HU/SB 2.10.30
30. VERS
- nididhyāsor ātma-māyāṁ
- hṛdayaṁ nirabhidyata
- tato manaś candra iti
- saṅkalpaḥ kāma eva ca
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
nididhyāsoḥ—arra vágyva, hogy tudjon; ātma-māyām—saját energia; hṛdayam—az elme helye; nirabhidyata—megnyilvánult; tataḥ—ezek után; manaḥ—az elme; candraḥ—az elme irányító istensége, a Hold; iti—így; saṅkalpaḥ—eltökéltség; kāmaḥ—vágy; eva—amennyire; ca—is.
FORDÍTÁS
Amikor megszületett a vágy arra, hogy [az Úr] saját energiájának működéséről gondolkodjon, létrejött a szív (az elme trónja), az elme, a Hold, az eltökéltség és a vágy.
MAGYARÁZAT
Az élőlények szíve a Felsőlélek, Paramātmā, az Istenség Legfelsőbb Személyisége teljes kiterjedésének trónusa. Jelenléte nélkül az élőlény nem lenne képes addigi tettei szerint a cselekvő energiában tevékenykedni. Az élőlények — akik az anyagi világban feltételekhez kötöttek — a bennük rejlő hajlamok szerint nyilvánulnak meg az anyagi teremtésben, s a szükséges anyagi testet a Felsőlélek utasításai alapján az anyagi energia biztosítja mindegyiküknek. Erről a Bhagavad-gītā (9.10) is beszél. Amikor tehát a Felsőlélek a feltételekhez kötött lélek szívébe hatol, a feltételekhez kötött lélekben megnyilvánul a megfelelő elme, s tudatossá válik tevékenységéről, ahogyan az ember tudatossá válik kötelességéről, amint felébred álmából. Az élőlény anyagi elméje tehát akkor fejlődik ki, amikor a Felsőlélek a szívébe hatol. Akkor megjelenik az elme, az irányító istenség (a Hold), valamint az elme működése (vagyis a gondolkodás, az érzés és az akarat). Az elme működése nem kezdődhet el a szív megnyilvánulása nélkül, a szív pedig akkor nyilvánul meg, amikor az Úr látni akarja az anyagi teremtés működését.