelelően kell használniuk ezeket az érzékeket a Legfelsőbb Úr által felhatalmazott istenség irányítása alatt. Aki megszegi e szabályokat, büntetést érdemel, s egy alacsonyabb rendű létformába süllyed. Nézzük például a nyelvet és irányító istenségét, Varuṇát! A nyelv arra szolgál, hogy együnk vele. Az emberek és állatok mind más és más ízléssel rendelkeznek, hiszen mindannyian másféle engedélyt kaptak az ízlelésre. A ember és a disznó ízlése különböző szinteket képviselnek. Amikor egy élőlényben a természet különféle kötőerőinek megfelelően kialakul egy bizonyos ízlés, az irányító istenség megfelelő testet ad neki. Ha egy ember olyan ízlést fejleszt ki, hogy válogatás nélkül mindent megeszik, az irányító istenség minden bizonnyal disznótesttel jutalmazza következő életében. A disznó mindent megeszik, még az ürüléket is, s annak az embernek, aki nem tesz különbséget az ételek között, fel kell készülnie, hogy következő életében ilyen mélyre süllyed majd. Az efféle létforma azonban szintén Isten kegye, hiszen az élőlény éppen erre a testre vágyott, hogy azt ehesse, amit szeret. Ha az ember disznótestet kap, az Úr kegyének kell tekintenünk, mert Ő az, aki biztosítja ezt a lehetőséget az élőlény számára. A halál után egy felsőbb irányítás révén kapjuk testünket, s nem pedig a véletlen elrendezéséből. Az embernek tehát törődnie kell azzal, hogy milyen testet kap következő életében. Az a felelőtlen élet, amely nélkülöz minden megkülönböztetést, minden bizonnyal veszélyes — ez minden szentírás véleménye.