HU/SB 3.5.14
14. VERS
- tāñ chocya-śocyān avido ’nuśoce
- hareḥ kathāyāṁ vimukhān aghena
- kṣiṇoti devo ’nimiṣas tu yeṣām
- āyur vṛthā-vāda-gati-smṛtīnām
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
tān–mindazok; śocya–szánalomra méltó; śocyān–a szánalomra méltónak; avidaḥ–tudatlan; anuśoce–sajnálom; hareḥ–az Úrnak; kathāyām–a Róla szóló témáknak; vimukhān–ellenkezik; aghena–bűnös tettek miatt; kṣiṇoti–hanyatló; devaḥ–az Úr; animiṣaḥ–az örök idő; tu–de; yeṣām–akinek; āyuḥ–az élet hossza; vṛthā–haszontalanul; vāda–filozófiai spekulációk; gati–végső cél; smṛtīnām–azoknak, akik elvégzik a különféle szertartásokat.
FORDÍTÁS
Ó, bölcs! A sajnálatra méltóak sajnálják azokat, akik bűnös cselekedeteik következtében elzárkóznak a Transzcendens témáitól, s akik így nem ismerik a Mahābhārata [a Bhagavad-gītā] célját. Én is szánom őket, mert látom, hogyan rabolja el életüket az örök idő, miközben csak azzal törődnek, hogy filozófiai spekulációikat és az élet végső céljáról szóló elméleteiket hirdessék, és hogy számtalan szertartást elvégezzenek.
MAGYARÁZAT
Az anyagi természet kötőerői alapján az emberi lények és az Istenség Legfelsőbb Személyisége között háromféle kapcsolat van. A tudatlanság és a szenvedély kötőerejének hatása alatt állók vagy tagadják Isten létét, vagy formálisan elfogadják Őt, mint utasításaik végrehajtóját. Felettük azok állnak, akikre a jóság minősége jellemző. Azok az emberek, akik ebbe a második csoportba tartoznak, azt vallják, hogy a Legfelsőbb Brahman személytelen. A bhaktit – amelyben a legfontosabb dolog a kṛṣṇa-kathā hallgatása – mint eszközt, s nem, mint célt fogadják el. Fölöttük vannak a tiszta bhakták. Ők transzcendentális szinten állnak, az anyagi jóság kötőereje felett, és szilárd meggyőződéssel vallják, hogy az Istenség Személyiségének neve, formája, dicsősége, tulajdonságai stb. abszolút síkon nem különböznek egymástól. Számukra Kṛṣṇa kedvteléseinek hallgatása épp olyan, mintha szemtől szemben látnák Őt. Ezek az emberek, akik az Úr tiszta odaadó szolgálatát végzik, az emberi élet legfőbb céljának a puruṣārthát, az Úr odaadó szolgálatát, az élet valódi küldetését tekintik. A személytelen filozófia hívei nem hallgatják meg a Kṛṣṇáról szóló történeteket, mert csak elméjük spekulációival törődnek, és nincsen hitük az Istenség Személyiségében. Az Úr legkiválóbb, tiszta bhaktái sajnálják az ilyen embereket. A szánalomra méltó imperszonalisták sajnálják azokat, akiket a tudatlanság és a szenvedély kötőerői befolyásolnak, de az Úr tiszta bhaktái mindannyiukat szánják, mert az emberi létforma rendkívül értékes pillanatait mindannyian téves törekvéseikre és érzéki élvezetükre vesztegetik, valamint arra, hogy különféle kitalált elméletekkel álljanak elő az életről és annak céljairól.